„A szeretet és az öröm fenséges ünnepe az édesanyák tiszteletére.” A Magyar Híradó, a Filmhíradó ezzel a felirattal adta közre képsorait 1926. május 2-áról, az akkor immár hivatalosnak számító anyák napjáról. A mindössze 49 másodperces felvételen gyermekek és édesanyák láthatók, a fúk és lányok kezében orgonavirág, egy másik helyszínen pedig leventék esküsznek:
Fogadalmat teszünk, hogy szülőinket szeretjük és tiszteljük!
Akkoriban Magyarországon egészen új ünnepnek számított az anyák napja, és volt benne némi állami akarat is. Kurutz Mártontól, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum szenior kutatójától tudjuk, hogy az ünnepet akkoriban még összekapcsolták a Mária-tisztelet hagyományaival.
Az első hivatalos anyák napja azonban hagyományt teremtett, a május hónap pedig nem csupán az anyáké lett, hanem a gyerekeké – mert ha a hónap első vasárnapja az anyáké, az utolsó a gyerekeké. És tekintsünk el a május 1-jétől, amikor meg világszerte a munkát ünneplik úgy, hogy aznap senki nem dolgozik.
Az NFI – Filmarchívum Filmhíradójának 1926-os anyák napi felvételei 3:45 percnél kezdődnek.
Létrehozta, majd kiábrándult belőle
Az anyák ünnepét az USA-ban rendezték meg először, 1908-ban. Kurutz Márton úgy mutatja be a Mother’s Day létrehozóját és fő szervezőjét, Anna Jarvist, hogy az ő édesanyja volt az, aki gyakran fejezte ki azt a vágyát, hogy létrejöjjön egy ilyen ünnep. Miután Jarvis édasanyja meghalt, Anna az emléknap bevezetésének élére állt, ám az évek múlásával egyre inkább kiábrándult az ünnep növekvő elüzletiesedéséből,
később még azt is megpróbálta elérni, hogy az anyák napját töröljék az ünnepek sorából.
Ekkor azonban már késő volt, az ünnep elterjedt – és valóban elüzletiesedett. Főként a virágkereskedők látták meg benne a lehetőséget, idővel pedig az édességipar szereplői is felzárkóztak melléjük.
Amikor Londonban 1913-ban elkezdték az anyákat ünnepelni, Kanadában ez már rendszeres ünnepnek számított, ahogyan Ausztráliában és Dél-Afrikában is. Idővel a Nyugat-európai országokban is kezdett terjedni és meghonosodni az anyák napja, Erfurtban és Weimarban május második napjára tették az ünnepet, Skandináviában pedig ezen a napon az anyákat felmentették a munkavégzés alól.
Az ünneptől akkoriban azt remélték, hogy ez hozzájárul majd a családi életszínvonal emeléséhez. Svájc 1916-ban tette ünneppé az anyák napját, és ekkor Magyarországon így számolt be minderről a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap:
A svájczi anyák boldog napja ez. A magyar anyák legboldogabb napja majd az lesz, amikor elcsendesedik minden harczi zaj, mikor visszajönnek a küzdő fiak.
A Kárpát-medencében akkor még senki nem sejtette, hogy a nagy háborúnak még csak a közepén tartanak. Mindazonáltal Magyarországon 1910 májusában már tartottak az anyák napihoz hasonló ünnepet, az Országos Anya- és Csecsemővédő Egyesület az elesett és éhező, nyomorgó anyák javára rendezte. Pünkösdhétfőre esett, nem szánták rendszeres ünnepnek, csupán jótékonysági akciónak, és ahogyan Kurutz Márton mondja, abban az évben decemberben is rendeztek hasonló akciót.
Külföldre vitték őket, köztük egy majdani színészt is
S hogy az anyák napja fontos ünneppé válhatott, azt Kurutz Márton annak tulajdonítja, hogy „ezekben az években világszerte nagy küzdelmet folytattak az egyre ijesztőbb méreteket öltő csecsemőhalandóság ellen, így az USA-ban és Franciaországban, ahol a tanulatlanság, az alapvető higiénia hiánya és a nyomor tömegével szedte áldozatait, nagy lehetőséget láttak az anyák napja kapcsán történő egészségügyi felvilágosító munkában”. (Igazság /1921)
A korabeli cikkből kiderül az is, hogy Magyarországon az Apponyi Albert elnöksége alatt működő Stefánia Szövetség igyekezett az elkeserítő állapotokon változtatni azzal, hogy a terhes és szoptatós anyákat igyekezett felvilágosítani, és felhívni a figyelmüket a babonás gyógymódok veszélyeire. Az akkori idők nehéz gazdasági viszonyai azonban rendre megakasztották a missziós munkát, így a védőnői intézmény kiépítése és a szülőotthonok létesítése még váratott magára. A vesztes háborút követő években a helyzet amúgy is annyira elkeserítő volt Magyarországon, hogy a Nyugat-európai államok ezrével vitték a lesoványodott gyermekeket Hollandiába és Svájcba, hogy ott, a háborútól megkímélt gazdaságok családjainál felhizlalják és felerősítsék a sápadt, halálra ítélt gyermekeket.
Kurutz Márton gyűjtéséből tudjuk azt is, hogy az Országos Gyermekvédő Liga 1920 februárjában indította útjára az első gyermekmentő vonatot, amely a világháború után nyomorba süllyedt Magyarországról szállított nélkülöző gyermekeket Hollandiába, hogy ott a befogadó családok néhány héten át gondoskodjanak élelmezésükről és ruházatukról.
