Két nappal később, április 30-án a Bloomberg már arról számolt be, hogy a hatóságok jóváhagytak egy 500 ezer tonnás benzin-, dízel- és repülőgép-üzemanyag-exportot. A pekingi kormány erről nem tett közzé hivatalos nyilatkozatot.
Az ügyekre rálátó források szerint a célállomások olyan szomszédos országok lehetnek, mint Vietnám és Laosz. A Reuters arról is beszámolt be, hogy Peking közvetlenül fogja kijelölni, hogy hová és mennyit exportál és a lehetséges célállomások, illetve a fogadó országok várhatóan Kambodzsát, Mianmart, Bangladest, Ausztráliát és a Maldív-szigeteket foglalják magukban.
Kína már februárban befékezett
Peking azonnal elrendelte az üzemanyag-export felfüggesztését, amikor kitört az amerikai-iráni konfliktus és lezárták a Hormuzi-szorost. A szigorú tiltás ezek szerint mostanáig tartott.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szabályai szerint a tagországoknak legalább a nettó olajimportjuk 90 napjának megfelelő stratégiai tartalékot kell felhalmozniuk. Március elején ugyan az IEA bejelentette, hogy a tagországok egy egyszeri 400 millió hordós készletet feloldhatnak a stratégiai tartalékaikból, hogy ezáltal csökkentsék az őrületes globális keresletet, viszont Kína nem tagja az IEA-nak. Április közepén Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter azzal vádolta meg Kínát, hogy a háború alatt „titokban olajat halmozott fel”, egyben megbízhatatlan globális partnernek nevezte Pekinget. A kínai washingtoni nagykövetség szóvivője azt válaszolta, hogy Kína konstruktív szerepet játszik a válságban.
Az, hogy mekkora Kína stratégiai olajtartaléka, az titok. Azonban a szakértői becslések folyamatosak és például ezzel kapcsolatban az USA Energiainformációs Igazgatósága (EIA) azt mondja, hogy Kína stratégiai és kereskedelmi olajkészletei már 2025 végén megközelítették az 1,4 milliárd hordót, ami a világ legnagyobb tartaléka. Iparági megfigyelők azt állítják, hogy Kína belső célkitűzése elérheti a 180 napos import-lefedettséget, bár ezt a számot sem erősítették meg hivatalosan Pekingben.
Az újraindítás korlátozott mértékű, valószínűleg egyszeri intézkedés, nem teljes politikai fordulat. Elemzők azt sugallják, hogy Peking a minimálisan szükséges exportmennyiséget veti be a szomszédos országok üzemanyagnyomásának enyhítésére, miközben megőrzi a hazai ellátás stabilitását. Az, hogy a következő exportokat kibővítik-e, a Hormuzi-szoros fejleményeitől és Kína hazai készletszintjeitől függ.
(Borítókép: Olajtárolók Kínában Ningbo közelében. Fotó: Qilai Shen / Bloomberg / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!