Duna-udvar – hirdeti a kapu feletti felirat a Bartók Béla út 124-es és 126-os számú házon. Az épületbe lépve tágas belső udvar fogadja az érkezőket. A háromszintes, halvány rózsaszín épületet az elmúlt évszázad során többször átfestették, átalakították, jelenlegi formáját a 2010-es évek második felében nyerte el.
Ez is egyike azoknak a házaknak, amelyek látogathatók lesznek a nyitott házak hétvégéjén a Budapest100 programsorozat keretében, amelyet idén a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) 16. alkalommal rendez meg.
A 2011-ben indult kezdeményezés célja az adott évben 100 éves házak ünneplése, és ezek közül több bemutatása. 2016-tól viszont – mivel 100 évvel korábban a háború tépázta fővárosban kevés ház épült – változtattak a tematikán. Tavaly a városi zöldfelületekre fókusztáltak, több épületet a HVG is bejárt, megnéztük, hogyan lehet egyetlen szőlőtőkével befuttatni egy egész udvart, illetve azt is, hogyan tudja zöldíteni egy ház környezetét a lakóközösség.
Idén viszont, tágabban értelmezve a száz évet, az 1916 és 1926 között épült házak közül mutatnak be többet, köztük például a Corvin Palace-t, ami pont idén március 24-én töltött be a százat, aminek apropóján az épület múltjával és jelenével mi is foglalkoztunk. De látogatható lesz az Orbán Viktor első pesti lakásának otthont adó épület is, amit a múlt héten mi is megnéztünk:
https://hvg.hu/kultura/20260422_budapest100-majus-9-10-nyitott-hazak-hetvegeje-programajanlo-orban-viktor-mester-utca-lakas-tisztviselotelep-al-habtoor-hotel
A Bartók Béla úton Ágoston Boglárka és Bálint Andrea önkéntesek vezettek minket körbe, akik a május 9-10-i hétvégi programokért felelnek, illetve az elmúlt időszakban a ház múltját térképezték fel. Utóbbi nem volt egyszerű feladat. Az utcanév, a házszám és még az épület helyrajzi száma is többször változott az évtizedek során, és az eredeti terveket sem sikerült megtalálni, mondja a nehézségekről Bálint Andrea.
Ami viszont biztos, hogy Tisza Artúr volt az építtető, aki Ambrus Zoltánt és Hajnaly Ödönt bízta meg a tervezéssel. Az épület – a korszakra jellemző módon – a lakásínség enyhítésére épült, a lakói jó eséllyel a közeli, kelenföldi ipari zóna dolgozói voltak. Az építéskor jellemzőek voltak a komfort nélküli lakrészek, de azért akadt egy-két nagyobb, polgári lakás is.
Az utcafront irányából nézve az épület hátsó traktusa valamivel később épült meg, mind a másik három oldal, illetve a ház eredetileg csak kétszintes volt – a harmadikat az 1960-as években építették rá – és a színe is többször változott.
Miután a ház a szocializmus idején az Ingatlankezelő Vállalat (IKV) kezébe került, a lakók elkezdték zöldre festeni a saját lakásukat, azonban mindenki más árnyalatot használt. Az állami vállalat ennek azzal vetett végett, hogy kitalálta: minden szürke lesz, és el is küldte a mesterembereket, akik ezt végrehajtották. A korszaknak állít emléket állít az egyik földszinti lakás – jó eséllyel az építés korától helyén lévő – bejárati ajtaja. A szürkét aztán felváltotta a sárga, majd a 2010-es években a jelenlegi fehér és halvány rózsaszín.
A szürke időszakra emlékeztető ajtó a földszinten
HVG / Cabrera Martin
A ház nevét azután kapta, hogy az építtető Tisza Artúrtól 1932-ben megvásárolta a Duna Biztosító Társaság. A Duna Udvar felirat ekkor került fel a második emelet külső homlokzatára, majd valószínűleg az államosítás után vették le, mivel 1955-ben, (még a harmadik emelet építése előtt) már nem volt fenn. 2016-ban azonban visszakerült mind a két bejárat fölé, annak az összetartó közösségnek, amely a ház egyik különlegessége.
Az 1960-70-es években itt felnövő generáció tagjai ugyan már jellemzően nem itt élnek, közülük többen mégis rendszeresen visszajárnak. Bár többségüknek már nincs formális kapcsolata a házzal, akad azért köztük lakástulajdonos, illetve olyan is, akinek rokona él itt. Utóbbi kategóriába tartozik Turcsik Tibor, aki a rendszerváltás előtt költözött el abból a lakásból, ami ma az öccse nevén van.
