A 2026-os Velencei Biennálé történetének egyik legsúlyosabb válsága rázta meg a művészeti világot alig négy nappal a szakmai napok előtt. Az öttagú nemzetközi zsűri – élén Solange Farkas elnökkel – bejelentette távozását, ami rövid időn belül további lépésekhez vezetett:
a május 9-re tervezett hivatalos megnyitóünnepség és a díjátadó ceremónia elmarad.
Pietrangelo Buttafuoco, az alapítvány elnöke a válsághelyzetben példátlan lépésre szánta el magát: a „Látogatók Oroszlánja” díj bevezetésével idén nem szakértői bizottság, hanem a közönség szavazatai döntenek a győztesekről – írja a La Repubblica.
A zsűri hadüzenete
A konfliktus április 23-án vált visszafordíthatatlanná, amikor a nemzetközi zsűri – akiket még a tavaly májusban idő előtt elhunyt neves kurátor, Koyo Kouoh választott ki – egy éles hangvételű nyilatkozatot tett közzé. Ez a testület szimbolikus jelentőségű volt, hiszen ez lett volna az első kizárólag nőkből álló zsűri a Biennálé történetében. A tagok (Solange Farkas, Zoe Butt, Elvira Dyangani Ose, Marta Kuzma és Giovanna Zapperi) azonban aktív állásfoglalást tettek. A testület közvetlenül a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) vádjaira alapozta döntését, amikor kijelentette:
Kizárják a díjakból és a különdíjakból azokat az országokat, amelyek vezetőit jelenleg a Nemzetközi Büntetőbíróság emberiség elleni bűncselekményekkel vádolja, nevezetesen Oroszországot és Izraelt.
Ez a „Biennálé-vétóként” emlegetett lépés azonnal politikai és jogi darázsfészekbe nyúlt. A döntés értelmében Oroszország és Izrael hiába állított volna ki világraszóló alkotásokat, a hivatalos elismerésekből elvi alapon zárták volna ki őket.
A válaszreakció azonban elsöprő erejű volt, miután Belu-Simion Fainaru izraeli szobrászművész azonnal jogi lépéseket helyezett kilátásba faji megkülönböztetésre hivatkozva. A La Repubblica által megszerzett belső jelentés szerint Debora Rossi, az alapítvány ügyvédje kíméletlen őszinteséggel szembesítette a zsűritagokat azzal, hogy a per nemcsak az intézményi költségvetést, hanem jelentős anyagi következményekkel járhat. A zsűri tájékoztatást kapott nemcsak a Biennálét érintő médiavisszhangról, hanem arról is, hogy
tagjai személyesen is ki vannak téve a kártérítési kötelezettség kockázatának, amely nemcsak a panaszost – azaz az izraeli művészt –, hanem az alapítványt is érintheti.
A diplomáciai bojkottot kemény hatósági fellépés követte. A Kulturális Minisztérium (Mic) ugyanis nem elégedett meg a távolmaradással, és ellenőröket küldött a Biennálé történelmi székhelyére, a Ca’ Giustinian palotába. A tisztviselők feladata a könyvelés átnézése mellett a politikai hátterű dokumentumok begyűjtése volt.
A nyomozók azt vizsgálták, hogy Oroszország valóban a nemzeti jelenlét részeként szerepel-e a hivatalos iratokban, és a Biennálé vezetése milyen „technikai és jogi segítséget nyújtott Moszkvának a pavilon újranyitásához”.
A botrányt a La Repubblica robbantotta ki, amikor közzétette azokat az e-maileket, amelyek bizonyítják: a Biennale vezetése aktív diplomáciai segítséget nyújtott orosz emisszáriusoknak. Nemcsak a pavilon technikai előkészületeiről volt szó, hanem arról is, hogy az alapítvány közreműködött az orosz művészek vízumainak beszerzésében, megkerülve a szigorúbb ellenőrzési protokollokat.
Buttafuoco azzal védekezik, hogy ő csupán a „művészet ENSZ-évé” akarja tenni a kiállítást, ahol minden nemzet jelen lehet, és az EU Alapjogi Chartájára hivatkozik, írja az Il Difforme. A politikai reakciók azonban erősek, az olasz lapok arról írnak, hogy a baloldali ellenzék szerint a kormány és az alapítvány vitája „óvodai szintű civakodás”, míg a kormányoldal szerint a Biennálé vezetése elárulta a nemzeti érdekeket és a nyugati szövetségi rendszert.
