Az immár két hónapja tartó háború és a szoros ennek nyomán elrendelt zárlata, már most is iszonyatos hiányt okoz a világ különböző pontjain a feldolgozott kőolajtermékek terén. Tehát egyre szűkösebbek a keretek kerozinból (repülőgépek számára), fűtőolajból (elsősorban hajók számára) és dízelből (amely nélkülözhetetlen a mezőgazdasághoz és a közúti szállításhoz) Ázsiában és Európában. Ez a hiány egyre jobban súlyosbodik, pláne közép és hosszú távon. A károk egyáltalán nem lineárisak, hanem exponenciálisak: azaz, ahogyan a Goldman Sachs amerikai befektetési bank nemrégiben figyelmeztetett, minden nap, amíg ez a fosszilis energia szállításánál kulcsfontosságú tengeri útvonal zárva marad, addig nagyobb károk keletkeznek, mint az előző napon.
A pakisztáni fővárosban kezdett iráni–amerikai egyeztetések is csak ímmel-ámmal folynak, miközben a világ lélegzetvisszafojtva figyeli a lehetséges kimeneteleket. A piacok továbbra is az erőltetett bizalomba kapaszkodnak, azzal hitegetve magukat, hogy az olaj- és gázárak még nem tükröznek olyan súlyos válságot, amelyről a hónap elején a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője, Fatih Birol, már
a történelem legnagyobb energiabiztonsági fenyegetéseként
beszélt. A megállapodás még fényévekre, bár nemrégiben az Iráni Forradalmi Gárda bejelentette a szoros újranyitását, ám ez a kedvező lehetőség még 24 óráig sem tartott. Előrelépés pedig azóta sincs, csak néhány hajó készül elindulni az Indiai-óceán felé.
A blokád csak néhány olyan exportőrnek kedvez, amelyek az öböl térségen kívül tevékenykednek. Éppen ezért a tárgyalásokon közvetlenül vagy közvetve érintett szereplők egyike sem engedheti meg, hogy a szoros blokádja nyárig eltartson.
Miért fáj ez Iránnak?
A Hormuz-szoros lezárása hozzá köthető. Amikor Izrael és az Egyesült Államok hadereje elkezdte bombázni területét, az ajatollahok rezsimje úgy döntött, kijátssza legerősebb lapját, a blokádot, ezzel figyelmeztetve a világot egy olyan intézkedés lehetséges következményeire, amely nemcsak a globálisan feldolgozott olaj és gáz ötödét veszi ki a játékból, hanem a dízel, fűtőolaj és mindenekelőtt a kerozin sokkal nagyobb hányadát.
Ebben az első szakaszban az iráni export zavartalanul folytatódott, méghozzá meglehetősen sikeresen, növelve az energiabevételeket, amelyek létfontosságúak gazdaságuk számára. A második lezárás, amikor Donald Trump elrendelte az iráni kikötők zárlatát, teljesen megváltoztatta a helyzetet. Teherán gyorsan megtapasztalta, ahogyan olaj-, gáz-, acél- és műtrágya-exportja zuhanni kezd.
Holoda Attila energiaszakértő a fentebb idézett Kibeszélő podcastben már azt mondta, az iráni nyersolaj-tárolók elérik kapacitásuk felső határát, már tehervagonokban, forgalomból kivont hajókban tárolják a kitermelt olajat, amit nem tudnak elszállítani. Ha a helyzet nem változik, akkor Iránnak le kell zárnia az olajkutakat, ez pedig csak súlyosbítja a már most is tetemes károkat.
Ez a fajta kényszerhelyzet arra ösztönözheti a teheráni vezetést, hogy olyan megállapodásra törekedjen, amelynek nyomán mindenképpen megnyílik a Hormuzi-szoros.
De a közelmúlt iráni történelme is mutat érdekes pontokat. Jorge León, a Rystad Energy norvég tanácsadó cég geopolitikai elemzője arra utal, hogy amikor tíz éve a nemzetközi szankciók keményen megszorongatták Iránt, akkor is képes volt rugalmasan reagálni. Legutóbb 2019-ben szorongatták meg igazán az iráni termelést és mégis képesek voltak túlélni.
