Fazekas László az Újpesti Dózsában nevelkedett, az első kerethez 18 évesen került. A lila-fehér együttes felnőttcsapatában másfél évtizedet töltött, egy kivételes keret meghatározó tagjaként 408 bajnoki mérkőzésen 210 góllal járult hozzá a párját ritkító sikerekhez. Fazekas 1965 és 1980 között 9 bajnoki címet nyert, 1969 és 1975 között megszakítás nélkül 7 alkalommal. A gólerős jobbszélső háromszor lett gólkirály (1976, 1978, 1980), a legutolsó alkalommal 36 találatával elnyerte az európai ezüstcipőt is, a 39 góljával első belga Erwin Vandenbergh (Lierse) mögött.
A Nemzeti Sportnak 2022 októberében adott nyilatkozatában Fazekas László karrierje elejéről felidézte: 11 évesen az FTC-pályán volt próbajátékon, de „egy ősz hajú, ősz bajszú bácsi” azt mondta neki: „Fiacskám, betelt a létszám, gyere jövőre.” Ő azonban nem várt egy évet, hanem az egyik osztálytársa invitálására napokkal később a Dózsa kölyökcsapatába jelentkezett.
Aztán ott is ragadt a Megyeri úton, és lett a Fazekas, Göröcs János, Bene Ferenc, Dunai Antal, Zámbó Sándor rendkívül gólerős, korszakos álomcsatársor egyik oszlopos tagja.
A felnőttek között 1965-ben a Dorog elleni 2:2-es mérkőzésen góllal mutatkozott be, klubkarrierje talán legemlékezetesebb találkozóján, 1976. május 15-én, a Népstadionban 50 000 néző előtt öt gólt szerzett – a harmadikat büntetőből a Ferencváros ellen 8–3-ra megnyert rangadón. A sportág honi berkein és az érintett klubokon belül azóta is sokat emlegetett meccs osztályzataként a Népsporttól a ritkán kiérdemelt legmagasabb, 10-es osztályzatot kapta.
A csatárok közül Fazekas parádés alakításokkal tűnt ki, nagyon ritkán látható, kitűnő csatárteljesítményt nyújtott. Látványos megoldásai, öt gólja sokszor ragadtatta tapsra a közönséget
– írta másnap a sportnapilap.
Fazekas László sportági beceneve Fazék és Kapa volt. Előbbi vezetéknevéből fakadóan adja magát, a másodiknál klubtársa, Solymosi II Gyula volt a „keresztapja”. Erről így emlékezett a Dózsa legendája a már említett NS-interjúban.
„Volt egy sorozat a televízióban Mi újság a Futrinka utcában? címmel. Gyerekeknek szólt, volt benne egy vékony, hajlott hátú figura, Kapanyél. Solymosi rámutatott, és azt mondta: »Ott a Fazekas!« Tetszett, nem tetszett, rajtam ragadt a Kapa név, de nem csináltam belőle problémát. Sőt, a szövetségi kapitány, Sós Károly úgy becézett: Kapácska.”
Fazekas László érdemei elismerése végett 33 évesen állami engedéllyel állhatott légiósnak, Bálint László után a második olyan magyar játékos volt (a II. világháború utáni időszakban), aki külföldre mehetett játszani. Négy éven át a belga Royal Antwerpen, majd egy levezető idényben a St. Truiden csatára volt. Antwerpenben minden idők három legjobb játékosa közt tartják számon, és soha nem felejtették el. A belga élvonalban összesen 105 mérkőzésen 34 gólt szerzett.
