„Nekem ennyire futotta az erőmből – itt a vége.”
Ezzel a tragikus kicsengésű mondattal kezdte csütörtökön a közösségi médiában publikált nyílt levelét minden idők legsikeresebb magyar kosárlabdaedzője, Rátgéber László, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia alapítója és szakmai-stratégiai igazgatója. Amely a friss bajnok női kosárcsapat, az NKA Universitas Pécs anyaszervezete.
Győzelem a pályán, vereség azon kívül
A drámai felütés után Rátgéber így folytatta:
„Kedd este megnyerték a lányok nekem a 11. bajnoki címemet, de én sajnos le lettem győzve. Sajnos mégis fel kell adnom akadémiám felnőtt csapatainak menedzselését. Azzal kell kezdenem, hogy hihetetlenül büszke vagyok erre a csapatra! Ez a tizedik magyar bajnoki címem, mint egy tudományos cikkben, eddig kilencben első szerző voltam, ebben az utolsó. Az, akinek nem akasztottak aranyérmet a nyakába, de ő fogta össze a sorokat. És talán a teli csarnok még nagyobb siker az aranyéremnél. A döntőben már nem tudott pályára lépni a csapat két légiósa, így a magyar válogatott magra, a 19 éves Rátkai Eszterre és a 18 éves Josepovits Kingára sokkal nagyobb szerep hárult. (…) Külön öröm számomra Studer Ágnes, aki kimaradt a válogatottból, számára biztosan nagyon sokat jelentett, hogy megmutatta, ki ő, és köszönöm neki és a többi bajnoki hősömnek, hogy a fiataljaink nevelésében igazi példaképeket találtunk házon belül.”
A továbbiakban a mesteredző, aki ezúttal csak szurkolt sógorának, a csapatot két éve vezetőedzőként irányító Zseljko Djokicsnak, beszélt az akadémián folyó igényes, színvonalas munkáról, amelynek gyümölcse a WNBA-ben, majd most a Galatasarayban tündöklő Juhász Dorka sikere, akit megválasztották a 2025–2026-os Euroliga évad legértékesebb játékosának, míg Kiss Virág a nemzeti együttes csapatkapitánya lett, és Josepovits Kinga 18 évesen debütált a vb-re kijutó magyar válogatottban. Mindezek mellett még a WNBA idei draftján a Phoenix Mercury kiválasztotta Rátkai Esztert, ez idén mindössze nyolc európainak sikerült.
Pécsett nem volt szükség légiósokra
A folytatásban Rátgéber érintette a felnőttcsapat kérdését is. Ahol a döntő harmadik meccsén már kizárólag magyarok játszottak, azaz a honi kosárlabdázásban példátlan módon légiósok nélkül nyerték meg a bajnokságot.
„Sokakban felvetődik a kérdés, hogy kell-e felnőttcsapat az Akadémiának. Szerintem igen! Az Akadémia kimenete egy minőségi felnőttcsapat, enélkül nincs sikeres utánpótlás-nevelés, ezt kell látni. Az akadémiánk egyik legfontosabb szakmai erejének és egyedi értékének érzem, hogy mi rendelkezünk a szükséges tudással és stratégiával ahhoz, hogy nemzetközi szinten is sikeres felnőttjátékosokat neveljünk a 16-17 éves tehetséges fiatalokból. Ezt tettük anno Zsolnay Gyöngyivel, Donkó Orsival, Iványi Dalmával, Bujdosó Nórával, Fegyverneky Zsófival, Raksányi Krisztinával. Mi egy olyan ritka hely vagyunk, ahol a játékosok beválnak. A felnőtt női válogatottban már bemutatkozott játékosaink mindegyike már 16 évesen megkapta a lehetőséget az NB I A-ban és az Európa Kupában, anno pedig az Euroligában való szereplésre.”
Rátgéber a kapcsolati tőkéjét kihasználva minden játékosának a legjobb lehetőségeket keresi, és akkor is támogatja őket, ha elhagyják a klubot.
