Amikor 1896. május 2-án Ferenc József ünnepélyesen átadta a Millenniumi Földalatti Vasutat, Budapest nemcsak a Monarchia egyik ékköve volt, hanem a technológiai fejlődés éllovasa is. 130 éve az európai kontinens első villamosüzemű földalatti vasútja kigördült a pesti flaszter alá, olyan fejezetet nyitva a közlekedésben, amire azóta is büszkén tekinthetünk vissza.

A 19. század végén Budapest dinamikusabban fejlődött, mint bármelyik európai riválisa, a Sugárút – a mai Andrássy út – pedig a korszak legmodernebb és legelegánsabb sugárútja volt. A probléma csak az volt, hogy a növekvő forgalom miatt szükség volt egy újabb tömegközlekedési eszközre, de a városvezetők hallani sem akartak arról, hogy sínpályák és felsővezetékek csúfítsák el a „pesti Champs-Élysées” panorámáját. A megoldás végül Balázs Mór, a Budapesti Villamos Városi Vasút vezérigazgatójának fejéből pattant ki: ha a felszínen nem lehet, menjünk le a föld alá. A terv merész volt, hiszen Londonban ekkor már létezett földalatti, de az füstös, gőzüzemű és mélyvezetésű volt – Budapest valami sokkal elegánsabbat és tisztábbat tervezett.

A kisföldalatti építése 1896-ban

Díszes állomáslejárat a Gizella téren, a mai Vörösmarty téren

Az első motorkocsik

1955-ben (Fotó: Fortepan / UVATERV)

Amikor még felszínre jött a Kisföldalatti (Fotó: Fortepan)

Világraszóló technológia a sínpárokon

A kivitelezést a Siemens és Halske cég vállalta magára, és a mai szemmel nézve is hihetetlen sebességgel, alig húsz hónap alatt végeztek a munkálatokkal. Nemcsak a sebesség volt lenyűgöző, hanem a technológiai tartalom is. A Kisföldalatti volt az első olyan földalatti vasút a világon, amely kezdettől fogva elektromos hajtással üzemelt. A kocsik alacsony padlósak és modern megjelenésűek voltak, a mindössze 2,7 méteres belmagasságú alagút pedig igazi mérnöki bravúrnak számított. A pesti polgárok számára ez nem csupán egy újabb közlekedési eszköz volt, hanem ezzel érkezett meg a jövő Budapestre, ami stílusban és innovációban is megelőzte Berlint vagy Párizst.

1956-ban (Fotó: Fortepan / UVATERV)

1969-ben (Fotó: Fortepan / UVATERV)

Az új Ganz motorkocsi a Gundel előtt 1972-ben (Fotó: Fortepan / Surányi Sándor, György József)

Császári kényelem és a királyi kocsi

Az átadás évében Budapest a honfoglalás ezeréves évfordulóját ünnepelte, és a földalatti lett a millenniumi ünnepségek egyik legfontosabb látványossága. Maga Ferenc József is megtette az utat a Gizella tértől (ma Vörösmarty tér) az Artézi fürdőig (ma Széchenyi fürdő), és annyira elégedett volt a látottakkal, hogy hozzájárult: a vasút az ő nevét viselje. Elkészült egy különleges, luxuskivitelű királyi kocsi is, amelynek belső tereit nemesfa burkolatok és selyemkárpitok díszítették. Bár a név az idők során megváltozott, az a sajátos, monarchiabeli elegancia, amit az állomások Zsolnay-kerámiái és a faburkolatú jegypénztárak árasztanak, a mai napig a vonal vonzerejét jelentik.

Amikor még volt funkciója a városligeti betonhídnak (Fotó: Fortepan / FŐMTERV, Domonkos Endre)

1977 (Fotó: Fortepan / Kereki Sándor)

Élő történelem a flaszter alatt

Bár 130 év alatt a város és a technológia is rengeteget változott, a Kisföldalatti – vagy hivatalos nevén az M1-es metró – megőrizte egyedülálló karakterét. 2002 óta az Andrássy úttal együtt a Világörökség része, és naponta több tízezer utast szállít abban a különleges, nosztalgikus hangulatban, amit csak ez a vonal tud nyújtani. A sárga kocsik suhanása a Városliget felé nemcsak egy rutinszerű utazás, hanem egyfajta időutazás is, ami emlékeztet minket arra az időszakra, amikor Budapest nem követte a trendeket, hanem diktálta azokat. A fejlesztésére, meghosszabbítására, stílusa megőrzése melletti modernizálására vannak tervek, hogy legyen mit csinálni a következő 130 évben is.

Ez is érdekelhet:

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.

Hírlevél feliratkozás

Támogatott és ajánlott tartalmaink