Reisz Gábor, Orosz Dénes, Csuja László, Madarász István, Kostyál Márk, Salamon András és Tasnádi István válaszolt a kérdéseinkre.
A kormányváltás a kultúratámogatásba és a magyar filmes közéletbe is komoly változásokat hozhat. Május 8-án, pénteken a 27 szakmai szervezetet, szakszervezetet, valamint oktatási intézményt tömörítő Filmreform kezdeményezést mutatták be a szervezők a Hungexpón, ahol Nagy Ervin, a Tisza-kormány kultúrpolitikusa is felszólalt. (Az eseményről bővebben itt írtunk.)
A színészből lett politikus pontos pozícióját a most felálló kormányban egyelőre még nem határoztak meg, az NFI vezetőjét többlépcsős pályázattal választják ki.
A Port még ezt a rendezvényt megelőzően kérdezett meg több neves magyar rendezőt arról, hogyan látják a filmszakma közeljövőjét, és milyen filmrendszert tartanának ideálisnak.
Csuja László
Nemes Anna, Csonka Eszter és Csuja László a Szelid forgatásán (Fotó: Baski Sándor)
– Mit vársz az új kulturális vezetéstől?
Egyeztetést, az alulról jövő kezdeményezések felkarolását.
– Milyen filmtámogatási rendszert tartanál ideálisnak? Kik legyenek a döntnökök?
A szakmai szervezetek delegáltjai, éves-kétéves váltásban.
– Van olyan eleme az NFI-nek (vagy a korábbiak közül az MMKA-nak és a Filmalapnak), amit érdemes lenne átmenteni?
Szerintem az jó volt, hogy nem voltak pályázati határidők, hanem folyamatosan lehetett beadni.
– Többet, kevesebbet vagy ugyanannyit kellene a szervizipart támogatni, mint eddig?
Nem gondoltuk volna, hogy magyarok forgatják le A pankrátor női verzióját
Ahogy azt sem, hogy ennyire jól fog sikerülni. Kritika Csuja László és Nemes Anna Szelíd című, a Sundance független filmfesztivált is megjárt testfilmjéről.
A magyar produkciókat priorizálni kell, azok időben kapják meg az adóvisszaigénylésüket, a külföldivel kapcsolatban pedig be kell állítani egy keretösszeget.
– Van olyan filmterv a fiókodban, amit azonnal benyújthatnál, ha 1-2 hónapon belül felállna az új rendszer?
Igen, van, nagyon készülünk, a Fehér Liliomot szeretném beadni.
A Fehér Liliom egy magyar arisztokrata lány szemszögéből mutatta volna be a szovjet csapatok 1944-es bevonulását és az ennek nyomán elszenvedett sorstragédiákat. A Nemzeti Filmintézet sokáig támogatta a fejlesztést, ám az orosz-ukrán háború kirobbanása utáni évben váratlanul elutasították a gyártási támogatást – a téma veszélyeire és a nemzetközi politikai helyzetre hivatkozva. Forrás: 24.hu
Kostyál Márk
Kostyál Márk a Kojot forgatásán (Forrás: Hungaricom)
– Mit vársz az új kulturális vezetéstől?
A legfontosabb, hogy megszűnjön a politikai nyomásgyakorlás minden művészeti ágban. Az alkotás legyen szabad. Akkor is, ha más a véleményed mint a regnáló kormányé.
Legyen nyitottság és bizalom felénk. Ne legyen több megrendelés. Ezek mellett azon kell dolgoznunk, hogy a jövőben a piacról is működhessen a magyar film, ami felé lépéseket kell tennie a szakmának, nekünk.
– Milyen filmtámogatási rendszert tartanál ideálisnak? Kik legyenek a döntnökök?
Kis ország vagyunk, kevés forrással, amit eddig uraltak a rendszer letéteményesei. Sajnos úgy vettem észre, még egy RTL-nél is ugyanazok hoztak döntést, ugyanazoknak, ugyanúgy. A 2010 körüli idők 4-5 fős döntőbizottsági felállását nem tartom jónak. Több csatornát, kaput kell létrehozni a jelenlegi egy helyett. Színesíteni és bővíteni kell a kört. Nem tartom vad ötletnek azt sem, hogy fél évig ül bent minden aktuális DB-tag, amíg nem csinál filmet, aztán csere. Vetésforgó. Fluktuáció a kulcs.
