Áprilisban a japán jegybank, az amerikai Fed, az Európai Központi Bank és a Bank of England is változatlanul hagyta az irányadó kamatokat, de a BNP Paribas május 4-i EcoWeek-elemzése szerint a közös kamattartás mögött eltérő monetáris politikai helyzetek állnak. Hélène Baudchon, a BNP Paribas elemzője úgy értékeli, hogy a négy intézmény közül az EKB áll a legközelebb egy júniusi kamatemeléshez, szorosan mögötte a japán jegybank és a Bank of England következik, míg a Fed egyelőre külön pályán mozog.
A BNP alapforgatókönyve három 25 bázispontos júniusi kamatemelést tart valószínűnek: az euróövezetben, az Egyesült Királyságban és Japánban. Az amerikai kamatemelést a bank alapesetben még nem várja, de már alacsony, növekvő kockázatként tartja számon.
A BNP értelmezésében a mostani energiaársokk minden nagy gazdaságot érint, miközben országonként eltérő dilemmát okoz. Az energiaárak emelkedése egyszerre rontja a növekedési kilátásokat és emeli az inflációt, ezért a jegybankoknak olyan helyzetben kell dönteniük, amikor a szigorítás fékezheti a gazdaságot, a kivárás viszont kockáztathatja az inflációs várakozások elszabadulását. Baudchon szerint az Egyesült Államok ebben a környezetben kedvezőbb helyzetből indul, mert a növekedés továbbra is erős, részben az AI-beruházási hullám miatt, és az ország nettó szénhidrogén-exportőr.
Az euróövezet, az Egyesült Királyság és Japán érzékenyebb a stagflációs pályára, vagyis arra, hogy a gyengébb növekedés magasabb inflációval társul.
Az EKB áprilisi kamattartását a BNP szerint főként az indokolta, hogy a döntéshozók még kevés adat alapján ítélhették meg az energiaársokk tartósságát. A hitelfeltételek szigorodása már önmagában is fékezi a gazdaságot, ezért az azonnali lépésre áprilisban nem volt elég erős kényszer.
Az elemzésben ugyanakkor megjegyzik, hogy a kamatemelés lehetőségét érdemben tárgyalták, Christine Lagarde pedig megőrizte az ülésről ülésre haladó, adatvezérelt döntéshozatali keretet. Baudchon értékelése szerint ez az óvatosság együtt jár egy egyértelmű júniusi iránnyal: amennyiben addig nem esnek tartósan és jelentősen az energiaárak, az EKB számára a kamatemelés lesz az alapértelmezett döntés.
Az euróövezeti adatok vegyes képet adnak, ezért a BNP külön hangsúlyozza az első negyedéves GDP-adat összetételét.
A valutaövezet gazdasága 2026 első negyedévében 0,1 százalékkal nőtt negyedéves alapon, miközben a BNP 0,3 százalékot várt.
A gyenge aggregált szám mögött két torzító elem is áll: Írország GDP-je 2 százalékkal zsugorodott, ami önmagában 0,1 százalékponttal húzta le az euróövezeti növekedést, Franciaország stagnálását pedig Hélène Baudchon szerint nagyrészt egyszeri tényezők magyarázzák. Németország 0,3 százalékos, Spanyolország 0,6 százalékos, Olaszország 0,2 százalékos növekedése már összhangban volt a várakozásokkal.
Az inflációs oldal az EKB számára kényelmetlenebb helyzetet teremt: az Eurostat előzetes áprilisi adata szerint az euróövezeti teljes infláció 3 százalékra emelkedett éves alapon. A BNP elemzése szerint a fogyasztók egy évre előretekintő inflációs várakozásai is jelentősen emelkedtek, miközben az input- és outputárakban is erősödött az áremelkedési nyomás. A maginfláció áprilisban 0,1 százalékponttal, 2,2 százalékra csökkent, ami a bank értékelése szerint fontos fékező tényező a döntéshozatalban.
Baudchon logikája alapján a júniusi kamatemelés melletti érv akkor erősödik érdemben, ha az addig érkező adatok már másodkörös hatásokat, vagyis az energiaársokk szélesebb átterjedését mutatják.
