Bánsági Ildikó őszintén beszélt arról, hogyan változott meg a viszonya Vidnyánszky Attilához az évek során: a korábbi rajongásból mély csalódás lett. A színésznő szerint a Nemzeti Színházból való távozása szinte elkerülhetetlen volt, mert egyre nehezebben tudta elfogadni az ott tapasztalt döntéseket és légkört – szemlézte a Neshama TV-s beszélgetést a story.hu.
Pedig kezdetben egészen másképp látta a rendezőt.
Összetett kezekkel imádkoztam, hogy kapjon egy színházat, annyira szerettem vele dolgozni! Egyszerűen olyan agya volt, olyan ötletei voltak, amiket én még életemben nem hallottam!
– idézte fel. Elmondása szerint tátott szájjal hallgatta Vidnyánszkyt, és kivételes alkotónak tartotta. Abban az időszakban Bánsági komoly anyagi terheket viselt, Sopronban is játszott, hogy eltartsa családját. „Fenn kellett tartani a házat, a két gyereket, a három kutyát… és ott volt mellettem, szinte a párnámnál egy kép róla, és imádkoztam, hogy megkapja a színházat” – mesélte.
(Forrás: Schumy Csaba)
Amikor Vidnyánszky 2013-ban átvette a Nemzeti Színház vezetését, Bánsági is csatlakozott a társulathoz.
Nagyon furcsa volt bekerülni. Én nagyon boldog voltam, hiszen a Nemzetiben kezdtem mint stúdiós. És azt hittem, hogy ez egy élettörténet lesz, hogy innen indult, és itt lesz a vége. (…)És nem is voltam eléggé érzékeny az ottani társaimra… Ezért én később elnézést is kértem, például Básti Julitól. Annyira boldog voltam, hogy ott lehetek, hogy nem figyeltem eléggé, hogy vannak ott emberek, akik éppen roppant szomorúak
– mondta. A kezdeti lelkesedés fokozatosan megkopott. „Mindenbe belementem, de nem éreztem magam igazán fontosnak. De ez nem érdekes. Hanem bekúszott ez a furcsaság, amit tapasztaltam… Most mondjam, hogy a politika? Végülis mondhatom. És az SZFE elvétele volt az utolsó pillanat, amikor én egy olyan ütést kaptam a lelkembe, hogy azt mondtam, hogy itt egy percig nem maradok tovább.”
Döntése gyors volt és határozott: másnap beadta a felmondását.