A kormánybiztos intézménye bennem komoly feszülést okoz, de ha ötletember, összekötő, proaktív szervező, reprezentáló funkciót lát el, és élete a film, erre közülünk érdemes választani valakit, aki nem akar már forgatni, mert van a háta mögött egy élet, és jól van velünk, a kollégáival. Ugyanakkor (nekem a legfontosabb ügy) szerintem fel kell építeni a Magyar Köztévét, ami egy másik fundusa kell legyen a mozgóképes kultúrának. Bátran kell rebrandingelni, kirakni egy részét az online térbe. Egyfajta Arte, BBC-szerű, friss, vibráló, kortárs, szerethető céggé varázsolni, aminek komoly film- és sorozatdivíziója van. Továbbá – és ez a legfontosabb gondolatom, versenybe száll a kereskedelmi tévékel, és végre eredeti alkotókkal, izgalmas ötletekkel, nemzetközi színvonalat céloz meg. Erre konkrét ötleteim vannak, ezekkel komolyan szeretnék foglalkozni, kitalálni, benne lenni.
Nem szeretném vissza a Vajna-éra előtti időket sem, amikor mindig csak ugyanazt az öt nevet emlegették, ha a magyar filmről beszéltek. Sajnos ez a mai napig így van. Ennek változnia kell. A régit sem szeretném vissza. Szerintem gondolkodni kell egy államtól független anyagi bázison, akár a mindenkori mozijegyek árából. Piac, verseny visszahozni a nézőket a magyar filmre.
– Többet, kevesebbet vagy ugyanannyit kellene a szervizipart támogatni, mint eddig?
A szervizipar fontos. Onnan tisztán jöhet bevétel, és dolgozik a szakma egy része. Sajnos a rendezők ebből is kimaradnak, ami nagyon nem jó.
– Van olyan filmterv a fiókodban, amit azonnal benyújthatnál, ha 1-2 hónapon belül felállna az új rendszer?
Igen. Az elmúlt több mint tíz év alatt, amíg feketelistán voltam, egy sírva röhögős sorozat és négy mozisztori született. Van azonban egy szerelemfilmem, amelyet meg kell valósítanom. Nagyon hiszek benne. Az előző rezsimben kellett volna elkészülnie, de nem volt mellettem producer. Most még nagyobbat szólhat. Komoly anyagot raktam össze erre az elmúlt években. Startra kész vagyok.
Tasnádi István
Tasnádi István új thrillere, Az örökség forgatásán (Forrás: Vertigo Média – Kiss Nelly)
A legfontosabb talán a központosítás megszüntetése lenne. Tíz éve még legalább három helyre pályázhattál egy forgatókönyvvel, ha valahol elutasítottak, mentél tovább. Ez az utóbbi időben máshogy volt: ha az NFI-ben nem kellett a filmterved, mehetett a fiókba, vagy törhetted a fejed, hogyan tudnád megvalósítani független filmként. Mind a két tévéfilmem úgy valósult meg annak idején (2016 és 2019), hogy a forgatókönyv nyert a pályázaton, utána senki nem szólt már bele, kezdődött a gyártás előkészítése. Mind a két könyv díjakat nyert, a MEMO-t Európa legjobb tévéfilmjének választották. Ezzel szemben az NFI-ben tucatnyi fejlesztést végigcsináltam kirendelt konzulenssel, és egyikből sem lett film. Ez nem feltétlenül a konzulens hibája, remek dramaturgokkal dolgoztam együtt, de a döntőbizottság általában végül nem szakmai, hanem politikai lobbierő alapján döntött. (ANyugati nyaralás valósult meg egyedül, de azt nem én rendeztem.)
Az NFI egyetlen hasznos vívmánya, amit mindenképp meg kéne tartani, az Inkubátor program. Egy pályakezdő alkotó számára valóban fontos lehet, hogy a munkájában segítse egy tapasztaltabb író vagy dramaturg.
Jön az új magyar thriller – Trailer!
Mucsi Zoltán, Molnár Áron, Lengyel Tamás és Staub Viktória főszereplésével jön A Futni mentem, a Szenvedélyes nők és a Beléd estem producereinek új filmje.