Nincs könnyű helyzetben a másik három „nagy” sem
Japán esetében a BNP sokkal nehezebben tartja indokolhatónak az áprilisi kivárást. A gazdaság közel van a teljes foglalkoztatottsághoz, az infláció 2 százalék felett alakul, a reálkamatok pedig negatívak. A japán jegybank előrejelzései a BNP szerint kifejezetten szigorúbb irányba mozdultak: az inflációs pályát érdemben felfelé módosították, és a kommunikációban hangsúlyt kapott az inflációs felfelé mutató kockázatok megelőzése. A döntés 6–3 arányban született meg a kamattartás mellett, három döntéshozó már áprilisban emelést támogatott volna. Hélène Baudchon értékelése szerint a halasztás mögött elsősorban politikai tényező állhatott:
a kamatemeléshez nem volt elég erős kormányzati támogatás.
A Bank of England áprilisi ülése óvatosabb jelzést adott, mint amit a BNP előzetesen várt. A bank elemzői szorosabb, 7–2-es vagy akár 6–3-as szavazatarányra számítottak, ehhez képest az eredmény 8–1 lett a kamattartás javára. A jegybank kommunikációja a BNP szerint nyitva hagyta a júniusi döntést, miközben a kamatcsökkentés gyakorlatilag lekerült a napirendről. Baudchon úgy látja, hogy az Egyesült Királyságban a másodkörös inflációs hatások gyorsabban vagy erősebben jelenhetnek meg, mint ahogy azt a brit jegybank most feltételezi.
A BNP ezért júniusra 25 bázispontos emelést vár a Bank of Englandtől is.
Az Egyesült Államokban a Fed helyzetét az erősebb növekedés és a makacs infláció kettőse határozza meg. Az első negyedéves GDP 0,5 százalékkal nőtt negyedéves alapon, elmaradva a BNP 0,7 százalékos várakozásától, de Jerome Powell leköszönő elnök a növekedést így is a „kifejezetten masszív” jelzőkkel írta le, a munkaerőpiacot pedig „egész jó” állapotúnak nevezte. Az elemzés szerint ez fontos hangváltás a korábbi aggodalmakhoz képest.
Inflációs oldalon kedvezőtlenebb a kép: a márciusi adatok alapján a teljes és a maginfláció is emelkedett, mind a fogyasztói árindex, mind a PCE-deflátor szerint.
A BNP 2026-ra az Egyesült Államokban 2,4 százalékos növekedést és 3,3 százalékos inflációt vár, miután a növekedési előrejelzést 0,3 százalékponttal lejjebb, az inflációsat 0,5 százalékponttal feljebb módosította.
Az Egyesült Királyságban közel 4 százalékos éves infláció és 0,7 százalékos növekedés szerepel az előrejelzésben. Japánban a reál-GDP bővülése 0,5 százalék lehet, az infláció pedig 3 százalék alatt maradhat.
Az euróövezet a BNP szerint köztes helyzetben van: 1 százalék körüli növekedés és 3,1 százalékos infláció várható.
Júniusig a BNP alapforgatókönyve a közel-keleti helyzet fokozatos normalizálódásával számol, 110 dolláros átlagos második negyedéves olajárral, majd év végére 85 dollár körüli szinttel a Brentnél. Hélène Baudchon szerint addigra bezárulhat az a döntési ablak, amelyben a jegybankok még átnézhetnek az energiaársokk inflációs hatásán. Az EKB-nál az inflációs adatok és a másodkörös hatások első jelei, a Bank of Englandnél a belföldi ár-bér dinamika, a japán jegybanknál a negatív reálkamatok és a politikai támogatás kérdése dönthet. A Fednél a BNP egyelőre kamattartást vár, de egy 4 százalékhoz közelítő munkanélküliségi ráta és a hosszabb távú inflációs várakozások újabb emelkedése már elég lehetne ahhoz, hogy az amerikai jegybank is belépjen a júniusi kamatemelési körbe.
Címlapkép forrása: EU