2026. 05. 07. 21:30 – Írta: Necridus
Éppen a finálé előtti epizódot éreztem a Daredevil: Újjászületés második évadjának leggyengébbjének, így kissé rossz szájízzel, de azért bizakodva indítottam az epizódot, hiszen az egész szezon alatt építkező konfliktusnak a vége közeledni látszott.
Az utolsó epizódban végleg visszakaptuk a tárgyalótermes jeleneteket, miközben némi, tátott szájjal nézős akció is belefért, hogy aztán sorsfordító pillanatokkal hype-olhassan is a harmadik évadot illetően. Így annak is izgalmas lehet a következő évad, akik kezdték a jelenlegi status quo-t már kissé unni.
A tovább mögött folytatom spoileresen. Mivel heti kibeszélőink voltak (amik itt érhetőek el: E1, E2-E3, E4, E5, E6 és E7), ismét csak a fináléra koncentrálunk, ahogy tavaly is.
Hitetlenkedtem, hogy fog összeérni jó néhány szál, miért vesztegetünk időt a főszálba látszólag egyáltalán nem illő mellékszereplőkre és mi haszna néhány teljesen randomnak látszó jelenetnek. Az évadzáróban minden ilyen kérdésemre választ kaptam.
Rengeteg elégedett mosolyt lehetett az arcomon látni, ahogy Karen Page folytatódó tárgyalásán elő-előkerültek a régebbi jelenetek, mint a Bullseye által megakadályozott merénylet vagy BB Ulrich … szerepe a teljes főszálban.
Volt egy-két pontja a bírósági jelenetnek, aminél egyértelműnek gondoltam, hogy nem lesz semmi eredménye, hiszen az egész rendszer Fisk markában van, de Matt Murdock ügyvédi képességei ismét lenyűgözhettek. Nagyon ügyesen vezette rá ellenfelét folyamatosan olyan kinyilatkoztatásokra, amik Daredevil-t segítik, hogy csak aztán fedje fel az egész világ előtt, hogy ő maga a Fenegyerek – nemcsak az alakítása érdemel dicséretet ismét Cox-nak, de ez a jelenet sokkal hatásosabb volt számomra, mint például az “I am Iron Man”.
Jó ideje már, hogy húzódik ez a titok Matt és Fisk között, amit valahol szomorú látni, hogy véget ért, hiszen Vincent D’Onofrio és Charlie Cox mind civilben, mind DD és Kingpin képében pazar dinamikát diktáltak, abszolút meg tudták testesíteni a nemezisek szerepét (volt idejük rá 5 évad alatt, hiszen Fisk talán már túl sok ideje a főellenségünk), ugyanakkor izgalmas új korszakot is ígér, hiszen nemcsak Daredevil titka tudódott ki, ami által Matt-nek szinte felesleges már a szerkóját viselni (mondjuk nem is lesz rá lehetősége), de végre Fisk hatalmát vesztette és egy egészen új szituációban találhatjuk magunkat új ellenfelekkel.
Olyanban, amiben Matthew Murdock a börtönben végezte, Wilson Fisk pedig elmenekült az országból. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a paparazzók miatt nem tudtam az összes csavarról, ami ebben a fináléban történetileg be fog következni, ugyanakkor mégsem unatkoztam a kidolgozás miatt.
Oké, továbbra is találok hibákat benne: Bullseye honnan tudta, hol kell megtalálni a hozzá hasonlóan öltözött fickót, amivel be akarták őt mártani Fiskék? Kistigrisünk, Angela Del Toro továbbra sem kap elég figyelmet ahhoz, hogy ilyen módon bedobálható legyen és egy tizenegynéhány éves gyermekként simán aprítsa Fisk katonáit (oké, a talizmán, de kicsit beszéljenek már róla, hogy elfogadhatóbb legyen!), Jessica Jones ereje pedig az előző epizódok alapján néha kihagy, de most éppen semmi probléma nem volt vele – hozzátenném, ő nem golyóálló, de még csak páncélt se visel Matt-tel ellentétben, mégis olyan bátran sétált ki a lövöldöző ellenfelekkel teli folyosóra, mintha a férje erejével rendelkezne.
Sőt, azt is megkockáztatom, hogy a tárgyaláson elhangzottak meg se történhettek volna, legalábbis a most rettentően profi tévésügyvéd énem a HTGAWM-dara után azt mondaná, sokkal hamarabb leállították volna Matt-et, aki nem is igazán Karen-t védte, hanem az őt vádlót hiteltelenítette. Nem is gondoltam, hogy ez így teljesen oké lesz, mármint azt gondolnám, hogy Fisk hatalmának megdöntése nem jár azzal, hogy Karen ártatlan (hiszen a törvény szerint nem az), de amíg affelé halad a történet, hogy a város hálás neki és egy ember sem emel vádat ellene, addig el kell ezt fogadnunk.