A szervízipar támogatásában meg kéne találni egy egészséges arányt. Fontos a külföldi produkciók jelenléte, viszont a legaktívabb években iszonyúan felverték a napidíjárakat, főleg a technikai stáb esetében, és a végén már alig lehetett hazai produkcióhoz minőségi világosítót vagy kameramozgatót találni, mert mindenki épp valami amerikai zombifilmben dolgozott Etyeken.
Természetesen lapul a fiókomban több olyan kidolgozott forgatókönyv, amit az utóbbi időben elutasítottak, viszont szívesen megvalósítanám. De ezzel szinte az egész szakma így van. Kicsit olyan a helyzet, mint a 90-es rendszerváltáskor, amikor mindenki arra volt kíváncsi, mennyi betiltott remekmű kerül elő a fiókokból. Akkor nagy csodákat nem láttunk, de lehet, hogy most másképp lesz. Illetve mindenképpen másképp lesz, legalábbis a filmtámogatási rendszer szintjén, és ez már önmagában lelkesítő.
Orosz Dénes
Fotó: Kaszner Nikolett
– Mit vársz az új kulturális vezetéstől?
Szakmaiság. Széleslátókörűség. Eredmény- és tehetségközpontúság. A progresszivitás támogatása mind a szerzői, mind a zsánerfilmek területén. Hihetetlen, hogy ezek a pár hónapja még sci-finek tűnő – valójában totál evidens – kifejezések újra reálisan hangozhatnak. Már kimondani is felszabadító őket.
– Milyen filmtámogatási rendszert tartanál ideálisnak? Kik legyenek a döntnökök?
A filmszakma megmozdult. Minden szegmense aktív érdekképviseleti tevékenységet folytat és egymással egyeztet egy egységes, demokratikus filmtámogatási rendszer létrehozása érdekében. A szakma által kiválasztott, elismert vezetőkre és döntnökökre van szükség, akik éves gyakorisággal rotálódnak. Tudom, hogy a forgatókönyv-fejlesztés az Andy Vajna-rendszer vitatott pontja volt, én sem gondolom, hogy tökéletesen működött volna, de meggyőződésem, hogy a forgatókönyv véglegesre csiszolása, javítása lényegi eleme egy jó film elkészültének. A magam részéről tehát fontosnak tartom a fejlesztést.
– Többet, kevesebbet vagy ugyanannyit kellene a szervizipart támogatni, mint eddig?
A filmes szervizmunkák jelentős bevételt jelentenek a hazai gazdaság számára. Fontos volna elérni ugyanakkor, hogy az ezekből befolyó pénz bizonyos hányadát hazai filmek gyártására fordíthassa a filmszakma.
– Van olyan filmterv a fiókodban, amit be tudnál / szeretnél azonnal nyújtani, ha 1-2 hónapon belül felállna az új rendszer?
Több filmtervvel is pályáztam az elmúlt évek során, ezekből nem lett semmi, de felkért rendezőként volt alkalmam mozit rendezni. Van jó pár ötletem, és beadásközeli állapotban levő filmtervvel is rendelkezem, ám majd csak akkor szeretném beadni, amikor úgy érzem, teljesen kész van. Szóval nem kívánom elkapkodni.
Madarász Isti
Rujder Vivien és Madarász Isti az Átjáróház forgatásán (Forrás: InterCom)
– Mit vársz az új kulturális vezetéstől?
Leginkább azt, hogy szakmai alapon működjön, hogy újra legyen értéke annak, ha valaki jó szakember, hogy érdekes dolgokat csinál, hogy jó filmtervei vannak, és azt jól meg is tudja csinálni. Pont. Azt várom az új rendszertől, hogy ha valaki letesz valamit az asztalra, utána előre jusson emiatt. Most úgy működik, hogy bármit csinálsz, bárhova jutsz el, bármekkora produkciót vezetsz le, utána visszakerülsz a startvonalra. Illetve az is borzasztóan frusztrál, hogy ha csinálok egy filmet, olyat, amilyet, hogyha háromszor jobban sikerülne, akkor sem lenne semmi, és hogyha háromszor olyan szar lenne, akkor sem lenne semmi másképp. Engem ez kivégzett gyakorlatilag. Ez az úgynevezett következmények nélküli ország, amiről már sokat beszéltünk. Szerintem egy művész, vagy legalábbis egy alkotó ember életében gyilkos, hogy semminek nincs semmi következménye. Én tizenéve csinálok filmeket, és most pont ugyanott tartok, mint amikor elkezdtem. Látszólag. Magamban meg ezer kilométerrel arrébb, és ez borzasztó.
