Donald Trump bejelentése, mely szerint az Egyesült Államok ötezer katonát von ki Németországból, megrázta az ország európai szövetségeseit, mivel ez nagyobb létszámú csapatkivonás kezdete lehet az öreg kontinensről. A Pentagon pénteken közölte, a döntés az „európai erők jelenlétének alapos felülvizsgálata” után született, „figyelembe véve a hadszíntér igényeit és a terepen fennálló körülményeket”.
Szombaton viszont már arról beszélt az amerikai elnök, hogy Németország után további országokból is csapatkivonások jöhetnek, amely egyértelműen jelzi az Egyesült Államok európai biztonsági szerepvállalásának csökkentését.
Jelentősen csökkentjük, és jóval többet vonunk ki, mint ötezer főt
− fogalmazott Donald Trump Floridában.
Az amerikai elnök nem véletlenül lengette be a csapatkivonást Európából, mivel dühös a NATO-tagállamokra, amiért azok nem nyújtottak segítséget az Egyesült Államoknak az iráni háborúhoz. Amikor az európai országok visszautasították, hogy hadihajókat küldjenek a Hormuzi-szoros megnyitásához, akkor Donald Trump haszontalannak és gyávának nevezte őket. A Pentagon belső dokumentumaiból kiderült, hogy Washington megvonná a támogatást az európai országok tengerentúli területeitől, valamint felvetődött Spanyolország NATO-tagságának felfüggesztése.
Friedrich Merz német kancellárral pedig kifejezetten éles vitába keveredett az amerikai elnök, miután előbbi a múlt héten élesen bírálta az iráni háborút, és azt mondta, az Egyesült Államok számára „megalázó” az elhúzódó konfliktus.
Az irániak nyilvánvalóan nagyon ügyesek a tárgyaláson – vagy inkább abban, hogy ne tárgyaljanak, hagyják, hogy az amerikaiak Iszlamábádba utazzanak, majd eredmény nélkül távozzanak
– mondta Merz hétfőn.
Donald Trump már első ciklusa alatt is fenyegetőzött a németországi csapatlétszám csökkentésével, akkor 9500 fő kivonásáról beszélt, azonban ezt még Joe Biden hivatalba lépése előtt nem sikerült végrehajtania, utána pedig ezt a tervet leállították.
Boris Pistorius német védelmi miniszter viszont már kalkulált az amerikai elnök döntésével, de a kivonás után is még legalább 30 ezer amerikai katona maradna Németországban. Ennek ellenére úgy fogalmazott, „az amerikai csapatok jelenléte Európában, és különösen Németországban, mindkét ország érdeke”.
Ugyanakkor nem mindenki ért egyet az amerikai elnök elképzelésével: több republikánus képviselő aggodalmát fejezte ki a csapatkivonás miatt. Roger Wicker és Mike Rogers szerint Németország eleget tett Donald Trump nagyobb tehermegosztásra vonatkozó felszólításának, és jelentősen növelte védelmi kiadásait, továbbá akadálytalan hozzáférést, bázisokat és légteret biztosított az Egyesült Államok hadseregének az Epic Fury hadművelet támogatásához. Ha megtörténne a csapatkivonás, azzal Washington „rossz üzenetet küldhet Vlagyimir Putyinnak” és Oroszországnak, miközben az ország folytatja Ukrajna megszállását.
Spanyolország és Olaszország következhet
Ugyan Németországban állomásozik a legnagyobb létszámú amerikai kontingens, de Európa-szerte további több tízezer katona van jelen. Ezek közül Spanyolországot és Olaszországot érintené leginkább egy újabb csapatkivonás.
