Örményország Európa felé fordul, de hosszú az orosz árnyék

A hétvégén Jerevánban járva-kelve a tudósítók szó szerint minden sarkon strázsáló rendőrökkel, éjjel-nappal szirénával száguldozó diplomáciai delegációkkal találkoztak. Még a hotelbe való bejutás is biztonsági ellenőrzésen keresztül volt lehetséges – igaz, ott szállásolták el Donald Tusk lengyel kormányfőt is.

Az egymilliós dél-kaukázusi főváros néhány napra Európa legfontosabb politikai eseményeinek helyszínét adja. A dél-kaukázusi ország fővárosában tartják az Európai Politikai Közösség, vagyis az EPC nyolcadik találkozóját, amelyet kedden az első EU–Örményország-csúcstalálkozó követ. A két találkozó együtt már nem egyszerű diplomáciai gesztus: Jereván annak a kérdésnek a látványos színpadává vált, hogy Örményország képes-e tartósan közelebb kerülni Európához úgy, hogy közben Oroszország továbbra is ott van az energiaellátásában, a gazdasági kapcsolataiban, a biztonságpolitikai örökségében és még inkább információs terében.

Az örmények a rendezési jogot jelentős részben Emmanuel Macronnak köszönhetik. A francia elnök volt az EPC kezdeményezője 2022-ben, Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója után, és ő volt az is, aki Jerevánt választotta a mostani csúcs helyszíneként. Ez önmagában is politikai gesztus: Franciaország az elmúlt években Örményország egyik legfontosabb európai támogatója lett, Párizs pedig egyszerre próbál szerepet játszani az örmény–azeri békefolyamatban, a dél-kaukázusi erőviszonyok újrarendezésében és az EU keleti politikájának újragondolásában.

Emmanuel Macron az EPC-

Ludovic MARIN / AFP

Macron érkezése külön francia–örmény dimenziót adott a találkozónak. A francia elnök a jereváni sétája után úgy fogalmazott: „Nagyon boldog vagyok, hogy újra Örményországban lehetek. Az EPC-találkozón folytatjuk egy szuverénebb Európa építését. Ezután barátommal, Nikol Pasinján miniszterelnökkel, stratégiai partnerséget pecsételünk meg országaink között”.

Párizs értelmezése szerint a látogatás három irányt összesít: a francia–örmény történelmi kapcsolat elmélyítését, Örményország EU-hoz közeledését és az örmény–azeri békefolyamatot; a francia elnökség azt is hangsúlyozta, hogy a béke „új regionális együttműködési korszakot” nyithat, amely a Kaukázust még inkább Európa és Ázsia közötti közlekedési és energiakapcsolati csomóponttá teheti.

Macron mellett a csúcsra megérkezett Keir Starmer brit miniszterelnök, Donald Tusk lengyel kormányfő, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, António Costa, az Európai Tanács elnöke, valamint Mark Rutte NATO-főtitkár is. Összesen 42 politikai vezető részvételével számolnak az EPC-csúcson. Rutte részvétele azért beszédes, mert az EPC hivatalosan nem katonai szövetségi csúcs, de a napirendje – Ukrajna támogatása, az orosz nyomás ellensúlyozása, az európai biztonság, az energiabiztonság és a hibrid fenyegetések kezelése – erős átfedésben van a NATO politikai dimenzióival. A NATO hivatalos közlése szerint Rutte az EPC ülésén vesz részt, és több kétoldalú találkozót tart, köztük Nikol Pasinjánnal is.

A jereváni EPC családi fotója

Ludovic MARIN / AFP

A jereváni találkozó ezért több szempontból majdnem olyan, mint egy NATO-csúcs, csak Donald Trump nélkül. A legtöbb fontos európai biztonságpolitikai szereplő jelen van, Ukrajna ügye központi téma, az orosz befolyás visszaszorítása minden beszélgetés hátterében ott van, a transzatlanti kapcsolat jövőjéről pedig nyíltan beszélnek. Az Egyesült Államok elnöke viszont nincs ott az asztalnál, ami különösen élessé teszi a kérdést, hogy Európa képes-e önállóbb politikai és biztonsági nyelvet találni egy olyan időszakban, amikor Washington iránya minden korábbinál kevésbé kiszámítható.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök az EPC-csúcsot kifejezetten transzatlanti üzenetként keretezte. „A mai jereváni csúcsnak világos jelzést kell küldenie arról, hogy a transzatlanti kötelékek és az európai–amerikai barátság közös felelősségünk. Ennek nincs alternatívája. Nagyobb szükségünk van egymásra, mint valaha. Szövetségeseink mindig számíthatnak Lengyelországra” – fogalmazott Tusk a csúcs előtt.