– Milyen filmtámogatási rendszert tartanál ideálisnak? Kik legyenek a döntnökök?
Én abban hiszek, hogy az tud jól dönteni, aki már megmérettette magát ilyenben, vagy már csinálta. Tehát tulajdonképpen szakemberek. Csak ugye a szakember inkább alkotni akar, vagyis az alkotó az alkotni akar… De jó lenne, hogyha olyan döntnökök lennének, akik értik, hogy miről van szó. Nekem mindegy, hogy ki dönt, csak ha lehet, szakmai alapon döntsön, és ne egy ember akarata érvényesüljön, főleg, ha az az ember engem nem szeret.
És milyen filmtámogatási rendszert szeretnék? A titok számomra a sokablakos, tehát sokféle. Mert nagyon sokfélék az alkotók, nagyon sokfélék a filmek. Legyenek iparosabb beállítású rendszerek, legyenek művészibb rendszerek, legyenek pragmatikusak, ahol azt mondják, hogy kevés pénzt adunk, de azt sokaknak. Én nagyon bírnám, hogyha lenne tévéfilmes rendszer, tehát a köztévé beszállna, mint a BBC vagy a Channel Four vagy a Canal, és egy kicsit a mennyiségre is rámennénk. Emlékszem régen a köztévé Mecenatúra programjában évente kétszer-háromszor lehetett pályázni kisfilmre, tévéfilmre, dokumentumfilmre. Akkor ott az volt az elképzelés, hogy évente készüljön mondjuk huszonhat tévéfilm, és akkor minden második kedden nyolc órakor lesz új magyar film a tévében. És a nagy számok törvénye szerint lesznek ebben kifejezetten jó alkotások, plusz nagyon sokan dolgozhatnak. A színészek dolgoznak, a rendezők dolgoznak, a munka pedig termeli ki az egyre jobb produktumokat. Azt nem lehet, hogy évekig kell várni egy lehetőségre. Ha például a tévé szakmányban gyártaná a tévéfilmeket, és lehetne egy limitje, hogy ez kábé mennyibe kerülhet, az lenne a paradicsom.
És aztán persze lehetne jó mozifilmeket is csinálni egy másik ablakban.
– Van olyan eleme az NFI-nek (vagy a korábbiak közül az MMKA-nak és a Filmalapnak), amit érdemes lenne átmenteni?)
Én elég jól éreztem magam az Andy Vajna-korszakban, voltak forgatókönyv-fejlesztő szakaszok, ezeket bírtam. Volt döntőbizottság, amivel csak az volt a baj, hogy nem cserélődött, és a vádak szerint Andy Vajna ízlése rányomódott mindenre. Igen, mert ő kormánybiztos volt, de én szerettem, hogy volt forgatókönyv-fejlesztés. De akár lehet, hogy ezt át is lehetne ugrani.
– Többet, kevesebbet vagy ugyanannyit kellene a szervizipart támogatni, mint eddig?
Nem ismerem pontosan a számokat, és sajnos a szervizipari munkákban nem nagyon tudtam részt venni rendezőként. Próbáltam bejutni alacsonyabb státuszban csak azért, hogy ott lehessek, és dolgozhassak, és nem nagyon sikerült. De nagyon örülök, hogy létezik ez a szervizipar. Az nem jó, hogy irtózatosan felverték a magyar emberek fizetését. Nekik jó, de amikor magyar filmet akarok csinálni, akkor szinte kifizethetetlenné válik a magyar stáb. Plusz nem lehet őket elérni, mert mindenki külföldi filmben dolgozik. Bár úgy tűnik, hogy most már azok, akik nagyon sokat dolgoztak külföldi filmekben, akár kevesebb pénzért is szívesebben jönnének magyar produkciókba dolgozni, mert egyszerűen néha jobban érzik ezekben magukat. De persze lehet, hogy csak ezt hazudják nekem.
– Van olyan filmterv a fiókodban, amit be tudnál /szeretnél azonnal nyújtani, ha 1-2 hónapon belül felállna az új rendszer?
