A jereváni EPC-csúcs mindenekelőtt politikai találkozó volt, fogalmazott egy magas rangú uniós tisztségviselő a találkozó végén újságíróknak, köztük az EUrologus tudósítójának tartott háttérbeszélgetésen. Értékelése szerint a találkozó igazi erejét az adta, hogy az EU huszonhét tagállama és az Unión kívüli európai országok vezetői ugyanabban a térben tudtak beszélni a kontinens stratégiai irányáról. A formátum eredete szinte elválaszthatatlan Ukrajnától: az EPC létrejötte részben arra a felismerésre adott választ, hogy Oroszország teljes körű inváziója után Európának szüksége van egy szélesebb politikai keretre, amelyben nemcsak az uniós tagállamok, hanem a kontinens többi, politikailag Európához kötődő országa is helyet kap.
Ez a kiindulópont Jerevánban sem változott. Ukrajna támogatása továbbra is az EPC egyik központi ügye maradt. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a csúcson arról beszélt, hogy Oroszország a nyáron döntő ponthoz érkezhet: vagy még inkább kiterjeszti a háborút, vagy a diplomácia felé mozdul. Ezért szerinte fenn kell tartani a nyomást Moszkván, és „Európának ott kell lennie az asztalnál” minden tárgyalási formátumban.
António Costa, az Európai Tanács elnöke, csúcszáró beszédében is történelmi pillanatként keretezte a mostanit: szerinte a jereváni EPC találkozó azért is „valóban történelmi”, mert a formátum először ülésezik a Dél-Kaukázusban, és ezzel Örményországot
Európa szívébe helyezi, oda, ahová hosszú és gazdag történelme alapján tartozik.
A Tanács elnöke az örmény–azeri megállapodást is hasonló jelzőkkel illette: szerinte az „a béke története Európában”, amelyet ünnepelni kell egy olyan világban, ahol az eszkaláció és a háború látszik uralkodni.
A diplomaták a jereváni találkozót uniós oldalról úgy írták le, mint „elsők” sorozatát. Ez volt az első alkalom, hogy az Európai Politikai Közösség a Dél-Kaukázusban ült össze. A helyszín önmagában is politikai kinyilatkoztatás: Örményország az elmúlt években látványosan próbált eltávolodni attól a pályától, amelyen hosszú ideig Moszkva biztonsági és politikai gravitációja határozta meg mozgásterét. A Tanács hivatalos programja szerint a jereváni találkozó mottója a „Jövő építése: egység és stabilitás Európában” volt, a napirendben pedig a demokratikus ellenálló-képesség, az összeköttetések, valamint a gazdasági és energiabiztonság megerősítése szerepelt.
A másik fontos újdonság az örmény–azeri békefolyamat európai kontextusba helyezése volt. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök az EPC-csúcs zárásakor a jereváni találkozót az örmény–azeri békefolyamat mérföldköveként írta le. Azt mondta, az Európai Politikai Közösség már a 2022-es prágai csúcson is gyakorlati szerepet játszott a rendezésben, amikor Örményország és Azerbajdzsán kölcsönösen elismerte egymás területi integritását az 1991-es alma-atai nyilatkozat alapján. Az örmény kormányfő szerint a békefolyamat ma már nemcsak diplomáciai szövegekben, hanem a terepen is érzékelhető: két éve nem volt halálos áldozata az örmény–azeri fegyveres incidenseknek, amit Pasinján Örményország függetlensége óta példátlan időszaknak nevezett. Pasinján külön kiemelte Ilham Aliyev azeri elnök online részvételét a jereváni EPC-csúcson, valamint azt, hogy először látogatott török alelnök Örményországba. Ezeket olyan jelképes gesztusokként mutatta be, amelyek szerinte azt jelzik: a Dél-Kaukázusban a béke nem elvont cél, hanem fokozatosan politikai gyakorlattá válik.