„A csúcsteljesítmény mindhárom pillérét felépítettük – taglalta a szakember. – A technológia Zseljko Djokics kezében volt, aki a magyar mezőnyből szerintem kiemelkedik felkészültségben, de fanatizmusban is. Ez az aranyérem az ő remekműve! (…) A második pillér a tudomány: nagyon tudatosan figyelünk a táplálkozásra, regenerációra, a játékosok kondíciójának kezelésére, a rehabilitációra, a pszichológiai támogatásra és az analitikára is. Hiszen a modern kosárlabdában azt tapasztaljuk, hogy azok a csapatok nyerik a mérkőzéseket, amelyek hamarabb kipihenik magukat. (…) A harmadik pillér a művészet: hogy akkor legyél a legjobb, amikor kell. Például a bajnoki döntőben. Sokszor az ellenfél játékosai úgy néztek ki, mintha elfelejtettek volna kosárlabdázni, míg a mieink duzzadtak az erőtől és az önbizalomtól. Semmi sem történik véletlenül. A plusz, a negyedik pillér pedig az volt, hogy – ebben a tudás- és teljesítmény-tisztelet nélküli és extrém módon polarizált világunkban – a pécsiek és a női kosárcsapat újra egymásra találtak.”
Kétségbeesett segélykiáltás
Rátgéber ekkor rátért az egész, segélykiáltásként is felfogható poszt lényegére, a hogyan továbbra. Jelenleg ugyanis nem adottak a feltételek a folytatáshoz, nemzetközi szinten semmiképpen.
A sikerek eredményeként felvetődik a jövő, és persze az Euroliga kérdése. Volt egy álmom, amikor létrehoztam az Akadémiát. Az alapoktól kezdve egy komoly kosárlabda-kultúrát építettünk, amely megteremti a lehetőségét a korábbiakhoz hasonló sikerességnek. Ezt tűztem a zászlónkra, és úgy látom, ez megtörtént. Most egy határvonalhoz értünk, meg lehetne valósítani minden magyar sportág álomprogramját: megtartani értékeidet, mert van belőlük bőven, és hazahozni sajátjaidat, Juhász Dorkát, Takács-Kiss Virágot, Wentzel Nórát, Laczkó Sárát… elindulni egy bivalyerős, csak saját erőkből álló csapattal az Euroligában. Szenzációs lenne!
Igen, szenzációs lenne, csakhogy ehhez hiányoznak a stratégiai partnerek.
„Úgy érzem, szakmailag és emberileg minden lehetséges dolgot megtettem ezért a csapatért – panaszolta a Mester. – Elmentem a falig. Azok, akik segíthettek volna, nem segítettek! Azok, akik segítettek, érezzék ezt saját sikerüknek, és hálás leszek nekik életem végéig. Sokakkal tárgyaltam, sokakkal leültem. Öt éven keresztül. Sok ígéretet is kaptam, de ezekből nem lett piaci alapú támogatás. Úgy látom, új kapukat kell nyitni, és most megmentőkért kiáltok! Ha a realitásokat nézem, ilyen anyagi kondíciók között nem tudjuk vállalni az Euroligát, nem tudunk a mostaninál feljebb lépni. Nekem ennyi futotta az erőmből. Itt a vége. Lehet, hogy már most is késő, de kérni fogunk tíz nap türelmi időt az edzőinktől, játékosainktól, ennyi türelmi időt még adtam magunknak, talán ennyi még belefér, ha ezalatt nem sikerül megteremteni az Euroliga feltételeit, akkor más szinten kell terveznünk a jövőnket. (…) Most pedig elindulok Újvidékre kikapcsolódni, tudjátok, oda, ahonnan jöttem.”
Balásy Gyula beintett, nem fizet Péterffy Attila polgármester sem
Eddig tartott Rátgéber nyílt levele, de a konkrétumok kiderítésére beszéltünk az ügyvezetővel, Gőbl Gáborral. Tőle tudjuk, hogy bármerre is indultak, mindenhol falakba ütköztek, például a város – konkrétan Péterffy Attila polgármester –visszatartotta a tavalyi évre a közgyűlés által megszavazott, amúgy a túléléshez nélkülözhetetlen 40 millió forintos önkormányzati támogatást. A csapatot üzemeltető sportcégnek, amelyben a város 20 százalékos tulajdonos.
A fáradhatatlan ügyvezető az utóbbi években rendszeresen keresi a potenciális szponzorokat az üzleti szférából, évek óta próbálja megnyerni a mostanában elhíresült Balásy Gyulát, a New Land Media Kft. és a Lounge-csoport tulajdonosát, a honi kommunikációs szcéna (ex)császárát. Ahogy azonban sokan másoknál, úgy nála is visszautasításra talált, a klubvezető elmondása szerint Balásy volt az egyetlen, aki a visszautasítást pökhendi módon tette meg.
(Borítókép: Josepovits Kinga, a Pécs játékosa (k) a női kosárlabda NB I döntőjében játszott NKA Universitas Pécs–DVTK HUNTHERM harmadik mérkőzésén a pécsi Lauber Dezső Városi Sportcsarnokban 2026. május 5-én. Fotó: Kacsúr Tamás / MTI)
Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!