Van. Nekem is vannak olyan könyveim, amit már visszadobtak. De most szerintem azért újra kell gondolni… Meg kell várni az új rendszert, hogy mire van szükség, és én mit szeretnék csinálni. Számomra a legnagyobb bűne ennek az elmúlt jó sok évnek, hogy egészen egyszerűen kiölte belőlem azt a reményt, hogy itt van értelme egyáltalán magyar filmtervekkel foglalkozni. Az elmúlt években sorozatokat rendeztem, és kizárólag nemzetközi produkciókat próbáltam kitalálni és lábra állítani, amik nagyon-nagyon lassan haladnak előre. És lehet, hogy lesz is valami az egyikből, de a magyar filmes énem fejlesztésével teljesen leálltam. Mert minek? Meg hova? És kinek? Ide?
És most hirtelen újra süt a nap. Talán. Meg kinyíltak a kapuk. Talán. És nagyon gyorsan végig kell gondolni, hogy ha ismét lenne egy jó rendszer, akkor itt mit szeretnék csinálni. Persze elő lehet venni a régi ötleteket, de azok régi ötletek, úgyhogy én azon vagyok ezekben a hetekben éppen, hogy menjünk vissza tíz évet az időben. Én milyen filmeket is szeretnék csinálni itthon? Egyrészről vannak már filmtervek, de hamarosan lesznek is.
Salamon András
Salamon András (jobbra) a Random forgatásán (Forrás: Cineworkfilm – Kleb Attila)
– Mit vársz az új kulturális vezetéstől?
Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, azt, hogy Schiff András visszatérjen a budapesti koncerttermekbe. De a várakozásaim még ennél is tágasabbak:
az oktatás, a kultúra és a művészetek kapják vissza a méltóságukat.
A kulturális életet tizenhat éve mérgező ideológiai elnyomás, a korrupció és a tehetségtelenség diktatúrája helyett ismét az emberi értékek tisztelete, a jó ízlés, a szabad, európai gondolkodás határozza meg a magyar kultúrát. Támogassák egy olyan környezet létrejöttét, amely visszaadja a művészetek presztízsét, és visszahelyezi a magyar kultúrát a nemzetközi porondra.
– Milyen filmtámogatási rendszert tartanál ideálisnak?
Idézem a Lumiere Társaság idevonatkozó gondolatait: a mozgóképkultúra támogatására rendelt közpénzek elosztása a politikai hatalomtól elválasztva működik, és kizárólag független, szakmai alapon szerveződő intézmények hatáskörébe tartozik. A finanszírozási rendszer intézményei nem rendelhetők alá kormányzati irányításnak. Ezen intézmények élén kormányzati kinevezett — így különösen kormánybiztos — nem állhat, és a döntéshozatalból minden közvetlen politikai befolyás kizárandó. A támogatási döntések autonóm, elszámoltatható szakmai testületek hatáskörébe tartoznak, a szakmai önkormányzatiság elvének érvényesítésével.
– Van olyan eleme az NFI-nek (vagy a korábbiak közül az MMKA-nak és a Filmalapnak), amit érdemes lenne átmenteni?)
Az NFI különböző területein (fesztiváloztatás, oktatás, gyártóbázis, archívum) kiváló munkát végző emberek dolgoznak, de ezen kívül mindaz, amit az úgynevezett támogatási rendszerben alkottak, az – kevés kivételtől eltekintve – használhatatlan, és közismert, hogy nemcsak a súlyos politikai elfogultság jellemezte, de a korrupció is felfedezhető benne. Az a tény, hogy az NFI élén működő kormánybiztos a döntőbizottság tagjaként filmtervekről, ezáltal alkotók sorsáról dönt, de mindemellett jelentős szerepet játszik az autonóm SZFE szétverésében, példátlannak tűnik az európai filmkultúrában, de Magyarországon is csak az 50-es években lehetett volna elképzelhető. A Filmalap ehhez képest a demokrácia és a jó ízlés szigete volt. Az MMKA volt az utolsó intézmény, ami a teljes szakmai önkormányzatiságot és a plurális demokráciát is képviselte.
A filmkészítésre fordítható közpénzek elosztásában, az erről szóló döntési folyamatokban kizárólag olyanok vegyenek részt, akik élvezik a széles szakmai közösségek bizalmát. Megkérdőjelezhetetlen erkölcsiségű, minden gyanú felett álló, tiszteletreméltó polgárok, akik kizárólag értékelvű döntésekhez adják a nevüket, és garantáltan elhárítanak bármiféle külső nyomást, politikai elvárást, valamint képesek felelősséget vállalni a döntéseikért.
