Brüsszel iparvédelmi fordulata egy megkésett, kétségbeesett kísérlet a kontinens technológiai és ipari szuverenitásának megmentésére, amit a gazdaságilag erőteljesen terjeszkedő Kína nem hagyott szó nélkül.
Az Európai Unió és Kína közötti gazdasági, valamint diplomáciai viszonyrendszer az év elejére egy több ágazatot érintő kereskedelmi háborúvá eszkalálódott. Úgy tűnik, Brüsszel túlságosan sokáig ringatta magát abban az illúzióban, hogy a globális szabadkereskedelem normái megvédik a kontinens iparát, így a mostani, rohamléptékű iparvédelmi fordulat sokkal inkább tűnik a huszonnegyedik órában indított kétségbeesett utóvédharcnak, mintsem egy proaktív stratégiának.
A számok könyörtelen valósága
A konfliktus kirobbanásának a közvetlen oka a kereskedelmi mérleg soha nem látott, eltolódása. Az év első negyedében Kína elképesztő, 83 milliárd dolláros kereskedelmi többletet halmozott fel az Európai Unióval szemben: a kínai export elérte a 148 milliárd dollárt, ugyanakkor az európai import mindössze 65 milliárdot tett ki.
Az eltolódás elsődleges oka az elektromos és hibrid járművek piaca.
Míg az előző év azonos időszakában az európai eladások értéke 11 milliárd dollárt ért el, az idén ez 20,6 milliárdra ugrott. A közel-keleti geopolitikai feszültségek energiabiztonsági félelmeket generáltak a kontinensen, ennek következtében márciusban 50 százalékos ugrást regisztráltak az európai elektromosautó-eladásokban. Amíg az iráni krízis Kína globális kereskedelmét alig vetette vissza, addig az európai pánik tökéletes felvevőpiacot teremtett a távol-keleti márkának, így mára Európa szívja fel a teljes kínai elektromosjármű-export 42 százalékát. Vagyis Kína gyakorlatilag letarolja az Európai Unió legfontosabb stratégiai ágazatát, az autóipart és a zöldtechnológiát.
A dezindusztrializáció ára és a brüsszeli ellencsapás
Eltekintve a hormuzi sokktól, az EU ipara amúgy sem áll fényesen. Az energiaintenzív ágazatokban és a hagyományos autóiparban 2024 óta kétszázezer munkahely tűnt el. A prognózisok szerint, ha a trend nem fordul meg, az évtized végéig kizárólag az autógyártás területén további hatszázezer állás megszűnése várható.
Erre az ipari és társadalmi krízisre válaszul az Európai Bizottság egy radikális csomaggal, az Ipari gyorsító törvénnyel (Industrial Accelerator Act) állt elő. Ennek célja az európai ipari kapacitások megerősítése és a kontinens újraiparosítása egy szigorú Made in EU szabályrendszeren keresztül.
A szabályozás komoly adminisztratív kvótákat vezet be.
Az elektromos autóknál 70, míg az alumínium és a cement esetén 25 százalékos kötelező európai tartalomarányt ír elő. Ezzel a lépéssel a közbeszerzésekben és a különféle állami támogatásokban előnyben részesülnek az Európai Unión belül gyártott alacsony karbonintenzitású termékek az akkumulátor-, a szélenergia- és az elektrolízishez kapcsolódó értékláncokban.
A gazdasági védővámokkal párhuzamosan Brüsszel a biztonságpolitikai kiskapukat is bezárta. A módosított kiberbiztonsági szabályok ugyanis kiszorítják az úgynevezett magas kockázatú beszállítókat a kontinens kritikus infrastruktúráiból, tehát a cél, hogy ne adjanak teret a kínai szoftverek által vezérelt rendszereknek.
A szankciós csapda
A helyzet komplexitását fokozza, hogy az EU iparvédelmi fordulata immár geopolitikai fegyverré vált. Brüsszel az európai gyártás újraépítését, a kínai függés csökkentését és a technológiai szuverenitás visszaszerzését egyszerre, egy időben próbálja menedzselni. Az amúgy is feszült gazdasági helyzetet kiélezte a huszadik oroszellenes szankciós csomag elfogadása, amelybe most már kínai vállalatok is bekerültek.
Ez a lépés Peking számára egy egyértelmű gazdasági hadüzenet.
A kínai diplomácia a brüsszeli iparpolitikai terveket és kiberbiztonsági módosításokat diszkriminatívnak minősítette, mivel azok Peking szerint nyíltan sértik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) alapelveit. Kína úgy látja, hogy a Made in EU stratégia egy rosszul álcázott protekcionista piaclezárás, amelynek az egyetlen célja a kínai vállalatok adminisztratív úton történő kiszorítása az európai stratégiai ágazatokból. Erre válaszul az oroszok elleni szankciók kiterjesztése és az európai iparvédelmi szabályok miatt Peking nyílt gazdasági megtorlással és ellenlépésekkel fenyeget, amennyiben az EU nem módosítja az új ipari és techszabályozásokat.
Nyersanyagfüggőség mint zsarolási potenciál
A felszíni politikai adok-kapok mögött azonban van egy komoly probléma, ami Európa számára fájdalmas lehet egy elhúzódó konfliktus során. A brüsszeli tervek ugyanis hiába fókuszálnak a hazai gyártókapacitások kiépítésére, ha a kontinens súlyos nyersanyagfüggőségtől szenved. Hiszen a zöldátállás alapjai, például az elektromos motorok és a szélturbinák működéséhez elengedhetetlen állandó mágnesek 93 százaléka továbbra is Kínából érkezik Európába. Ráadásul ez a kitettség dinamikusan emelkedik, hiszen az elmúlt évben további 18 százalékos importnövekedést regisztráltak ezen a területen. Ez pedig egy olyan zsarolási lehetőséget ad Peking kezébe, amely bármikor képes megbénítani az egész európai ipari stratégiát.
A jelenlegi helyzet igazolja Emmanuel Macron francia elnök diagnózisát, miszerint az európai kontinens egyszerre áll az amerikai biztonsági hegemónia, az orosz energetikai és katonai nyomás, valamint a kínai ipari és nyersanyagpiaci expanzió között. Washington a saját geopolitikai érdekei mentén egyetlen lépéssel képes felrúgni a kontinens maradék energiabiztonságát is, amire jó példa, hogy
Európa tehetetlenül nézte végig, ahogy a legfőbb szövetségese „belöki” az olajválságba.
Peking pedig felismerte, hogy az amerikaiak által feltüzelt energiaválság tökéletes „trójai faló”. Macron mondatának az igazi súlyát tehát az adja, hogy Brüsszel úgy próbál védekezni a kínai expanzió ellen, hogy közben a saját hátországát az amerikai geopolitikai manőverek teszik teljesen instabillá.
Ezen áll vagy bukik
A következő hónapok tétje az, hogy az Európai Unió képes-e megvédeni a saját stratégiai iparágait a külső sokkoktól anélkül, hogy a bevezetett protekcionista intézkedésekkel ne nyomná fel a saját zöld- és digitális átállásának költségeit az egekig. Vagyis kontinensünk vagy képes lesz összekovácsolódni és megszervezni a saját stratégiai autonómiáját egy egyre ellenségesebb, blokkosodó világrenddel szemben, vagy végleg alárendelt szereplővé válik a nagyhatalmak technológiai és gazdasági vetélkedésében.
Fotó: Dreamstime
Kapcsolódó: