Donald Trump hű védelmi minisztere, Pete Hegseth azonnal kiadta az ukázt, hogy a következő 12 hónap során vonjanak ki a német területekről 5000 amerikai katonát. De min húzta fel magát Donald Trump? A múlt héten, amikor a fél világ arra várt, hogy végre történjen már valami értékelhető a Pakisztánban tartott amerikai–iráni tárgyalásokon, Washington képtelen volt épkézláb javaslattal előállni, így végül a megbeszélések megrekedtek.
Egyre inkább úgy néz ki, hogy bármennyire is erősködik az amerikai elnök az iráni kikötők blokádjával, egyelőre semmire sem jutott a Hormuzi-szoros újranyitásának ügyében. Az irániak szinte mindent lesöpörtek a tárgyalóasztalról. Mivel a szoros blokádja már több mint két hónapja tart, és lassan-lassan – különösen Ázsiában – lesznek olyan államok, ahol be kell vezetni az üzemanyag-fejadagot, mert egyáltalán nem érkezik a Közel-Keletről kőolaj, egyre többen állnak értetlenül az amerikai probléma megközelítés előtt.
Ebben a helyzetben merte Friedrich Merz német kancellár azt mondani, hogy az amerikaiaknak nincs semmiféle tárgyalási stratégiájuk Teheránnal szemben, és ennek eredménye, hogy az iráni vezetés, különösen a Forradalmi Gárda egy egész amerikai nemzetet szégyenített meg a tárgyalási bohózatban. Trump ezt nem hagyta annyiban, azonnal visszavágott és kérdőre vonta Merzet, hogy tudja-e egyáltalán, miről is beszél.
Ezután jött a csapatkivonás ötlete.
Persze nem ez volt az első alkalom, amikor Donald Trump belengette, hogy csökkenteni fogja a Németországban állomásozó amerikai katonák számát. Ugyanakkor az amerikai katonai bázisoknak komoly stratégiai jelentőségük van nemcsak az Egyesült Államok, hanem a NATO számára is, nem beszélve a német gazdaság számára mutatkozó előnyökről.
Jelenleg mintegy 35-39 ezer amerikai katona állomásozik Németországban, és az ő tevékenységüket a légierő további 13 ezer alkalmazottja támogatja. 20 különböző helyen, mintegy 40 katonai létesítményben vannak szétszórva, elsősorban a déli és a délnyugati német területeken.
Miért is van ennyi amerikai bázis Németországban?
Ennek megértéséhez kissé vissza kell mennünk az időben. Amikor 1945 májusában véget ért a II. világháború és a szövetségesek a szovjetekkel együtt legyőzték a náci Németországot, akkor a keleti területeken megalakult a szovjet befolyású Német Demokratikus Köztársaság (NDK), míg a maradék területen létrejött Nyugat-Németország, vagy más néven a Német Szövetségi Köztársaság, vagyis az NSZK.
A nyugati hatalmak – a britek, a franciák és az amerikaiak – maguk között osztották fel Nyugat-Németország megszállási zónáit. Ezek közül a legnyugatabbra lévők álltak amerikai ellenőrzés alatt, így ott kezdtek el katonai bázisokat kialakítani. Idővel az NSZK lett a határállam a kommunista NDK-val és Csehszlovákiával szemben, utóbbi kettő tagja volt ugyanis a szocialista ország védelmi szervezetének, a Varsói Szerződésnek, amely a NATO keleti megfelelője volt.
A hidegháború elkezdődött, és mind a németeknek, mind az amerikaiaknak komoly érdekük fűződött a katonai jelenlét fenntartáshoz a szovjet befolyás ellensúlyozására.
A hidegháború csúcspontján, vagyis az 1980-as évek közepén, már 250 ezer amerikai katona állomásozott Nyugat-Németországban.
Azonban a Szovjetunió 1991-es széthullása és a keleti tömb országaiban bekövetkezett rendszerváltások után is stratégiai érdeke maradt az USA-nak, hogy katonai alakulatokat állomásoztasson továbbra is a kontinensen.
Innentől már érthető, hogy miért bírnak olyan nagy jelentőséggel a katonai bázisok Európa közepén, ahonnan kényelmesen tudják irányítani az amerikai katonai akciókat a Közel-Keleten és Afrikában. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy így a mindig is rizikósnak tartott Oroszországon is könnyen rajta tudták tartani a szemüket.
Mit tudnak a legnagyobb amerikai bázisok?
A két legnagyobb támaszpont: Ramstein és Spangdahlem
A Ramsteini Légibázis az Egyesült Államok legnagyobb katonai bázisa az USA-n kívül. Németország nyugati részén, a Rajna-vidék-Pfalz tartományban található. Elsősorban logisztikai elosztóközpont, amely a Közel-Keletre, Afrikába és Kelet-Európába irányuló csapatok, felszerelések és áruszállítmányok kiszolgálására szolgál.
Ramstein az Egyesült Államok Légierejének európai főhadiszállása, egyben a NATO parancsnoki központja is, és a katonai légtérforgalom-megfigyelését is itt végzik és az adatokat megosztják minden európai NATO-tagállammal. A légibázison van egy műholdas átjátszóállomás is, amelynek óriási szerepe van az amerikai harci drónok bevetésénél, például a Közel-Keleten. Mivel a Föld görbülete nem teszi lehetővé a drónok közvetlen irányítását az Egyesült Államokból, ezért a jeleket műholdakon keresztül a ramsteini bázison át továbbítják.