Éles megosztottság
A kormányon belül is éles a megosztottság. Alessandro Giuli kulturális miniszter bojkottja egyértelmű volt. A tárca a napokban egy szikár közleményt jelentetett meg a honlapján:
A Kulturális Minisztérium közli, hogy Alessandro Giuli miniszter nem utazik Velencébe a Velencei Biennálé 61. Képzőművészeti Kiállításának előmegnyitó napjain, és nem vesz részt a május 9-re tervezett megnyitóünnepségen sem.
Míg Giorgia Meloni miniszterelnök igyekszik hűteni a kedélyeket, hangsúlyozva az intézmény autonómiáját, addig helyettese, Matteo Salvini kitörő örömmel fogadta a szakmai zsűri bukását és a népi szavazás bevezetését. „Geniális döntés, hogy a díjakat a látogatók ítélik oda. Jobban nem is alakulhatott volna” – fogalmazott Salvini.
Miközben az olasz kormány belföldön vizsgálódik, az Európai Bizottság már a tettek mezejére lépett. Glenn Micallef, az EU kulturális biztosa Strasbourgban, a plenáris ülésen tette egyértelművé: az EU ellenzi Oroszország visszatérését.
A bizottság már április 10-én hivatalos levelet küldött, amelyben belengették: felfüggesztik vagy véglegesen törlik a Biennálénak járó kétmillió eurós finanszírozást, amelyet egy uniós mozi- és audiovizuális program keretében kapnának.
Brüsszel szerint morálisan elfogadhatatlan, hogy egy uniós pénzből támogatott intézmény platformot biztosítson egy olyan agresszornak, amely napi szinten bombázza Ukrajna polgári célpontjait.
Nagyon szerettem volna ott lenni és ünnepelni az olasz kultúrát, de amíg Oroszországot és a hatóságait meghívják, én nem lehetek jelen
– fogalmazott Micallef, ezzel nyíltan beállva az olasz miniszter bojkottja mögé.
Így indult a velencei kultúrharc
A most nyílt konfliktus azonban nem előzmény nélküli. A feszültség már az év elején érezhetően fokozódott a Velencei Biennálé vezetése és az olasz kormány között, miután az intézmény – a kormányzati és uniós tiltakozások ellenére – a visszatérés mellett döntött az orosz részvétel ügyében. Mint az Index korábban megírta, már márciusban kiéleződött a vita Pietrangelo Buttafuoco elnök és a kulturális tárca között, amikor az intézmény jelezte: a kétéves kihagyás után újra helyet biztosítana az orosz pavilonnak. A döntés komoly politikai ellenállást váltott ki Rómában, ahol a kormány az uniós szankciós rendszer egységes alkalmazását hangsúlyozta, és a kulturális kivétel lehetőségét is elutasította.
A helyzetet tovább élezte, hogy Buttafuoco az intézmény autonómiájára és a művészet egyetemességére hivatkozva próbálta indokolni a döntést, ami már ekkor szembement a minisztérium elvárásaival. A vita ekkor még elsősorban intézményi szinten zajlott, de a politikai tónus gyorsan keményedett.
Április közepére ugyanakkor még úgy tűnt, hogy a kormány igyekszik elkerülni a nyílt konfliktust. Antonio Tajani külügyminiszter akkor úgy nyilatkozott, hogy a Külügyminisztérium vizsgálata nem talált formális jogsértést a Biennálé orosz részvételében, és hangsúlyozta az intézményi autonómia tiszteletben tartásának fontosságát. Ez a visszafogottabb álláspont azonban rövid időn belül háttérbe szorult, ahogy a politikai és diplomáciai feszültség tovább eszkalálódott.
Május elsején a zsűri lemondásával megszűnt a díjazás szakmai kontrollja, a Biennálé pedig komoly pénzügyi és reputációs kockázatokkal néz szembe.
A Biennálénak május 11-ig kell elküldenie hivatalos észrevételeit Brüsszelnek – két nappal a megnyitó után dőlhet el, hogy a világ egyik legfontosabb művészeti eseménye túléli-e történetének eddigi legnagyobb botrányát.
(Borítókép: A Biennálé központi pavilonjának bejárata 2024-ben. Fotó: Wjarel / Shutterstock)
Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!