A humanitárius összefogás eredményeképpen tíz év alatt mintegy hatvanezer gyermek kapott így lehetőséget a kinntartózkodásra és a testi-lelki felépülésre.
A gyerekek általában néhány hónapot töltöttek a befogadó országokban, ám mintegy tíz százalékuk örökre kint is maradt a nevelőcsaládoknál. A gyerekek között bőven akadt olyan, aki évekig maradt kint, s emiatt elfelejtette anyanyelvét, de olyan is volt, akit, miután visszatért, a szülei nem ismertek meg a pályaudvaron.
S hogy legyen filmtörténeti vonatkozása is, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum szenior kutatója megemlíti, hogy közöttük volt a gyermek Karády Katalin is, aki mint a kőbányai Kanczler cipész lánya öt évet élt cseregyerekként holland és svájci nevelőcsaládoknál.
Fehér az élőké, kék a holtaké
Magyarországon 1923 májusában a pozsonyi Toldy-kör volt az első hivatalos szervezet, amely tudományos előadásokkal megágyazott az ettől kezdve évente megrendezendő ünnepnek, mondja Kurutz Márton. Egy év múlva Pozsonyban a városi tanács felhívást is intézett a lakossághoz, és azt kérte, hogy az anyák tiszteletére mindenki virágot viseljen ezen a napon:
fehéret azok, kiknek él az édesanyjuk,
kéket, akiké már nem.
Az ünnepség leginkább ünnepi szónoklatban teljesedett ki, amelyet a pozsonyi színház előtti téren, Petőfi addigra már eltávolított szobrának talpazatánál tartottak meg szlovák, német és magyar nyelven.
A következő évben, 1925 elején a Budapesti Hírlap részletesen és hangsúlyosan foglalkozott az ügy fontosságával, és ez, mondja Kurutz Márton, különösen sokat tett az anyák napja hazai bevezetéséért és propagandájáért. Az ezerötszáz tagot számláló Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége áprilisi, éves közgyűlésén napirendre tűzte az amerikai eredetű ünnep magyarországi meghonosítását, s nagyjából ugyanekkor Petri Pál államtitkár felesége önszorgalomból a MÁV újpesti gyermekfoglalkoztatójában megtartotta az első anyák napi ünnepséget.
A főpróba olyan jól sikerült, hogy felbuzdulva több pedagógus elhatározta, hogy május első napján több helyen is megrendezik az ünnepet, ennek tudományos alapjait írásban is lefektették, és közreadták a pedagógiai szaklapokban. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének küszöbön lévő kongresszusát azonban megelőzte a Katolikus Gyermekvédelmi Központ, amely egy nappal a kongresszus előtt meghozta határozatát, amely kimondta, hogy a katolikus iskolákban és intézményekben évről évre meg kell rendezni az ünnepet, amelyet rövid úton országos méretűvé szeretnének fejleszteni. Kurutz Márton azt is elmondja, hogy gyorsaságukkal jól megbántották a kongresszus képviselőit, akik mérgükben elnapolták az anyák napjáról szóló napirendi pontot.
Május első napja már foglalt volt
A Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum szenior kutatója arról is beszámol, hogy az anyák napja miért nem eshetett május elsejére: a hat évvel korábbi, a Tanácsköztársaság napjaiban megtartott proletárünnep még sokak emlékezetében szentimentális emlékként élt. Így esett végül a választás 1925-ben május 3-ára, amely a hónap első vasárnapja volt. Az ünnepet szintén Petri Pál államtitkár felesége menedzselte, aki egyben a Magyar Vöröskereszt Egylet alelnöki pozícióját is betöltötte, így eleve országos méretekben gondolkozott.
A szűkös időkeret miatt a szervezés munkáját a Vöröskereszt szervezetén keresztül bonyolította, a programok lebonyolítását egyesületi csoportokra bízta. Az akció többnyire sikerült, az egész ország nagy részében fényes külsőségek mellett ülték meg az első országos anyák napját. Tanárok, diákok, egyházak, egyesületek, sportkörök vették ki a részület az ünnepségek rendezéséből, melyben voltak gyerekek által előadott hangversenyek, énekszámok, kórusművek, színdarabok, szavalatok és más produkciók, melyek láttán nem maradt szem szárazon a nézőtéren.
Zokogó anyukák meghatottan vonták magukhoz gyermekeiket, akik saját készítésű kézimunkákkal, ajándéktárgyakkal és virágcsokrokkal lepték meg édesanyjukat.
Azonban, mint mondja Kurutz Márton, nem minden Vöröskereszt-csoport tudott ilyen gyorsan reagálni Petriné felhívására, így voltak, akik hetekkel vagy hónapokkal később rendezték meg a maguk anyák napi ünnepségét.
Ám a következő évben, 1926 áprilisában a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt már külön kis füzetkét jelentetett meg, amelyben elmagyarázta az ünnep eredetét és jelentőségét, gyakorlati útmutatásokat adott, és közölte a vonatkozó irodalom bő jegyzékét is. Ekkorra az is eldőlt, hogy az anyák napját ettől kezdve egységesen május első vasárnapján ünnepelik majd Magyarországon. Ahogyan Kurutz Márton megfogalmazza: „Az anyák napja hamarosan önálló ünnepnappá vált, 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepek közé, bekapcsolva ezzel az anyák napját a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába.”
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Picturenow / Universal Images Group / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!