A Michael Jacksonról szóló életrajzi film felett teljes kontrollja volt a zenész családjának, ami elég lélektelen eredményhez vezetett. Szóval nézzük, mi az ára annak, ha ez nem így történik!
John Lydon, az elhunyt Sid Vicious barátja maga bátorította Alex Cox rendezőt arra, hogy életrajzi filmjében kezelje elég liberálisan a valóságot. Talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a formabontó Sid és Nancy a nyolcvanas évek egyik legjobb brit filmje lett. Igen ám, de Lydon volt az is, aki a leghangosabban kritizálta a végeredményt. A zenész amiatt panaszkodott, hogy szerinte az alkotás romantizálta a droghasználatot, amely a legendás punk pár végét jelentette. Ezen lehet egyrészt-másrésztezni, de azon a tényen nem változtat, hogy a film maga tényleg egy megismételhetetlen mestermű lett.
Michael Oher, a hajléktalan tinédzserből lett NFL-bajnok és családja többször is panaszkodott amiatt, hogy a történetéből készült filmben túl nagy súlyt kapott az őt befogadó nő (Sandra Bullock), aki az alkotás szerint gyakorlatilag maga tanítja meg futballozni a srácot. A valóságban azonban Oher maga is sportrajongó volt kiskora óta, befogadóival pedig nem volt olyan egyértelmű a viszonya, mint ahogy azt a film állítja. Holott Sandra Bullock Oscar-díjat nyert az alakításáért, a filmet bemutatása óta egyre többen kritizálják a nem túl fantáziadús „fehér megmentő” narratíva miatt.
Mennyire lehet hinni Mark Zuckerbergnek és környezetének, amikor arról beszélnek, hogy a Facebook-alapító a valóságban nem is akkora szörnyeteg, mint Aaron Sorkin és David Fincher filmjében? Valószínűleg szívesebben mondjuk azt, hogy még megvárnánk a folytatást. Vagy rámutathatunk arra is, hogy a film amúgy elég sok dolgot pontosan eltalált: szinte hibátlanul képezte le a még egyetemista Zuckerberg megkérdőjelezhető öltözködési ízlését. Azonban nemcsak Zuckerberg környezete, hanem a film több valós szereplője is megkérdőjelezte a látottak hitelességét, így valószínűsíthető, hogy a remek életrajzi film valóban túlzott több ponton is.
Készül a Facebook-film folytatása, de ezúttal egy másik világsztár játssza Mark Zuckerberget
A Social Network – A közösségi háló folytatásában egy olyan színész kapta Zuck szerepét, aki rutinosan alakít eltájolt milliárdosokat.
A Diana hercegnőről szóló életrajzi film nemcsak Naomi Watts karrierjében mélypont, de az évtized egyik legviccesebb olyan filmjét tisztelhetjük benne, amely egyáltalán nem akart vicces lenni. Csak a hercegnő korábbi párja, a filmben Naveen Andrews által alakított Hasnat Khan kapta fel a vizet, akinek rosszul esett, hogy a szerinte rosszindulatú pletykákon alapuló alkotás se őt, se Dianát nem jelenítette meg hitelesen. A végeredményt látva már csak azért is hihetünk Khannak, mert a filmben senki sem viselkedik elég hitelesen ahhoz, hogy elhiggyük róla, hogy egy emberi lény.
Nehéz lehetett versenyképes filmet készíteni a legendás David Foster Wallace munkásságából, vagy életéből, ám James Ponsoldt mégis tett egy próbát: David Lipsky újságíró könyvét dolgozták fel, amely egy többnapos interjún keresztül mutatta be a később öngyilkosságot elkövető szerzőt. Azonban Jason Segel Wallace szerepében látványosan a külcsínre fókuszált, ami az író több barátjánál is kiverte a biztosítékot. A szerző szerettei később arról beszéltek, hogy Wallace valószínűleg üvöltőrohamot kapott volna a sekélyes film ötletétől, aminek sikerült aztán félre is értenie őt.
Nem sikerült túl jól a Nina Simone énekes életét feldolgozó film, és valószínűleg akkor is ez lenne a véleményünk, ha a művész családja és rajongói nem keltek volna ki magukból már akkor, amikor először meglátták a főszerepben Zoe Saldanát. A zseniális színésznőnek nemcsak beletört a bicskája a nagy szerepbe, de a forgatáshoz a produkció besötétítette a nő világosbarna bőrét, hogy méginkább Simone-ra hasonlítson, a megoldást pedig az énekesnő örökösei ízléstelennek, méltatlannak találták. A színésznő azóta bocsánatot is kért azért, hogy szerepet vállalt ebben a kínos hacacáréban.
„Soha senkinek nem kellett megtanítania a bátyámat rántott csirkét enni” – mondta el a Zöld könyv című filmben Mahershala Ali által alakított Don Shirley-ről testvére, Maurice. A film egyáltalán nem tetszett a zenész családjának, akik „hazugságszimfóniának” nevezték a filmet, és nevetségesnek találták azt az ötletet, hogy a sofőrje, Tony “Lip” Vallelonga (Viggo Mortensen) tanította volna meg a férfit arra, milyen is feketének lenni a korabéli Amerikában. A film végül az Oscar-gálán is szépen teljesített, de ahogy múlnak az évek, egyre nehezebb nem észrevenni benne a nyilvánvaló túlzásokat.
5 életrajzi film, ami eltitkolta a szörnyű végkifejletet
Van, hogy gyanúsan optimista egy történelmi vagy életrajzi film vége – na, akkor gyanakodhatunk, hogy valamit kihagytak az alkotók.