Egyesült Államok: elszálló benzinár és választások
Az elmúlt évtized palaolaj kitermelésének forradalma nemcsak az amerikai olajipar bevételeit növelte – bár messze van az önellátástól –, hanem a nagyban importfüggő USA-ból a Föld egyik legnagyobb nyersolaj-exportőre lett. De ez sem menti meg a mostani válságtól. Amerikában a benzinárak az egekbe szöktek, a félidős választások ősszel már nagyon közel vannak, és a történelem azt mutatja, hogy egyetlen amerikai elnöknek sem sikerült megnyernie azokat a választásokat, amikor a benzinkutaknál több mint négy dollárba kerül egy gallon benzin. És most már két hónapja négy dollár felett kapható csak az üzemanyag az Egyesült Államokban.
Bár egyre hangosabbak az elégedetlenkedők, azért Donald Trumpnak még van némi mozgástere, hogy novemberig leszorítsa az üzemanyagárakat. De nem sok: ha a Hormuzi-szorost nem nyitják meg májusban, – érvel León, – akkor az árak őszre az egekbe szöknek. Az év csúcsfogyasztási időszaka az Államokban (az úgynevezett „autózási szezon”) pedig nyárra esik. Ha ez így alakulna, akkor már csak az a kérdés maradna megválaszolatlanul, hogy a Republikánus Párt a Kongresszus egyik, vagy mindkét házát elveszíti-e a félidős választásokon. Jelen állás szerint az előrejelzések már több mint 50 százalékos valószínűséggel a másodiki forgatókönyvet tartják reálisnak.
Európa csak kicsit van még bajban?
A kontinens szerepe a konfliktusban másodlagos, mert a legnagyobb uniós országok többsége megtagadta, hogy beszálljon Trump vagy Izrael mellett az iráni háborúba. Mindazonáltal Európa az egyik leginkább szenvedő alanya az egész konfliktusnak a váratlan drágulás és a szénhidrogén-ellátás körüli bizonytalanság miatt. Számos légitársaság, köztük a német Lufthansa és a holland KLM, már bejelentette a járatszámok csökkentését, hogy kerozint takarítson meg.
A dízelárak az egekbe szöktek, sújtva a családokat, szállítókat, az ipart és a mezőgazdasági szektort. A finomítók pedig, amelyek ha jól mennek a dolgok, mesés hasznot termelnek, mostanában kapkodva keresnek még felvásárolható nyersolajat, hogy ezzel is lassítsák a válság súlyosbodását.
A 2022-es váratlan energiaválság, amely Oroszország ukrajnai invázióját követően érte el a kontinenst, még mindenki emlékezetében frissen él. Az európai államok vezetői tudják, hogy nem engedhetnek meg maguknak még egy hatalmas sokkot, hiszen még öt év sem telt el az előző óta.
Emmanuel Macron francia elnök azután sürgette meg a Hormuzi-szoros újranyitását, hogy előzőleg Franciaország legnagyobb olajtársasága, a TotalEnergies figyelmeztetett, ha a lezárás még két-három hónapig – azaz nyárig – kitart, akkor belépnek az energiahiányos időszakban. Ez pedig annak a következménye, hogy nem lehet a globális kőolaj és gáz 20 százalékát blokkolni komoly következmények nélkül.
A földalatti földgáztárolók telítettsége Európában kritikusan alacsony szinten van, és a következő hónapok döntőek lehetnek a feltöltésükben, hiszen előbb-utóbb vége lesz a nyárnak is. Ha az árak tovább emelkednek, akkor a várható gazdasági károk még nagyobbak lesznek.
Friedrich Merz német kancellár azt mondta, hogy nem lát hatékony amerikai megoldási stratégiát a háború lezárására.
Sőt, egy egész nemzetet aláz meg az iráni vezetés, különösen a Forradalmi Gárda hathatós segítségével. A háború közvetlen hatással van a német gazdaságra, és éppen a lehető leghamarabb véget kell érnie.
Ezek a mondatok két dologra világítanak rá. Egyfelől az EU 27 tagállamának haragjára Trump és Netanjahu háborúja miatt, másfelől a recessziótól való félelemre, különösen, ha a fosszilis energiahordozók szállítása nem indul meg nagyon gyorsan a Hormuzi-szoroson keresztül.
Kína
Az ázsiai óriás viszonylag kényelmes helyzetben érkezett el a válságig. Hónapokat töltött azzal, hogy felkészüljön egy lehetséges gazdasági sokkra, gázt és olajat halmozott fel. Méghozzá annyit, hogy ennek egy részét képes volt újraexportálni a szomszédos országokba, pénzt keresve az árkülönbözeten. Ezzel együtt pedig olyan mértékben gyorsította fel szállítási szektorának elektrifikációját, amellyel már több lépéssel a többi nagyhatalom előtt jár.
