Mindszenty József 1892. március 29-én Pehm Józsefként látta meg a napvilágot a Vas megyei Csehimindszenten – és 1941-ben magyarosította nevét Mindszentyre. 1915-ben szentelték pappá, 1919-ben a zalaegerszegi plébánia vezetésével bízták meg. A következő évtizedekben irányításával többek között kilenc új templomot és tizenkét iskolát építettek fel. XII. Pius pápa 1944-ben veszprémi megyés püspökké nevezte ki. Háborúellenes emlékirata miatt börtönbe került.
Prímási székfoglaló
Amikor 1945. március 29-én súlyos cukorbetegségben elhunyt Serédi Jusztinián hercegprímás, esztergomi érsek, XII. Piusz pápa kérésére Nagy Töhötöm jezsuita szerzetes készítette el az esztergomi érseki szék betöltéséről szóló javaslatot, első helyen megnevezve Mindszenty József veszprémi püspököt. Szeptember 8-án a pápa esztergomi érsekké nevezte ki, október 7-én iktatták be új hivatalába.
Ma előttünk riadó, vak mélység örvénylik fel; történelmünk legnagyobb nem csak közjogi, de erkölcsi, politikai, gazdasági örvényében fuldoklik a vérző Magyarország
– fogalmazott október 7-i székfoglaló beszédében a zsúfolásig megtelt esztergomi bazilikában. Nem mindennapi esemény volt Magyarországon egy prímási székfoglaló, hiszen a XX. században ezt megelőzően csak kétszer, 1916-ban és 1928-ban történt hasonló.
Bíboros bilincsben
Nem rejtette véka alá a véleményét: ellenezte a földosztást, bírálta a nemzeti bizottságok és a kommunisták vezette politikai rendőrség működését, a németek kitelepítését, szót emelt a katolikus sajtó korlátozása miatt. A népi demokráciával szemben egyedüli megoldásnak a kereszténydemokráciát, a keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalmat tartotta.
A kommunista rezsim célkeresztjébe került.
Letartóztatása előtt másfél héttel, 1948. december 16-án tartották az utolsó, elnöklete alatt álló püspökkari konferenciát Esztergomban, amelyről feljegyezte, hogy „börtön közeli légkörben tartottuk meg utolsó értekezletünket”.
Karácsonykor, 1948. december 26-án tartóztatták le idős édesanyja előtt az érseki palotában, ahonnan az ÁVH hírhedt központjába, az Andrássy út 60.-ba hurcolták. Emlékirataim című memoárjában így írt letartóztatásának történetéről: „Este fél kilenc van. Én vacsora óta az imazsámolyon térdelek, imádkozom és elmélkedem. Hirtelen kitárul az ajtó, s azon Décsi [Décsi Gyula ÁVH-s alezredes – a szerk.] lép be elsőnek. Megáll előttem: – Azért jöttünk, hogy letartóztassuk önt. – Ugyanekkor nyolc-tíz rendőrtiszt nyomul Décsi után a szobába, s amikor a rendőr alezredes szavai elhangzanak, minden oldalról körülfognak. Amikor a letartóztatási végzést kérem tőlük, nyeglén odavetik, hogy nekik ilyenre nincs szükségük. Amikor pedig a bíboros különleges nemzetközi jogállására utaltam, Décsi fölényesen veti oda, hogy hazaárulókat, kémeket és valutaüzéreket az éber demokratikus rendőrség akkor is kézre keríti, ha valaki bíborosi talárban van.”
A közvélemény nagy részét megdöbbentette a bíboros letartóztatásának híre. Boross Péter volt miniszterelnök így emlékezett erre:
Elképesztőnek tartottam, hogy egy főpapot letartóztattak. Vidéki gyerek voltam. Ha a püspök jött hozzánk bérmálásra, akkor az egész falu haptákba állt. Az én szememben a püspökhöz, pláne az érsekhez képest kutyafüle volt egy miniszter. Nem felejtem, 1944-ben Mindszenty a szülőfalunkban járt, és fogadta a jobb embereket, köztük apámat is negyedórás audiencián. Ez rendkívüli megtiszteltetés volt.
„A védelem megköszöni a vád hatóságának”
Mindszentyt hűtlenséggel, a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedéssel, kémkedéssel és valutaüzérkedéssel is vádolták. A Rákosi-diktatúrában a valutaüzérkedés vádja az egyházellenes koncepciós perek állandó elemévé vált. A hatalom célja egyértelműen a hiteltelenítés volt, hogy a főpapokat a közvélemény szemében „közönséges bűnözőknek”, nyerészkedőknek állítsák be. Ezt tették később, 1951-ben a Grősz József kalocsai érsek elleni eljárásban is. Mindszentyt azzal vádolták, hogy illegálisan kapott és kezelt külföldi (nagyobbrészt amerikai) pénzadományokat, megsértve ezzel a devizagazdálkodási szabályokat. Kínvallatással kényszerítették arra, hogy „beismerje” ezeket a cselekményeket.
