Bod Péter Ákos (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
Az 1990-es és a mostani rendszerváltással hatalomra került kormányok nagy feladatra vállalkoztak. Antall József kormánya a kisebb felhatalmazás és a gyakorlat hiánya miatt lett kamikazekormány, Magyar Péter a hatalmas támogatottság és az erős jogi, politikai háttér birtokában lehet sikeres. A feladat nem egyszerű, a gazdaság talpra állítása mellett sort kell keríteni a felelősségre vonásra, mert csak így lesz visszatartó ereje a jognak. Bod Péter Ákos közgazdászprofesszorral beszélgettünk.
– Hogyan élte meg a választás éjszakáját? Meglepte az eredmény?
– Miután a Kontroll eredményváróján elmondtam pódiumról a véleményemet, majd a Magyar Hang élő adásában kommentáltam az eredményt, éjféltájt értem haza. De sokat nem aludtam, mert a fiamat vártam, aki a Batthyány téri ünneplést követően hajnalban ért haza. Reggel pedig iskolába, munkába kellett mennie. Az elemzők szkepszisével, kétkedve hallgattam Hann Endrét, aki három nappal a választás előtt szakmai körben a Tisza várható kétharmados győzelméről beszélt. Különösen a 80 százalékos választási részvételt volt nehéz elképzelnem. De igaza lett, kellemesen csalódtam április 12-én. Igazából akkor kezdtem el hinni a Medián adataiban, amikor már kora reggel láttam a részvételi arányokat.
Jellem és fejlődés
– Ön közelről látta az 1990-es rendszerváltást, és most átélte a 2026-ost is. Összehasonlítható a kettő?
– 36 évvel ezelőtt valóban a teljes társadalmi és gazdasági rendszer megváltozását éltük át, a Varsói Szerződésből a NATO-ba igyekeztünk, a KGST-ből az Európai Unió felé, a tervutasítástól vissza a piacgazdaságba. A mostani változásban is van egyfajta visszatérés, mégpedig a mi akkori rendszerünkbe, amelyet Orbán Viktor másfél évtized alatt fokozatosan elfordított, kockára téve európaiságunkat. Erre a kockázatra éreztek rá most a fiatalok, akik az Orbán-rendszerben nőttek fel, és kezdték észlelni a kifelé vezető útirányt. Más korszak ez, de van, amiben rímel a két rendszerváltás, az utcán ismét skandálták: ruszkik, haza! A nagyobb tablót tekintve is mutatkoznak komoly párhuzamok a magyar történelemben gyakori rezsimváltások között, amint erről szó esik Rendszerek jönnek. Elmúlnak? című, mostani könyvemben. Arról írok, hogy még határozott cezúra esetén is megtapasztaljuk: a régi rezsim részben átlóg az újba. 1990-ben a radikális változások ellenére nagy adag kádárizmus maradt a nyakunkon. Majd meglátjuk, most mennyi orbánizmus marad hátra, és meddig. Egy lényeges eltérést viszont idehozok: a két történelmi fordulat közötti hatalmas az eltérés a fiatalság aktivitásában. 36 évvel ezelőtt a fiatal generáció megértette és köszönettel elfogadta, hogy a demokratikus és piaci rendszerben az ifjúság alapvetően nyer, de semmiképp sem veszít. Nem úgy, mint a korosabbak között sokan. Most viszont a fiatalok tömegesen rádöbbentek: ha rosszul alakul a szavazás, abból hatalmas veszteségük, hátrányuk fakadhat.
• Vajon Orbán Viktor személyiségét torzította az évtizedes hatalom?
• Mi a fontosabb a kormánynévsor és a „sógornak” jutó igazságügyi tárca, vagy a kormány szerkezete?
• Miért fontos az elmúlt 16 évben elkövetett bűnök szankcionálása?
• Mekkora esély van az ellopott közpénz visszaszerzésére?
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap 2026. május 14-ig kapható 2026/19. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!