Azt, hogy a szocializmusban erős közösség alakult ki, több körülmény is segítette. Egyrészt a környéken nem volt másik ház hasonló méretű udvarral, így ide nem csak a lakók, de a környékbeli gyerekek is szívesen jártak játszani. Másrészt a családok jobban egymásra voltak utalva. Az egyik lakásban telefon volt, így például Tibor, akinek nagybátyja Venezuelába emigrált, két ajtóval odébb tudott telefonálni vele. Ennek a családnak viszont televíziója nem volt, így ők meg akkor látogattak a szomszédba, ha kíváncsiak voltak a műsorra.
Tibor örömmel emlékszik vissza a gyerekkorára, hosszan sorolja a sztorikat a felnövése idejéről, azonban mint mondja, mostanra ez megváltozott, ha manapság visszalátogat a házba nem igazán lát a kertben játszó gyerekeket. Aminek okai között szerepel biztosan a társadalom változása és közeli játszóterek elérhetősége, az viszont biztos, hogy a rendszerváltás éles törés volt az akkori lakóközösség életében.
A ‘90-es évek elején megszűnő IKV-ról az önkormányzatra szállt a ház tulajdona, amely a piaci ár töredékéért ajánlotta fel a lakóknak saját lakásuk megvásárlását. A lehetőséggel sokan éltek, hogy aztán rövid időn belül jelentős nyereséggel adjanak túl az ingatlanon, ezzel pár év alatt drasztikusan átalakult a lakóközösség, ma pedig már itt is jellemző, hogy sokan csak bérlők, így nincs szoros kapcsolatuk a házzal, az udvarral és a közösséggel sem.
Tibor a mai napig igyekszik motorja lenni az egykori közösségnek, 2009 óta szervez rendszeres találkozókat a házban, közeli éttermekben, ahol összejárnak beszélgetni. A részvétel hullámzó, mint mondja az első pár alkalommal akár 20-25 ember is összegyűlt, de az utóbbi években volt olyan is, hogy csak négyen találkoztak. Vannak, akik nem érnek rá, mások elhunytak, van, aki a Covid-járvány idején kezdett elmaradozni, az ugyanis a rendszeres találkozókat is megakasztotta.
Híres lakók és egy véres gyilkosság
Száz év alatt több híres lakó is megfordult a házban, például Undi Mariska festő, grafikus, iparművész, aki azzal vált ismertté, hogy nyíltan szembefordult a kor hagyományos nőideljával. Saját tervezésű, kényelmes ruhákra cserélte a fűzőt, saját magát tartotta el. A feminizmus elkötelezett híveként publikált a női egyenjogúságot hirdető lapokban. Pár éve a We Love Budapest részletes portréban foglalkozott vele.
Szintén itt élt egy időben az Adamis Anna-Laux József házaspár. A dalszövegíró Adamisnak olyan slágereket köszönhetünk, mint a Gyöngyhajú lány, a Valaki mondja meg, a Ringasd el magad, vagy a Petróleum lámpa. Ezeknek (egyik) megzenésítője férje volt, aki alapító tag volt az Omega és a Locomotiv GT együttesekben.
A Duna-udvar lépcsőháza
HVG / Cabrera Martin
A hetvenes években azonban nem sztárok, hanem egy véres gyilkosság miatt került a hírekbe az épület. Molnár Józsefet még fiatalkorúként, gyilkosság miatt ítélték 15 év börtönre, 1971-ben jó magaviselet miatt, tíz év fogság után feltételesen szabadlábra helyezték. Nem sokkal később viszont leütötte és kirabolta a ház egyik lakóját. Ezt követően pár utcával odébb egy brutális gyilkosságot követett el, elfogása után a Bartók Béla úti épület is sokat szerepelt a hírekben.
A budafoki gyilkos lépéseit QR-kódos nyomozós játék keretében követhetik végig május 9-én és 10-én a látogatók, emellett pedig megnézhetik a ház történetéről és az itt lakók életéről szóló kiállítást is.
A májusi hétvégén összesen 40 épület nyitja meg kapuit a látogatók előtt. Be lehet majd járni például a Budapesti Fesztiválzenekar épületét, a Puskin mozit, a RiverPark irodaházat, a Holokauszt Emlékközpontot és a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár épületét is. A teljes lista elérhető a Budapest100 honlapján.
Számos helyszínen a bejárás mellett programokkal készülnek a szervezők és az önkéntesek, a részletes leírás szintén elérhető az esemény oldalán. A programsorozat ingyenes, viszont több helyen regisztrációhoz kötött, mivel limitált létszámú vendéget tudnak fogadni.
Nyitókép: HVG / Cabrera Martin