Miért ne tenném? Olaszország egyáltalán nem volt segítségünkre, Spanyolország pedig borzasztó, abszolút borzasztó volt
− mondta még múlt csütörtökön a Fehér Házban Donald Trump, aki azzal indokolta a lehetséges kivonást, hogy az Egyesült Államok segített Európának az ukrajnai háborúban, de az öreg kontinens ezt nem viszonozta Iránnál. Olaj volt a tűzre, hogy Pedro Sánchez „illegálisnak” nevezte az Irán elleni csapásokat, valamint megtagadta Washingtontól a spanyol katonai bázisokhoz való hozzáférést a hadművelet folytatásához.
Róma hasonlóan járt el, amikor megtagadta egy amerikai katonai repülőgéptől egy szicíliai légibázis használatát, és arra hivatkozott, hogy az Egyesült Államok elmulasztott előzetesen engedélyt kérni. Ez azért is különösen meglepő, mert Giorgia Meloni olasz miniszterelnök korábban Donald Trump egyik legelkötelezettebb európai szövetségese volt. Bár ha figyelembe vesszük, hogy az olasz kormányfő megvédte a pápát az amerikai elnökkel szemben, akkor ez a szembenállás teljesen érthető.
Több mint egy tucat európai országban vannak amerikai katonák
Az Egyesült Államok 2025 decemberében mintegy 68 ezer katonát állomásoztatott európai tengerentúli bázisain, amelyekbe nem tartozik bele a rotációs haderő, amelyet például hadgyakorlatokon vetnek be. Az amerikai hadsereg 31 állandó bázison, valamint további 19 helyszínen van jelen Európában. Az Egyesült Államok Európai Parancsnoksága (USEUCOM) Stuttgartból felügyeli az Európában végrehajtandó amerikai katonai műveleteket.
A csapatokat több mint egy tucat országban szórták szét, a legnagyobb számú katonai erő Németországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában állomásozik. Németországban a Ramstein melletti légibázis a legnagyobb, ahol 1952 óta vannak amerikai csapatok, létszámát tekintve ez több mint 36 ezer embert jelent, amelyet öt helyőrségbe osztottak szét.
Olaszországban szintén a második világháború vége óta állomásoznak amerikai katonák, ahol szárazföldi, tengeri és légi egységek egyaránt jelen vannak. Az elmúlt év végén csaknem 13 ezer embert tartottak fegyverben Vicenzában, Avianóban, Nápolyban és Szicíliában. Ettől nem sokkal marad el a Nagy-Britanniában lévő egységek létszáma, ahol három bázison mintegy 10 ezer fő szerepel.
Spanyolországban a Gibraltári-szoros környéke ad otthont az amerikai haditengerészetnek és légierőnek, de itt már jóval kevesebb haderő állomásozik, állandó jelleggel csak 3814 főt tartanak fegyverben. A NATO keleti szárnyán, Lengyelországban elsősorban rotációs erő van jelen az Európai Elrettentési Kezdeményezés (EDI, European Deterrence Initiative) keretében, de csaknem 400 fő állandó jelleggel tartózkodik itt. Romániában hasonló a helyzet, míg Magyarországon csak hadgyakorlatok alkalmával jelenik meg az amerikai haderő.
Se pénz, se posztó helyett se katona, se fegyver
A csapatkivonásokkal egy időben a Pentagon arról tájékoztatta az európai NATO-szövetségeseket, hogy számítsanak késésekre a fegyverszállítások terén, mert Washington az iráni háborúban felhasznált készleteit igyekszik feltölteni. A Financial Times közlése szerint az Egyesült Királyság, Lengyelország és Litvánia is késésekre számíthat, ez azonban azt is eredményezi, hogy Ukrajna aggódhat, mikor kap újra amerikai gyártmányú rakétarendszereket. Kijev már eddig is hiányt szenvedett Patriot légvédelmi rendszerekből, de ez a készlethiány elérte a HIMARS és a NASAMS típusú rendszerek lőszereit is.
