Az Alkotmánybíróság keddi teljes ülésén tárgyalja azt az alkotmányjogi panaszt, amelyet még négy éve nyújtott be egy koldulás miatt felelősségre vont személy. A hajléktalan, hallássérült férfit 2021. szeptember 7-én Budapest egyik közterületén, az Eucharisztikus Világkongresszus idején a VI. kerületi Rendőrkapitányság koldulás szabálysértés miatt 50 ezer forintra bírságolta. A határozat ellen kifogással élt, amely alapján a bíróság fenntartotta ugyan a szabálysértési felelősségét, ugyanakkor a pénzbírságot figyelmeztetésre módosította.
A leszólító koldulás tilalma
A szabálysértési törvény három koldulási típust különböztet meg:
a gyermekkorú vagy élő állat társaságában történő koldulást,
a házról házra vagy lakásról lakásra járva megvalósuló kéregetést, valamint
a közterületen vagy nyilvános helyen a járókelők, illetve a nyilvános helyen jelen lévők pénz átadása céljából való leszólítását.
Az indítványozó, akinek a bíróság által megállapított tényállás szerinti magatartása sem zaklató jelleget, sem erőszakosságot nem mutatott, kimondottan a közterületen a pénz átadása céljából való leszólítás tiltását tartja Alaptörvény-ellenesnek.
A hajléktalan panaszos szerint a leszólító koldulás tilalma sérti az emberi méltóságát, illetve a magánélet tiszteletben tartásához fűződő alapjogát, mert
a jogalkotó az általános tilalom igazolásaként más alapvető jog vagy alkotmányos érték védelmét nem igazolta,
a szabálysértési szankcionálás alkalmatlansága okán nem tekinthető szükségesnek a korlátozás (feltételezett) céljának eléréséhez,
a szabadságkorlátozásra lehetőséget teremtő szabályozás aránytalannak is tekinthető.
Pintér Sándor állásfoglalásai
A belügyminiszter 2022-es állásfoglalása szerint az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. Pintér Sándor a levelében – amelyben a koldulást mint társadalmi jelenséget egyszerre szociális problémának és rendészeti kérdésnek nevezi – arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabálysértési törvény alapján a közterületen vagy nyilvános helyen történő koldulás általános jelleggel nem tilalmazott, és a pénzkérés is csak abban az esetben, ha arra zaklató módon, azaz a járókelőknek pénz átadása céljából történő kifejezett leszólításával kerül sor.
A miniszter szerint a koldulás jelensége a társadalom szubjektív biztonságérzetét negatív irányba befolyásolja. Ennek oka egyrészt az, hogy a zaklató jellegű koldulás megvalósításakor a célszemélynek nincs lehetősége kitérni, így nyilvánosan, akaratán kívül kényszerítik annak azonnali eldöntésére, hogy hajlandó-e pénzt adni, vagy sem. Másfelől a koldulás a gyakorlatban magában hordozza az egyéb, a koldulással összefüggésben elkövetett szabálysértések megvalósításának lehetőségét (például garázdaság), fokozott veszélyét.
A belügyminiszter 2024. január 22-én kelt újabb állásfoglalása szerint a koldulás szabálysértési tényállása legnagyobb arányban a fővárosban és a vármegyeszékhelyeken fordul elő. Az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében a szabálysértési hatóságok és a helyszíni bírságolásra jogosult szervek tagjainak iránymutatást adtak ki, hogy a tényállásban megjelenő „leszólítás” milyen konkrét magatartásokkal valósítható meg.
A rendőrségi gyakorlatban a leszólítás megvalósulása szempontjából elengedhetetlen a verbális úton történő kapcsolatfelvétel, így az ennek célzott eszközével nem élő kéregetők magatartása nem minősül tényállásszerűnek
– tartalmazza az állásfoglalás. Az elkövetői kör a társadalom perifériájára szorult, hajléktalan életmódot folytató személyekből áll, akikkel szemben a rendőrök a helyszínen jellemzően szóbeli figyelmeztetést alkalmaznak, s egyúttal felszólítják az elkövetőt tevékenységének abbahagyására.
Zaklatásnak minősül-e a leszólítás?
Az Utcajogász Egyesület amicus curiae (a bíróság barátja) beadványában nem osztja a miniszter álláspontját. A civil szervezet szerint a magánszféra tiszteletben tartása körében fontos különbséget tenni az életben maradáshoz szükséges javak megszerzésére irányuló cselekvési szabadság gyakorlása és a koldulás által feltételezetten megzavart járókelők magánéletének védelme között. Úgy vélik, hogy a miniszteri állásponttal szemben
a közterületet használó emberek közterületi nyugalmához és háborítatlansághoz való joga nem az Alaptörvényben biztosított alapjog.
Ahogy nem azonos kategória a közterületen, a járókelők leszólításával pénzt kérő koldulás és a zaklató jellegű koldulás sem. Beadványuk szerint az, hogy a leszólítás zaklatásnak minősül-e, elsősorban a megszólított járókelő szubjektív megítélésének kérdése, ellenben a szabálysértési tényállás anélkül is megvalósul, hogy annak valódi sértettje lenne, vagy a leszólítás formája, tartalma sértő lenne. Az utcajogászok szerint a támadott tényállás törvényi vélelmet állít fel, amely abból indul ki, hogy az utcán pénz átadása céljából mások akár udvarias leszólítása is zaklatásnak minősül, és minden esetben sérti a megszólított emberek nyugalmát.
Kik a bíróság barátai?
Az Alaptörvény negyedik módosítása 2013 nyarán iktatta be az alkotmánybírósági törvénybe az amicus curiae (a bíróság barátja) elnevezésű jogintézményt. A törvény szerint ennek lényege: ha a jogszabály megalkotója, illetve a törvény kezdeményezője – figyelemmel arra is, hogy az ügy a személyek széles körét érinti-e – az üggyel kapcsolatos álláspontjáról az Alkotmánybíróságot tájékoztatni kívánja, véleményét az érintett indítvány közzétételétől számított 30 napon belül – soron kívüli eljárás esetén 15, illetve az Alaptörvény 6. cikk (8) bekezdése szerinti eljárásban öt napon belül – megküldi az Alkotmánybíróságnak.
(Borítókép: Egy koldusnő kéreget a nagy forgalmú járdán hasalva Budapesten 2017. március 22-én. Fotó: Jászai Csaba / MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!