A támaszpont orvosi központként is szolgál, mivel a sérült katonákat Európából, Afrikából vagy a Közel-Keletről légi úton Ramsteinbe szállítják és a szomszédos Landstuhli Regionális Orvosi Központban kezelik őket, amely a legnagyobb amerikai katonai kórháza az USA-n kívül. Mindkét létesítmény a Kaiserslauterni Katonai Közösség része, ahol több mint 50 ezer amerikai katona, polgári alkalmazott és családtagjaik élnek.
Spangdahlem, a második legnagyobb amerikai légibázis német földön, és körülbelül 120 kilométerre északnyugatra fekszik Ramsteintől. Ellentétben a ramsteinivel Spangdahlem elsősorban a hadműveleti harci bevetéseket szolgálja ki.
Itt állomásozik egy körülbelül 20 darab F-16-osból álló vadászrepülő-század, amely bármely válság esetén gyors reagálású erőként funkcionál. A század feladata egyben, hogy biztosítsa a NATO keleti szárnyát, és elsősorban az ellenséges légvédelem felszámolására specializálódott.
Stuttgart és Wiesbaden
Míg Ramstein és Spangdahlem inkább hadműveleti bázisok, addig Stuttgart és Wiesbaden jobbára stratégiai szerepet töltenek be. Stuttgartban található az Egyesült Államok Európai Parancsnoksága (EUCOM) és az Egyesült Államok Afrikai Parancsnoksága is (AFRICOM). Ez pedig azt jelenti, hogy az összes amerikai katonai tevékenységet Európában és Afrikában innen irányítanak és itt hangolják össze őket.
Emellett Wiesbaden van az Egyesült Államok Európai és Afrikai Hadseregének főhadiszállásának és itt koordinálják a nyugati fegyverszállítmányokat, valamint az ukrán fegyveres erők kiképzési programjait is.
Grafenwöhr és Hohenfels
Ez a két, Nürnbergtől keletre található bajor helyőrség ad otthont a Joint Multinational Readiness Centernek (JMRC), vagyis a Többnemzetiségű Összhaderőnemi Készenléti Központnak, amely az Európában állomásozó amerikai szárazföldi haderő egyik legfőbb gyakorlótere, ahol éles vagy gyakorló harcászati tevékenységekhez biztosítanak terepet, beleértve a szimulációs környezetet is. Grafenwöhrt egyébként a világ egyik legnagyobb és legmodernebb katonai gyakorlóterének tartják.
Ugyanakkor a Hohenfelsben megépített valósághű falvakban éles fegyverekkel tartanak harci gyakorlatokat tart, időnként még színészeket is bevonva, így jelenítve meg a civil lakosságot. Évente több ezer NATO-katonát képeznek ki mindkét helyszínen, éppen a határokon átnyúló együttműködés javítása érdekében.
Büchel, ahol az atomrakéták vannak
Ugyancsak a Rajna-vidék-Pfalzban található bücheli légibázisról állítják, hogy ez Németország egyetlen megmaradt atomfegyver-telephelye, bár ezt sem Washington, sem pedig Berlin nem erősítette meg soha hivatalosan. Más európai államokhoz hasonlóan Németország is részt vesz az úgynevezett NATO „atomfegyver-megosztásban” (nuclear sharing). Ez azt jelenti, hogy miközben az Egyesült Államok atomfegyvereket tárol és telepít Európában, a befogadó és atomfegyverrel nem rendelkező NATO-országok vállalják, hogy válság esetén saját harci repülőgépeikkel szállítják a bombákat. Viszont az irányítás és az atomcsapásra vonatkozó végső döntés a nukleáris hatalom kezében marad.
A stockholmi székhelyű békekutató intézet, a SIPRI becslése szerint az Egyesült Államok összesen 15-20 taktikai atomfegyvert tárolhat Büchelben. Ugyancsak a légibázis ad otthont egy speciálisan kiképzett német taktikai légierőszázadnak és egy amerikai lőszerellátó egységnek, amely karbantartja és javítja az itt tárolt fegyverzeteket.
Az amerikai bázisok és a német gazdaság
Felvethető a kérdés, hogy akkor mennyit jelenthet ez a mintegy 50 ezer amerikai katona, plusz a kiszolgáló személyzet a német gazdaság számára. A bázisok elsősorban a német vidéken találhatók, és ezekben a térségekben gyakran az amerikai hadsereg jelenik meg a legnagyobb befektetőként és az egyetlen biztos munkaadóként.
Több mint 10 ezer német dolgozik az amerikai hadsereg alkalmazásában és további 70 ezer munkahely köthető még olyan német cégekhez, amelyek beszállítói az amerikaiaknak az építőiparban vagy a szolgáltatóiparban. Az amerikai költségvetésből évente dollármilliárdokat fordítanak ezeknek a németországi bázisoknak a működtetésére, bővítésére és modernizációjára.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Németországban szolgáló amerikai katonák és családtagjaik bevételük jelentős részét költik el német boltokban, vagy vesznek igénybe különféle szolgáltatásokat. Becslések szerint ezek a költések a tartományokban összességében elérhetik az évi 3,5 milliárd eurót.
(Borítókép: Katona az Allied Spirit 25 hadgyakorlaton a németországi Hohenfels közelében 2025. március 12-én. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!