Ahhoz, hogy valakiből jógaoktató váljék, nem elég egy párórás gyorstalpalót elvégezni. Mert Marosi Ádám oklevelén ez áll:
Sikeresen elvégezte a 200 órás továbbképzést, ajurvédikus jógaoktatás és segítői tevékenység témakörében. Gratulálunk, és sikeres oktatást kívánunk.
És a bizonyítványt két Hatha-jóga-oktató és ajurvédikus jógaterapeuta látta el a kézjegyével.
Az ajurvédikus jóga az Ayurvéda (a hosszú élet tudománya) és a jóga ötvözete, amely a testi-lelki egyensúlyt a egyéni alkatnak és a változó időszaknak megfelelően, személyre szabottan támogatja. A gyakorlás része az ászanák, légzőgyakorlatok és meditáció mellett az életmódbeli tanácsadás is.
Kilenc éve volt a meghatározó találkozás
Nagyjából ennyi az, aminek a Budapesti Honvéd 42 éves öttusázója az oktatója lett.
2017-ben találkoztam először a jógával – kezdte Marosi, aki ránézésre olyan kondiban van, hogy simán kiállhatna a fénykorában lévő Jean Claude van Damme-mal, és nem a belga lenne a favorit. – Az akkori párom jógaoktató volt, és hetente egyszer-kétszer eljártam az ő csoportos óráira. Akkoriban csupán az volt a szándékom, hogy ruganyosabbá tegyem a testemet. Semmiféle olyan hátsó szándék nem vezérelt, ami a jógafilozófiát érintette volna. Egyfajta edzésnek fogtam föl, semmi másnak. Vannak nyilván különböző jógatradíciók, ha azt mondom, dinamikus nyújtás, attól egy képzett jógaoktató frászt kap.
Ádámnak különben az a véleménye, hogy minden divatos „fancy” tornafajta, beleértve a pilatest is, valójában a jógából ered. Ahogy fogalmaz, harminc fölött mindent újra kell gondolni, magánál az edzésnél szinte fontosabbá válik a regenerálódás megoldása.
„Ma már az élsportban nem elegendő az, hogy csak azokat a mozgásformákat végezd, amiről az adott sportág szól. Én például hetente kétszer kondiedzésre is jártam, és emellett ismerkedtem a jógával. Annyira kitolódtak a határok, akkora teljesítményvolument kell leadnia a versenyzőnek, hogy szükség lesz kiegészítő tevékenységekre. Már korábban próbáltam elmélyedni a jógában, de rájöttem, hogy ahhoz meg kell érni. A jóga annyira komplex létforma, majdnem azt mondtam, tudomány. Van, aki egész fiatalon megérik erre, de az, hogy valaki ásznákat vagy asanákat gyakorol, tehát ezeket a speciális testtartásokat, az a jógának csak a hét-nyolc százaléka.”
Ezen a ponton felmerül, hogy valójában mi is a jóga? Egy életforma, egy filozófia?
„Az önmagamhoz közelkerülés művészete, az egyhegyű állapot, az ékagra – ami egy szanszkrit szó –, az egyetlen pontra történő koncentrálás elérése, amikor teljes összhangban vagyok saját magammal, a gondolataimmal, a cselekedeteimmel. Ez az állapot napi szintű meditációval érhető el, paradox módon meditálni akkor az ideális, amikor na körülmények nem ideálisak. Meditálni akkor a legszükségesebb, amikor zavar van, amikor csaponganak a gondolataid – mutatott rá a világbajnok. – Persze a napi rutinjaimat igyekeztem úgy kialakítani, hogy meditáláskor egyedül legyek.”
Tetszett ma már meditálni?
Muszáj megkérdeznem, a beszélgetésünk napján meditált-e már Marosi Ádám.
Igen, meditáltam, reggel húsz-huszonöt percet, közvetlenül ébredés után. Ülő testtartásban, egyenes háttal, keresztezett lábakkal. Padmászanában, lótuszülésben. (És mutatja – a szerk.) A másokhoz és saját magamhoz történő viszonyulás tudománya, ez a jóga.
Fontos leszögezni, hogy a jóga nem vallás, hanem éppen, hogy bőrszíntől, felekezettől, politikai nézettől teljesen független tevékenység. Ami akkor vált igazán komollyá a sportembernél, amikor elkezdte ezt a jógaoktatói képzést, tavaly szeptemberben. Marosi az ajurvédikus jóga oktatója lett, az ajurvéda speciális indiai gyógymód.
„Amikor valaki elmegy jógázni, olyankor ásznákat, testtartásokat gyakorol, aminek hatására elkezd áramolni a testben a kozmikus energia, a kozmikus erő. Ami az éterből és a levegőből bemegy a testünkbe. A jógában, ahogy az edzéselméletben is, minden személyre szabott. Ami jó iksznek, az nem biztos, hogy jó ipszilonnak. A jógában nincs olyan, hogy tilos, de vannak az illetőnek ajánlott és kevésbé ajánlott testtartások. Abszolút a szabadság, de minden rád van bízva.”
Marosi Ádám fél év alatt végezte el a tanfolyamot, nincs tankönyv, gyakorlati és elméleti oktatás folyt.
„Egyáltalán nincs vége a tanulási folyamatnak azzal, hogy megszereztem az oklevelet, a java csak ezután következik – folytatta Marosi. – Már tartok foglalkozásokat az öttusa-válogatott tagjainak. A srácok és lányok eleinte kétkedéssel fogadták ezeket az edzések előtti és utáni együttléteket, de gyorsan rájöttek, mennyire célravezető mindez, és növeli is a teljesítményüket azáltal, hogy hajlékonyabb, rugalmasabb lesz a testük, elkerülik őket a sérülések. Eljutottunk oda, hogy ma már igénylik az edzések végén azt az ötperces meditálást, amikor lenyugodnak a megerőltető tréning után, lecsillapodik a pulzusuk.”
Gulyás Michelle és a jóga
Marosi szerint van mit tanulni az archaikus társadalmaktól, elsősorban a természetközeliséget. Önmagukat jobban ismerték az elődeink, mint mi, több idejük volt arra, hogy magukkal törődjenek, foglalkozzanak. Öttusázó körökben köztudott, hogy az olimpiai bajnok Gulyás Michelle is jógázik. Meglehet, hogy abban, hogy évek óta uralja a sportágat, a jógának is szerepe van?
Azt nem tudom, de azt látom a különböző közösségimédia-platformokon, hogy gyakorolja az ásznákat, és hogy amióta jógázik, rugalmasabb lett a teste, és elkerülik a sérülések. Erről még nem beszéltem vele, de az egyhegyűség, a tökéletes koncentráció látszik rajta a versenyszituációkban, és ez nyilvánvalóan a jógának köszönhető. Szóval, hogy a kérdésére válaszoljak, biztos vagyok benne, hogy az ő egészen kivételes versenyzői adottságai a jógának is köszönhetők.
Az embernek a fénykorában lévő Hosszú Katinka jut eszébe, mint párhuzam, amikor Gulyás Michelle-re gondol. Aki már akkor megnyerte a versenyt, amikor belépett a last call roomba. Mert sugárzott róla, hogy itt más nem győzhet. Ahogy Gulyás Michelle-t elnézve is ez jut az ember eszébe. A verhetetlenség nimbusza, amihez nyilvánvalóan a jóga is hozzájárult.
(Borítókép: Marosi Ádám)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!