Hetvenhat évvel ezelőtt, 1950. május 9-én hangzott el Párizsban, a francia külügyminisztérium épületének óraszalonjában a tárca vezetőjének, Robert Schumannak nyilatkozata, amelyben új politikai és gazdasági együttműködést vázolt fel Európa számára.
A Gestapo fogságában
Robert Schuman, akinek az életrajza sokat elárul az európai integráció elkötelezett hívének motivációiról, 1886. július 29-én Luxembourgban született, de német állampolgár volt. 1919-ben azt követően vette fel a francia állampolgárságot, hogy Elzász-Lotaringiát visszaadták Franciaországnak. Anyanyelve luxemburgi (német dialektussal), a második nyelve a német volt, csak később tanult meg franciául. Németországban járt egyetemre, ahol közgazdaságtant, politikai filozófiát és teológiát tanult. Szerény, vallásos ember volt, aki egész életén át nőtlen maradt.
A francia közéletben vált ismert politikussá.
Először 1919-ben választották be a parlamentbe. 1940-ben szaktudása miatt meghívták Paul Reynaud kormányába, de a rendszerrel szembeni tiltakozása miatt letartóztatták. 1942-ben megszökött a Gestapo fogságából, és csatlakozott a francia ellenálláshoz.
A világháború után pénzügyminiszter lett, 1948-ban rövid időn belül kétszer miniszterelnök. Második miniszterelnöksége idején külügyminiszterként is szolgált. Miniszterelnökként és külügyminiszterként fontos szerepet játszott a NATO megteremtésében is.
A Schuman-nyilatkozat
A külügyminiszter Jean Monnet tervezési főbiztossal együtt dolgozta ki a Schuman-tervet, amelyet 1950. május 9-én tárt a nyilvánosság elé. A nyilatkozatban Európa egységét a szén- és acéltermelés szupranacionális alapú összevonásával kívánták elérni. Az 1952-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösség első elnöke Jean Monnet lett.
A nyilatkozat főbb megállapításai:
A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk.
Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség. Az európai nemzetek összefogásához szükség van arra, hogy Franciaország és Németország között megszűnjön az évszázados ellentét.
A francia kormány javaslata, hogy a francia és német szén- és acéltermelést együttesen egy közös Főhatóság ellenőrzése alá helyezzék, egy Európa más országai előtt is nyitva álló szervezet keretein belül. A termelés egyesítése azonnal biztosítaná a gazdasági fejlődés valós közös alapjait, az európai szövetség első lépését, és ezáltal megváltoztatná ezeknek a hosszú idő óta hadifelszerelések gyártásának szentelt vidékeknek a sorsát, amelyek a fegyverkezés legelső áldozatai voltak.
Az alapvető termelés összevonása és egy új, Franciaországra, Németországra és a csatlakozó országokra nézve kötelező érvényű döntéseket hozó Főhatóság létrehozása következtében e javaslat az első konkrét alapot jelenti az európai szövetség számára. Ez pedig nélkülözhetetlen a béke megóvása érdekében.
A közös Főhatóság feladata lesz, hogy a lehető legrövidebb időn belül megvalósítsa a termelés modernizációját és minőségének javítását, a francia és a német piacon, illetve a szervezethez csatlakozó országok piacain azonos feltételek mellett kínálja a szenet és az acélt, a más államok felé irányuló közös export fejlesztését és az érintett iparokban dolgozó munkaerő életfeltételeiben jelentkező fejlődés kiegyenlítését.
A tagállamok közötti forgalomban a szén és az acél minden vámjellegű kötelezettségtől mentesen és azonos szállítási feltételekkel áramolhat.
A közös Főhatóság független, a kormányok által paritásos alapon kijelölt személyekből áll, akik közül közös megegyezés alapján a kormányok kiválasztják az elnököt.
(Borítókép: Robert Schuman 1949-ben. Fotó: AFP)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!