Jerevánban Ukrajna is folyamatosan jelen van. Zelenszkij Starmerrel folytatott találkozóján megköszönte az Egyesült Királyság katonai és pénzügyi támogatását, majd külön üzenetet küldött III. Károlynak is: „Üdvözletem és köszönet Őfelségének az Egyesült Államokban elmondott erős szavaiért, amelyekkel népünket támogatta”. Starmer nem érkezett üres kézzel Jerevánba: a brit kormány közölte, hogy tárgyalásokat kezdene az EU 85 milliárd eurós Ukrajna-hiteléhez való csatlakozásról.

Kelet vagy Nyugat

Örményország számára azonban a csúcs legfontosabb kérdése a saját mozgástere. Pasinján kormánya az elmúlt években egyre nyíltabban közeledett az EU-hoz, miközben az örmény társadalom jelentős része az orosz biztonsági garanciák kudarcaként élte meg, hogy Moszkva nem védte meg Örményországot az Azerbajdzsánnal folytatott konfliktusokban. Hegyi-Karabah 2023-as azeri visszafoglalása után több mint százezer örmény menekült Örményországba, ami alapjaiban rengette meg az ország Oroszországhoz fűződő biztonsági illúzióit.

A fordulat ugyanakkor távolról sem egyszerű, mert Örményország energiaellátása nagyon erősen kötődik Oroszországhoz. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint Örményország saját fosszilis erőforrások híján földgázból és olajból importtal fedezi energiaszükségleteinek nagy részét; a teljes energiaellátás 2020-ban 78,6 százalékban importált földgázra és olajra épült, főként Oroszországból. Az IEA külön kiemeli, hogy az ország hőerőművi áramtermelése gázra támaszkodik, a gáz mintegy 85 százaléka Oroszországból érkezik, és Örményország a nukleáris fűtőanyagot is teljes egészében Oroszországból importálja; így az ország az áramtermelésének közel 70 százalékához egyetlen országból származó energiahordozókra támaszkodik.

Ez nemcsak ellátásbiztonsági, hanem politikai függés is. Az örmény gázpiacot a Gazprom Armenia uralja, Oroszország pedig hosszú ideje kedvezményes áron ad gázt Örményországnak. 2026 áprilisában, moszkvai találkozójukon Vlagyimir Putyin orosz elnök Pasinjánt külön is emlékeztette, hogy az örmények körülbelül a uniós vevők által fizetett ár harmadáért kapják az orosz gázt. Ez a kedvezmény rövid távon gazdasági előny Jerevánnak, hosszabb távon viszont nyomásgyakorlási eszköz Moszkva kezében: ha Örményország politikailag túlzottan közel kerül az EU-hoz, az energiaárakon, a szállításokon vagy az infrastruktúra feletti befolyáson keresztül is könnyen zsarolhatóvá.

Örményország orosz kitettsége nemcsak az energiában, hanem a külkereskedelemben is látványos. Az Európai Bizottság adatai szerint az EU 2024-ben csak Örményország negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere volt, a teljes örmény külkereskedelem 7,5 százalékával; az EU részesedése az örmény exportból 4,7 százalék, az importból 9,7 százalék volt. Ezzel szemben Oroszország továbbra is messze a legfontosabb piac: örmény statisztikai adatok alapján 2024-ben az orosz irányú export meghaladta a 3,1 milliárd dollárt, miközben a teljes örmény export valamivel 13 milliárd dollár fölött volt, vagyis az export nagyjából negyede Oroszországba irányult. A 2025-ös adatok is hasonló irányba mutatnak: az év első tizenegy hónapjában Oroszország maradt Örményország legnagyobb exportpiaca 2,73 milliárd dollárral, miközben az EU súlya továbbra is jóval kisebb maradt.

Egy másik fontos gazdaságpolitikai körülmény, hogy Örményország továbbra is tagja az Oroszország vezette Eurázsiai Gazdasági Uniónak, miközben tavaly törvényben határozta el az EU-csatlakozási folyamat megindításának politikai szándékát. Vlagyimir Putyin a közelmúltban világosan jelezte Pasinjánnak, hogy szerinte az EU-s ambíció és az eurázsiai integráció egyszerre nem tartható fenn.