Mindemellett azonban akadt igen sok pozitívum is a fináléban. Ahogy említettem, a tárgyalás során az adok-kapok, a fölény látványos átszállása egyik vagy másik oldalra mind élvezetesek voltak (ahogy Heather arckifejezései is Matt bármiféle megszólalása után), ahogy Kingpin tragédiája is. Ez az epizód persze igazolta, hogy Matt Murdock bármit megtenne szeretteiért, feladta az életét azért, hogy Karen szabad lehessen, de igazán Fisk miatt volt izgalmas a zárás, akitől nem tudhattuk, mit fogunk kapni.
Leesett az állam, amikor végleg elpattant az eddig mesterelmeként számontartott, gyászoló polgármester, aki hatalmát féltve bármilyen, a való világban is ismeretes, modern politikai eszközt bevetett (mitöbb, a saját embereit, New York lakóit kezdte okolni és mindig kereste a másik ellenfelet, akire lehet hárítani és aki ellen lehet uszítani), hogy aztán hisztis gyermekként dührohamot kapjon – hiszen Fisk karakterének ez a szépsége, hogy hiába a melák jellem és a tömérdek befolyás és hatalom, ő legbelül csak egy sértett, nélkülöző kisgyerek, csak éppen nem a Lego-kockákat dobálta szét a szobában, hanem a lázadó civileket kezdte sorban legyakni – atya ég, mekkora jelenet volt, ahogy a bátor lázadók megriadtak, mert a lépcsőn hajigálta le a sérült embereket a véres öltönyében odabicegő polgármester.
A lázadás eredményeképpen Fisk ugyan még szabad az alkut követően, de már teljesen egyedül és hatalom nélkül éli életét messze a várostól, ami számára nagyobb börtön, mint Matt-nek a tényleges fogda, ahova egy utolsó romantikus randit követően (abban az indiai étteremben, ami tele van fényfüzérekkel és rettentően irigykedem, mert gyönyörű – az ha egyszer kigyullad…) bevonult.
Akadt azért emellett néhány izgalmas pillanat a végére: ugyan Punisher nem jelent meg (sebaj, jövő héten jön a különkiadása, amit a szokásos időpontban tervezünk kibeszélni), cserébe Luke Cage csak felbukkant az évad végén az Alias Investigations irodájában (de jó is azt az ajtót látni, rengeteg emlék köt hozzá!), hogy feleségét, Jessica Jones-t és lányát újra láthassa.
Ő az, akit Mr. Charles elhurcolt valahova elvégeztetni a munkát vele, de még mindig nem tudunk erről mindent, mitöbb, most már Bullseye-t is belerángatta, akit továbbra is komikus látni civilben fejhallgatóval a fején békésen repülőn üldögélni, miután tudjuk róla, hogy egy tömeggyilkos szociopata. Remélem, ez nem búcsú tőle, mert egy rettentően imádnivaló rosszfiú komoly karakterisztikával. Sőt, Mr. Charles is visszajöhet, mert annak ellenére, hogy ő sem jutott tovább kidolgozásban a vázlatokon, az a kevés jelenet, amiben benne volt és pimaszkodhatott, az szórakoztatóra sikeredett.
Akitől viszont biztosan nem kell búcsúznunk, az Heather Glenn, aki az évad során lassan, de egyre lejjebb csúszott, hogy végül magára öltse Muse maszkját. Már az előző epizódban is vitte a legjobb jelenetet, úgyhogy izgatottan várom a Margarita Levieva-t pszichopata szerepben.
Az egyetlen hátramaradt kérdésem, hogy hol vannak a vizuális effektek? Ebből a képből is kivették a színátmenetet, ahogy az a teaserben látszott még, sokkal kevesebbet játszottak a fényekkel, a karakterekhez passzoló színek dominanciájával, a képarány változtatásával és különleges kamerabeállásokkal. Abban a sorozatban, amiben a főhősünk vak, különösen szerettem azt az aspektust, mennyire adtak a vizuális apróságokra, így remélem, hamar visszatérnek a következő szezonban.
A Fisk-korszakot zárta le ez a szezon (elvileg, legalábbis még nem tudni, ki lesz a főgonosz a következő szezonban), így a harmadik évad különösen foglalkoztat, mert talán most lehet a lesifotók ellenére is a legkevesebb teóriát szőni. Ez az évad rengeteg nézőt vesztett (annak ellenére, hogy a maradók jelentős része simán top 5 legjobb MCU-évadba sorolja), de bízom benne, hogy egy újjászületés 2.0-t jelentő évaddal sikerül felpezsdíteni annyira a nézőtábort, hogy még sokáig nézhetjük Charlie Cox Daredeviljét.