Andrius Kubilius, az Európai Unió védelmi űrügyi biztosa márciusban „kritikusnak” minősítette Ukrajna helyzetét, és kijelentette, hogy a közösségnek „sürgősen és gyorsan fejlesztenie kell rakétatermelési kapacitásait.” Ráadásul az iráni háború fokozta az aggodalmakat azzal kapcsolatban is, hogy az Egyesült Államoknak elegendő fegyverkészlete van-e ahhoz, hogy visszatartsa Kínát egy esetleges tajvani inváziótól. Ezt a feltételezést azonban Donald Trump pénteken lesöpörte az asztalról, és közölte: „az egész világon vannak készleteink, és szükség esetén be tudjuk vetni azokat”.
Az elmúlt egy hét alig telt el valamilyen összetűzés nélkül a Trump-adminisztráció és az európai kormányfők között. A vámok körüli, a Grönlanddal és az ukrajnai segítségnyújtással kapcsolatos vitát követően a legsürgetőbb probléma az Egyesült Államok és a NATO közötti egyre mélyülő szakadék.
Fegyverek terén különösen nagy a hiány a légvédelmi rakétarendszerek terén, amelyeknél Európa egyébként is gyengének bizonyul. Elemzők is megjegyezték, hogy az iráni konfliktusnál milyen hatalmas mennyiségben használ el Washington Patriot és THAAD típusú rakétaelfogókat. A Pentagon emiatt bejelentette azt is, hogy a tervektől eltérően nem küld Tomahawk és hiperszonikus rakétákkal felszerelt nagy hatótávolságú tüzérségi zászlóaljat Európába. Utóbbi pedig nem rendelkezik nagy mennyiségben rakétaelfogókkal, különösen nem olyanokkal, amelyek képesek ballisztikus rakéták semlegesítésére.
Átalakul a fegyverkezés, mindenki magáért felel
Miközben az Egyesült Államok egyre kevésbé hajlandó garantálni Európa biztonságát, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság új korszakot ígért a védelmi kiadások terén. A jelenlegi tervek szerint Európa éves védelmi kiadásai 2030-ra csaknem megduplázódnak, és elérik a 750 milliárd dollárt.
Azonban a pénz hatékony felhasználása szemléletváltást kíván az európai országok részéről. A védelmi beszerzések terén a NATO-tagállamok féltékeny őrzik nemzeti preferenciáikat, így hiányzik az együttműködés a fegyvergyártásban és a beszerzésben. Emiatt az olyan harci eszközök, mint a német Leopard harckocsi, sokkal többe kerülnek, mint amerikai megfelelőik. Ennek pedig egyszerű oka van, az Egyesült Államok egyfajta tankot gyárt, míg Európa tizenkettőt.
Egy példa a nemzeti érdekek összeférhetetlenségére: a franciák és a németek nem tudtak megegyezni egy új generációs vadászgép fejlesztésére. A Dassault francia repülőgépgyártó cég vezérigazgatója, Eric Trappier az állandó vitákra utalva azt mondta a német partnerekről: „Ha egyedül akarják csinálni, oldják meg egyedül”.
Az Európai Uniónak az a terve, hogy a tagállamok védelmi kiadásainak legalább fele 2030-ra az EU-n belül maradjon, ez az arány korábban jóval alacsonyabb volt. A szemléletváltást nehezíti az Egyesült Államok megnövekedett fegyver- és lőszerfelhasználása az iráni háborúban. A hiányon az együttműködés segítene, de ahogy egy CSIS-elemzés rámutatott, ez „olyan szintű transzatlanti bizalmat és prioritást igényel, amely talán már nem létezik.”
Ugyanakkor vannak pozitív jelek is, az Egyesült Királyság a Brexit ellenére aktívan részt vesz az európai védelem kialakításában, és egyre több közös projekt indul a védelmi ipari vállalatok és Ukrajna között. A svéd Saab, a német Rheinmetall és a brit BAE rekordmennyiségű megrendelést kapott. Svédország és Finnország pedig gyorsan integrálódott belépése után a NATO-ba.
(Borítókép: Donald Trump Floridában 2026. május 2-án. Fotó: Nathan Howard / Reuters)
Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!