A háború árnyékában három gimnazista barátnő úgy döntött, naplóírásba kezd. Nem sejtették, hogy 80 évvel később mennyire fontos dokumentumnak számítanak majd soraik és bizonyára azt sem, hogy keresést indítanak utánuk.
Három gimnazista barátnő 1940-ben és 1941-ben közös naplót írt a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban
A napló hitelesen bemutatja a diákéletet, iskolai élményeket és egy korabeli tüntetés emlékét
Klára későbbi életéről maradt fenn információ, két barátnőjéről semmit sem tudni
„Szörnyű lehetetlen dolgok jöttek ki. Nekem pl. diferenciának kijött több mint 8 millió, Zsuzsa szörnyű törteket kapott, Klári pedig vagy egy félórai számolás után azt kapta d-re, hogy d=d-vel” – ez csak egy könnyed kis bejegyzés egy számtanóra nehézségeiről abból a naplóból, ami mostanra komoly kortörténeti dokumentumnak számít és amelynek három szerzőjét, a budapesti Zrínyi Ilona Leánygimnázium növendékeit hosszú ideje próbálják már megtalálni. A mult-kor.hu történelmi magazin adta közre a felhívást, amiben azt kérik: aki magára – esetleg valamelyik felmenőjére ismer – az jelentkezzen. A nyomozás lassan egy évszázadra nyúlik vissza, hiszen A három grácia füzete – később így nevezték a lányokat az írás kutatói – 1940-ben és 1941-ben íródott, egy évvel azelőtt, hogy a Hollandiában egy padláson bujkáló kislány, Anne Frank elkezdte volna írni világhírűvé vált naplóját.
A három grácia, vagy ahogy tanáraik nevezték, a Triumvirátus tagjainak pontos nevét is tudjuk: nemes Szőllősy Klára, Csorba Zsuzsanna és Mihály Irén volt az a három elválaszthatatlan gimnazista barátnő, akik a zöld színű Centrum füzetben megörökítettek mindent, ami velük történt. Soraik főleg az iskolai mindennapokról szólnak, de 1940 október 11-én belekeveredtek abba a tüntetésbe is, ami Románia budapesti nagykövetsége előtt zajlott az erdélyi magyarság üldöztetése ellen.
„Útközben rengeteg egyetemistával találkoztunk, akik tüntettek a román követség előtt. Végre is egy sarkon megálltunk, és vártuk a fejleményeket. Egyszer csak odajön egy marcona zsaru és azonnali távozásra szólított fel minket. Belőlünk persze minden jó kedv elpárolgott, és gyorsan elsipirceltünk” – jegyezte fel Irén, aki a naplót vezette és a rajzért rajongott. Klári barátnőjük szintén művészi ambíciókat dédelgetett, Zsuzsi pedig újságíró szeretett volna lenni. A bejegyzésekhez Irén megdöbbentően jó rajzokat is készített. Az írásokból kiderül, hogy tanárnőjüket, Franciskát például Ferike néninek hívták. Hazafelé pedig gyakran tettek egy kis kitérőt a cukorkabolt felé, hogy otthagyják zsebpénzüket némi édességért cserébe.
Írásaik azért is fontosak, mert különös szemszögből mutatják be a háború éveiben azt, hogy a hátországban hogyan zajlott az élet: a lányok a jövőt tervezgették, mintha nem is egy világégés zajlott volna éppen.
Az utolsó bejegyzés 1941. május 20-én született, ebben pedig semmi nem utal arra, hogy a naplót folytatták-e, vagy ezek voltak utolsó sorai. A három lány megfogadta, hogy „naplónkat a leglehetetlenebb helyre eldugjuk, nehogy avatatlan kezekbe kerüljön”, idővel mégis felbukkant a füzet, hogy a korszak kutatóinak hiteles beszámolót nyújtson arról, milyen volt három diáklány élete a háború éveiben.
Szőllősy Klára az egyetlen, akiről kicsivel későbbről is lehetett hallani, ő 1944. február 19-én a Ludovika Akadémia kápolnájában feleségül ment Tószegi Imre állatorvos főhadnagyhoz. Két barátnőjét azonban a történelem elrejtette a kíváncsi tekintetek elől.