Az elmúlt napokban azonban a riasztó jelek érkeztek Pekingből. Az El Pais idézte León szavait a Rystad Energytől, melyek szerint
Kínának nagyobb mozgástere van, mint Európának, vagy az Egyesült Államoknak, de már Peking sem engedheti meg magának, hogy a válság elhúzódjon.
Kína a legnagyobb – vagy inkább csak volt a legnagyobb – olaj- és gázimportőr az öböl térségéből, és ám a múlt héten Hszi Csin-ping már azzal lépett elő, hogy első alkalommal követelte a Hormuzi-szoros újranyitását, mióta Teherán, amely az egyik leghűségesebb regionális partnere, lezárta azt a vízi utat válaszul az izraeli és amerikai légicsapásokra.
„A szorosnak nyitva kell maradnia a normál hajózás előtt, a régió országainak és az egész nemzetközi közösség közös érdekében” – hangsúlyozta a kínai elnök, amikor Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös herceggel beszélt telefonon. Ez a felszólítás komoly nyomást jelent Iránra, hiszen Teherán számára Kína sokkal többet jelent, mint csak egy nagy vásárlót fosszilis energiahordozókból.
India és a bajba került ázsiai államok
A szubszaharai Afrikával együtt ezek az országok a mostani válság leggyengébb láncszemei. A bolygó legnépesebb állama, India, nagyon függ az LPG-től. Ez nem más, mint cseppfolyósított petróleumgáz, amely a kőolajfinomítás és földgázkitermelés során keletkező, főként propánból és butánból álló, nyomás alatt cseppfolyósított szénhidrogén-elegy. Az LPG pedig az indiai konyhák elsődleges üzemanyaga, és ennek nagy hányada korábban a Közel-Keletről érkezett. Ugyanakkor az indiai finomítók hálózata, amely kulcsfontosságú a hazai ellátásban, erősen támaszkodik a Szaúd-Arábiából, az Egyesült Arab Emírségekből és a Kuvaitból származó nyersolajra, amely most viszont nem érkezik.
A Fülöp-szigeteken már hetekkel ezelőtt nemzeti vészhelyzetet hirdettek. Banglades és Mianmar már fejadagokban méri az üzemanyagot. Thaiföld felszólította az embereket, hogy a lehető legnagyobb mértékben takarékoskodjanak. Indonézia pedig, a világ negyedik legnépesebb országa, a kormánytisztviselőknél home office munkát rendelt el, hogy csökkentse a benzinfogyasztást. Ha a Hormuzi-szorost nem nyitják meg a következő hetekben, akkor ezek az intézkedések csak bemelegítői lesznek annak, ami jöhet.
Van két lehetséges forgatókönyv
„A nagy kérdés most az, hogy végül ki fog engedni a Hormuzi-szorossal kapcsolatos tárgyalásokon. Jelenlegi állás szerint úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok lesz az” – vetíti előre a Rystad geopolitikai elemzője. Az egyik forgatókönyv az, hogy mindkét fél elfogad egy keretmegállapodást jut a háború befejezése érdekében, és utána Irán országonkénti kétoldalú megállapodásokat köt, hogy engedélyezze a hajók áthaladását. Természetesen majd fizetniük kell útdíjat, amit nevezhetünk egyfajta hozzájárulásnak a háború utáni újjáépítéshez.
A második lehetőség, hogy Donald Trump megérzi a félidős választások közelgő vereségét, ezért all-in alapon, határozatlan ideig folytatja a háborút.
Ez a legkockázatosabb forgatókönyv, mert ekkor a kőolaj ára könnyedén elérheti a hordónkénti 200, vagy 250 dollárt, vagyis a jelenlegi több mint kétszeresét, viszont ekkor már hatalmas ellátási problémák jönnek
– figyelmeztet León, hozzátéve, hogy mire számítsunk: súlyos recesszió, tomboló infláció, szárnyaló kamatlábak és geopolitikai instabilitás, a köbön.
(Borítókép: Egy teherhajó halad a tengeren egy halakat ábrázoló falfestmény előtt a Hormuzi-szorosnál 2026. április 28-án. Fotó: Asghar Besharati / Getty Images)
Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!