A vizsgálati fogságáról ezt írta memoárjában: „Éjjel 11 óra. Megint kihallgatásra visznek, 72 órás nem alvás és az állandóan megismételt gumibotozások után. A vallatás tárgya egész éjjel az összeesküvés és kémkedés. Most már teljesen magamra maradtam, kimerülten és elcsigázottan. Egyedül kell érvelnem, amikor újra és újra elém rakják aláírásra a hegymagasságúvá nőtt jegyzőkönyvkötegeket. Amíg az aláírást megtagadom Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak, aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet, leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is, nem engednek aludni.”
Miután előkészítettek a koncepciós pert, 1949. február 3-án kezdték a főtárgyalást a Budapesti Népbíróság Olti Vilmos vezette különtanácsa előtt, Alapy Gyula népügyész vádindítványa alapján. Jellemző a perre, hogy Mindszenty védője, Kiczkó Kálmán csak szabadkozott amiatt, hogy a védelem képviseletét tölti be, ahelyett, hogy ellátta volna a feladatát.
A védelem meg is köszöni a vád hatóságának, hogy csak az olyan cselekedeteket hozta ide vád tárgyává, amelyek a hercegprímás úr papi működésével összefüggésben nincsenek
– dadogta szerepzavarában a védő.
A Budapesti Népbíróság február 8-án életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Noha az ítéletet nemzetközi felháborodás és az eljárás résztvevőinek kiátkozása követte, sem a pápa fellépése, sem a világ nagyvárosaiban lezajlott tüntetéssorozat nem hozott változást az ügyében. A főpap hosszú raboskodása a gyűjtőfogház rabkórházában kezdődött, amit magánzárka követett, majd vissza a rabkórházba. 1955-ben egészségi okokból felfüggesztették a börtönbüntetését. Ezután Püspökszentlászlón, később Felsőpetényben élt házi őrizetben. Innen szabadította ki 1956. október 30-án egy páncélosalakulat. Aztán újra menekülnie kellett, és az USA nagykövetségén talált menedéket, ahol tizenöt évet töltött. 1971-től a bécsi Pázmáneum lett a menedékhelye.
Boldoggá avatási eljárás
A bíboros 1975. május 6-án Bécsben hunyt el. Az ausztriai Máriazellben temették el, de végakaratának megfelelően („amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga”) 1991. március 4-én hazahozták a hamvait, hogy az esztergomi bazilika kriptájában helyezzék végső nyugalomra.
Az utolsó pártállami Országgyűlés 1990. március 14-én fogadta el az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvényt, amely semmisnek nyilvánította a Mindszenty József és társai ellen 1949-ben hozott ítéletet is:
Az Országgyűlés megköveti a nemzetet, és fejet hajt a törvénysértések valamennyi áldozata előtt, kinyilvánítva, hogy a bűnöket nem ők, hanem a sztálinista államhatalom követte el.
Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti érsek kezdeményezésére a Legfőbb Ügyészség 2012-ben pedig kimondta Mindszenty teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását.
1994-ben egyháza hivatalosan is elindította boldoggá avatási eljárását. 2019-ben Ferenc pápa engedélyezte a Szentté Avatási Kongregációnak, hogy dekrétumban tegye közzé Mindszenty József „hősies erényeinek elismerését”. Erdő Péter ezt fontos lépésnek nevezte, hiszen ezzel megkezdődtek az imameghallgatások és csodák felülvizsgálata. A bíboros 2025-ben elmondta: „Mindszenty József ügye a Vatikán előtt van, és a hitvalló magatartás az ügy alapja. A korábbi próbálkozás, hogy fehér vértanúságként ismerjék el a fogságát, nem járt sikerrel. Most gyógyulásokért imádkoznak, de egy neki tulajdonított gyógyulást nem ismertek el csodálatos jellegűnek.”
(Borítókép: Mindszenty József magyar római katolikus érsek, imára kulcsolt kézzel, birétát viselve, miközben misére készül a londoni Westminster-székesegyházban, Angliában, 1973-ban. Fotó: Express / Getty Images)
Egy igaz történet, ami nem hagy nyugodni! Egy apa. Egy titok. Egy világ, ami összedől. A Pelicot-ügy valódi története: bátorság, túlélés és az igazság kimondása
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!