https://hvg.hu/eurologus/20260504_ormenyorszag-europai-unio-jerevan-epc
Emmanuel Macron francia elnök is ebbe az értelmezési keretbe illesztette a jereváni csúcsot, amikor azt mondta: nyolc évvel ezelőtt sokan még Oroszország „szatellitjeként” tekintettek Örményországra, Nikol Pasinján viszont a bársonyos forradalom után a béke és Európa választását tette politikai iránnyá. Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ugyanakkor úgy fogalmazott, Európa „nem földrajz, hanem értékek és elvek” kérdése, és éppen ezért fontos, hogy az EPC olyan formátum, amelyben a kontinenshez politikailag kötődő partnerek is jelen vannak.
A harmadik „első” Kanada részvétele volt. Mark Carney miniszterelnök jelenléte azt üzente, hogy az EPC rugalmasabb politikai formátummá válhat, mint amilyennek eredetileg látszott. Kanada nem európai ország, mégis olyan partnerként jelent meg Jerevánban, amely történelmi, értékalapú és biztonságpolitikai értelemben is szorosan kötődik Európához. A Tanács hivatalos tájékoztatója szerint ez volt az első alkalom, hogy nem európai ország is részt vett az EPC találkozóján. Carney ezt Jerevánban úgy fordította le politikai nyelvre, hogy Kanada „a legeurópaibb nem európai ország”, amelyet történelem, értékek és bizalom köt Európához.
A sajtónak tartott csúcszáró háttérbeszélgetésen elhangzott értelmezés szerint Carney felszólalása lényegében annak az először a Davosi Fórumon februárban kifejtett gondolatnak a tömör változata volt, hogy az új nemzetközi rendnek Európából, de legalábbis Európa aktív részvételével kell kinőnie. A kanadai kormányfő Jerevánban arról beszélt, hogy a nemzetközi rend újjáépülhet, de ezt Európából kell elindítani; szerinte Európa és partnerei nem arra vannak ítélve, hogy alávessék magukat egy „tranzakcionális, befelé forduló és brutálisabb világnak”. Ez a mondat különösen erősen hatott egy olyan találkozón, ahol a résztvevők egyszerre beszéltek az amerikai elköteleződés bizonytalanságáról, az ukrajnai háborúról és arról, hogyan lehet működőképes multilateralizmust fenntartani egy egyre széttartóbb nemzetközi rendszerben.
https://hvg.hu/vilag/20260504_volodimir-zelenszkij-robert-fico-tamogatas-ukrajna-eu-csatlakozasa
A transzatlanti feszültségeket Mark Rutte NATO-főtitkár is nyíltan kimondta érkezésekor. Rutte szerint az Egyesült Államok részéről érzékelhető volt csalódottság amiatt, ahogyan Európa reagált a Közel-Keleten történtekre és az Izrael, illetve az Egyesült Államok Irán elleni kampányára, de hozzátette: európai vezetőkkel folytatott egyeztetései alapján szerinte Európa „hangosan és világosan” meghallotta az amerikai üzenetet. A NATO-főtitkár a jereváni EPC-t így a transzatlanti viszony újraértelmezésének egyik helyszíneként is kezelte: „a nagyobb európai szerep egy erősebb NATO-ban” szerinte nem alternatívája, hanem feltétele a szövetség megerősítésének.
Keir Starmer brit miniszterelnök ugyanezt a bizonytalanságot brit szemszögből fogalmazta meg, amikor arról beszélt, hogy „nem tagadhatjuk”, egyes szövetségek, amelyekre támaszkodni szoktunk, nincsenek abban az állapotban, amelyben látni szeretnénk őket. A brit–uniós közeledésnek konkrét tartalma is volt Jerevánban: Ursula von der Leyen és Starmer közös nyilatkozata szerint megvitatták az Egyesült Királyság részvételét az EU Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelében, amit „jelentős előrelépésnek” neveztek az EU–brit védelmi ipari kapcsolatban.
Az Európai Politikai Közösség következő csúcstalálkozójának Írország ad majd otthont 2026 novemberében.