Kritika: A Random nem szól semmiről, de elképesztően jól szól a Semmiről
Salamon András állami támogatás nélkül készítette el az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmjét, amely úgy áll ellen a beskatulyázásnak, hogy végig egyszerű és őszinte marad.
– Többet, kevesebbet vagy ugyanannyit kellene a szervizipart támogatni, mint eddig?
A 30 százalékos adóvisszatérítés mértékének fenntartása vagy emelése feltétlenül hozzájárul a hazai filmipar minőségének emelkedéséhez, de pozitív hatással van a magyar filmek szakmai színvonalának javulásához is.
Rövid távon arra van szükség, hogy a nemzetközi filmiparban a magyar tax rebate (filmgyártási adóvisszatérítés) iránt részben megrendült bizalom helyreállításával Budapest továbbra is megtartsa vezető szerepét a szervizmunkák területén. Van azonban egy jelentős terület, ahol további támogatásra van szükség, mégpedig a szakmai képzésekben. Sikeres és fenntartható filmoktatásra van szükség ahhoz, hogy Magyarország a jövőben is vonzó célpontja legyen a világ filmgyártásának.
– Van olyan filmterv a fiókodban, amit azonnal benyújthatnál, ha 1-2 hónapon belül felállna az új rendszer?
Azt a filmtervemet fogom benyújtani, ami a világ egyik legjobb forgatókönyv-fejlesztő programjának gondozásában, a Script Eastben aratott jelentős szakmai sikert. Megtisztelő volt, hogy az Oscar-díjas Nik Powell abban az évben az én könyvemet választotta ki megvalósításra Cannes-ban, mégpedig épp azon a napon, amikor a Vajna-féle Filmalap elutasító döntése megérkezett.
Reisz Gábor
Reisz Gábor új filmje, az Ember végez forgatásán (Forrás: Cirko Film – Vajda Réka)
Legyen a szakmával való kommunikáció demokratikus, pár éves mandátumideje legyen a döntőbizottságnak, több mint 5 döntőbizottsági tag legyen, normatív támogatás, drágább filmek esetében legyen nyilvános pitch egy pilot bemutatásával, jogdíjak tisztázása a streamingekkel (ez egy nagyon fontos pont), filmklubrendszer feltámasztása, vidéki régiókhoz lehessen pályázni olyan filmekért, amelyek ott játszódnak.
Már nagyon régóta szó van arról, hogy létrejöjjön a párizsi Cinémathèque mintájára egy magyar filmmúzeum, amely a kiállításokon túl filmes rendezvények, premierek, filmszemlék bemutatására is alkalmas.
Jó dolog és az NFI-hez köthető a Budapest Filmmaraton, ami szerintem szuper ötlet volt, a Nemzeti Filmarchívum vitte végig ezt az ötletet. Egy utolsó nagyon általános dolog: olyan rendszert kell kialakítani, amelyben mindenki folyamatosan dolgozik, amiben van alternatíva az átmeneti időszakokra, pl. két pályázat között, két film között.
– Többet, kevesebbet vagy ugyanannyit kellene a szervizipart támogatni, mint eddig?
Ezt nem tudom megmondani, csak azt, hogy a szervizmunkák felvitték az árakat, amelyekkel kapcsolatban egy magyar film nagyon nehezen vagy sehogy sem tart lépést.
– Van olyan filmterv a fiókodban, amit azonnal benyújthatnál, ha 1-2 hónapon belül felállna az új rendszer?
A válasz a kérdésre, hogy van – de nem adnám be.
Ha most minden elutasított alkotó beadja a könyvét egy új rendszerbe, akkor mégis mi lesz? Jelenleg nincs szükség Magyarországon ennyi filmre.
Továbbá nem hiszem, hogy jó ötlet 5–10 éves terveket elővenni a fiókból. Biztos sok kivétel van, de alapvetően azt gondolom, hogy lelketlen film lesz. Az már valaki más filmje, és ami fontosabb: mégis mit fog kommunikálni a jelenkori nézővel? Márpedig szerintem ez az egyik legfontosabb feladata az új rendszer filmeseinek.