Grúzia intő példája az EU-nak

Ezért különösen érdekes a jereváni csúcs a grúziai fejlemények tükrében. Két éve még Grúzia tűnt a dél-kaukázusi EU-közeledés legfontosabb országának, miután megkapta az EU-tagjelölti státuszt. Azóta azonban a grúz kormány és Brüsszel viszonya látványosan megromlott: a „külföldi befolyásról” szóló törvény, az ellenzéki tüntetések kezelése és a demokratikus erózió vádjai miatt az EU gyakorlatilag befagyasztotta Grúzia integrációs lendületét. Örményország ezzel szemben fordított pályán mozog: formálisan messzebbről indult, hiszen nem tagjelölt ország, politikailag viszont egyre közelebb kerül Brüsszelhez.

A régióban így szerepcsere zajlik. Grúzia, amely korábban az EU legkézenfekvőbb dél-kaukázusi partnere volt, ma aggasztóan rossz politikai viszonyban van Brüsszellel. Örményország viszont, amely sokáig sokkal szorosabban kötődött Moszkvához, az EU egyik legfontosabb új keleti partnereként jelenik meg. Ez nem jelenti azt, hogy Jereván útja egyenes lenne az EU felé, de azt igen, hogy Brüsszel ma Örményországban látja azt a demokratikus és geopolitikai mozgásteret, amely Grúziában az utóbbi két évben beszűkült.

A fentiek fényében nem meglepő hogy a brüsszeli látogatásokat gyakran követik olyan lépések, mint az örmény kamionok feltartóztatása a grúz–orosz határon, illetve kormányzati oldalak elleni hackertámadások. Legutóbb a napokban hackerek hamis Signal-fiókot is létrehoztak Vassilis Maragos EU-nagykövet nevében, és civil szervezeti vezetőket hívtak meg egy nem létező EU–Örményország-konferenciára.

Az EU ezért nemcsak politikai gesztusokkal, hanem intézményi eszközökkel is próbálja támogatni Örményországot. Brüsszel 20–30 civil szakértőből álló missziót küld Örményországba, hogy segítsen az orosz dezinformáció, kibertámadások, befolyásolási kísérletek és tiltott pénzügyi áramlások elleni védekezésben. Az EU külügyi szolgálata emellett hibrid gyors reagálású csapatot is küld a június 7-i parlamenti választások előtti időszakra.

A júniusi örmény parlamenti választások így nem pusztán belpolitikai szavazásnak ígérkeznek. Pasinján számára a jereváni csúcs lehetőség arra, hogy megmutassa: Örményországot ma már nemcsak Moszkvában, hanem Brüsszelben, Párizsban, Varsóban és Londonban is komolyan veszik. Ellenfelei számára viszont ugyanez bizonyíték lehet arra, hogy a miniszterelnök veszélyes irányba viszi az országot, és kockáztatja az orosz gazdasági, energetikai vagy biztonsági megtorlást.

Azerbajdzsán közben külön feszültségi pont marad. Baku nemrég élesen reagált az Európai Parlament állásfoglalására, amely a Hegyi-Karabahból elmenekült örmények visszatérésének jogát és az Azerbajdzsánban fogva tartott örmény foglyok szabadon bocsátását sürgette. Az azeri külügyminisztérium bekérette az ottani EU nagykövetét, az azeri parlament pedig a kapcsolatok felfüggesztéséről döntött az Európai Parlamenttel. Ez is mutatja, hogy az EU örmény közeledése nemcsak Moszkvában, hanem Bakuban és Ankarában is geopolitikai számításokat indít el.

A jereváni csúcs egyszerre ad Örményországnak nemzetközi láthatóságot és teszi még sebezhetőbbé. Az EU vízumliberalizációt, gazdasági támogatást, intézményi segítséget és politikai védelmet ígérhet, de egyelőre nincs tagsági menetrend, nincs uniós biztonsági garancia, és nincs kész terv arra sem, hogyan válthatná ki Örményország az orosz energiafüggést. A nyugati közeledés ezért történelmi irányváltásnak látszik, de nem lezárt döntésnek.

Ez a cikk a PULSE projekt határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott.

Nyitókép: Jereváni látkép. Fotó: Muhammet Tarhan / ANADOLU / Anadolu via AFP