A kiválóság 1968 és 1983 között 92 alkalommal szerepelt a válogatottban, amelyben 24 gólt szerzett. A nemzeti tizenegyben az első mérkőzését 1968. május 4-én, a Népstadionban játszotta, ahol Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen a magyarok 2–0-ra legyőzték az évtizedeken át mumusnak számító Szovjetuniót. A válogatottkarrier lezárását szintén egy Eb-selejtező jelentette, 1983. március 27-én Luxemburgban a vendég magyarok 6–2-re nyertek. Fazekas pályára lépett az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon is, előbbin egy, utóbbin a magyarok mindhárom mérkőzésén, legjobbjaink a 16-os, majd 24-es mezőnyben sem jutottak tovább a csoportkörből. Spanyolországban a jelenleg is világrekordot jelentő 10–1-es győzelemből – a magyarok Salvadort múlták felül – két góllal vette ki a részét, de Fazekas esetében emlékezetes a Belgium elleni, 1–1-re végződött, a továbbjutásról döntő és végül a mieink búcsúját jelentő mérkőzés is, amelyen egygólos előnyünknél, a második félidő elején kiugró rutinos magyar csatárt az ellenfél klasszis kapusa, a Jean-Marie Pfaff kifutás közben letarolta. A 2025 Év Sportolója díjátadó gálára meghívott belga díszvendég büntetlenül megúszta a piros lapot érő szabálytalanságot, csapata a folytatásban egyenlített.
Az Újpesti Dózsa legendája a válogatottsági rangsorban a hatodik – Dzsudzsák Balázs (109), Király Gábor (108), Bozsik József (101), Gera Zoltán (97) és Juhász Roland (95) mögött –, a rúgott gólokat tekintve pedig a 17. az örökranglistán.
Fazekas László tagja volt az 1968-ban, Mexikóvárosban olimpiai bajnok magyar együttesnek,
amely a csoportkörben Salvadort 4–0-ra, Izraelt 2–0-ra múlta felül, Ghánával pedig 2–2-es döntetlent játszott, majd a negyeddöntőben Guatemalát (1–0), az elődöntőben Japánt (5–0) és végül a fináléban Bulgáriát (4–1) is legyőzte.
Játékoskarrierjét követően Fazekas László nem szakadt el a sportágtól, és klubszinten Belgiumtól sem, 1985 és 1996 között irányította a Racing Jet Bruxelles, az Eendracht Aalst, a Harelbeke, az Union és a Royal FC Antwerp szakmai munkáját. A magyar válogatottnál 1994–1995 között Mészöly Kálmán szövetségi kapitány munkáját segítette. Bár neve a ’90-es évektől többször felmerült Újpesten is, végül nem sikerült egyezségre jutnia az éppen aktuális klubvezetőkkel, leginkább az anyagi kérdésekben mutatkozott közöttük nagy eltérés. Mint ahogyan a szövetségi kapitányi pozícióra sem kapott végül felkérést, bár váltások idején gyakran emlegették az esélyesek között az ő nevét is.
Fazekas László 1970-ben kiérdemelte az év labdarúgója címet, 1985-ben az Újpesti Dózsa örökös bajnoka lett, 2019-ben pedig Pro Urbe Budapest elismerést kapott.
A klasszisnak három lánya született: Liliána (1974), Éva (1975) és Caroline (1983).
Fazekas László az utóbbi években visszavonultan, feleségével, Sallai Judittal élt Marbellában, a magyar és a nemzetközi futballal kapcsolatos hírekről azért szívesen osztotta meg véleményét azokkal, akik kíváncsiak voltak rá. Gyógyíthatatlan ALS-betegsége a közelmúltban már kerekesszékhez és állandó segítséghez kötötte, miközben visszaköltöztek Belgiumba.
2026. január 13-án régi nagy vágya teljesült, amikor ismét kilátogathatott kedvenc csapata a Royal Antwerp egyik hazai mérkőzésére. A klub és a drukkerek feledhetetlen köszöntésben és ünneplésben részesítették a náluk is legendás Fazekas Lászlót.
Az ALS egy progresszív, neurodegeneratív betegség, amely az akaratlagos mozgásért felelős idegsejteket (motoros neuronokat) pusztítja el az agyban és a gerincvelőben, ami fokozatos izomgyengeséghez, sorvadáshoz, majd teljes bénuláshoz vezet, miközben az érzékelés és az intellektuális képességek általában érintetlenek maradnak.
(Borítókép: Fazekas László Belgiumban élő volt válogatott labdarúgó felszólal a Magyar Labdarúgó-szövetség [MLSZ] megalakulásának 110. évfordulója alkalmából megrendezett Magyar Labdarúgás Fóruma című konferencián a Papp László Budapest Sportarénában. Fotó: Illyés Tibor / MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!