Kováts Eszter és Körösényi András szerint az Orbán-rendszert félreértettük, amikor autokráciaként vagy diktatúraként írtuk le. Értelmezésükben egy „plebiszciter vezérdemokráciáról” volt szó: egy olyan rendszerről, amely ugyan erősen vezérközpontú és sok tekintetben torzította a politikai versenyt, de nem szüntette meg azt. A választások — minden egyenlőtlenségük ellenére — valódi legitimációs mechanizmusként működtek, és végső soron lehetővé tették a hatalom leváltását.
Unger Anna és Labanino Rafael ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy ez az értelmezés alábecsüli az intézményi minőségromlás súlyát. Szerintük az Orbán-rendszer választási autokrácia volt, ahol a politikai verseny feltételei rendszerszinten torzultak: a fékek és ellensúlyok kiüresedtek, a nyilvánosság beszűkült, és az állami erőforrások tartósan egy politikai oldalhoz kötődtek. A választások megléte ebben az olvasatban nem cáfolja az autokratikus működést, legfeljebb annak sajátos formájára utal.
A vita izgalmas és fontos kérdéseket vet fel. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a besorolási vita önmagában nem feltétlenül elegendő a rendszer működésének megértéséhez. A diskurzus elsősorban a hatalom megszerzése, megtartása és átadása körül forog: volt-e valódi választási verseny, mennyire lejtett a pálya, és le lehetett-e békés választásokon váltani a kormányt. Bár ezek kulcskérdések, közben háttérbe szorul egy másik fontos szempont: hogyan működött a hatalom a két választás között — és itt nem csupán formális intézményi hatalomra gondolok —, és mi maradhat fenn belőle Magyar Péter elsöprő győzelme után.
Attól, hogy egy rendszert demokráciának vagy autokráciának nevezünk, még nem látjuk pontosan, hogyan szerveződik benne a hatalom a mindennapi működés szintjén. Ha a címkék helyett a működésre fókuszálunk, akkor egy másik kép rajzolódik ki. Egy olyan rendszeré, ahol a politikai hatalom, az állami erőforrások elosztása és a gazdasági felhalmozás nem különálló szférákban zajlott, hanem egy stabil szerveződési elv mentén szorosan összefonódott.
Ennek egyik kulcseleme volt a családi kapcsolatok szerepe.