Velencében az eső sem csökkentette a felfokozott várakozást, de az idei Biennále nyitánya már önmagában is történelmi eltéréssel indult: a közönség előtt ugyan megnyílt a Giardini és az Arsenale, a hivatalos megnyitóünnepség viszont elmaradt, a díjátadót is törölték, a szervezők pedig a megszokott protokoll helyett félhivatalos formában nyitották meg a világ egyik legfontosabb művészeti eseményét. Pietrangelo Buttafuoco elnök pedig csak az újságírók előtt beszélt – ott próbálta értelmezni azt a válságot, amely már a megnyitó pillanatában átírta a Biennále működését.
A látogatók így egy szokatlanul feszült, mégis zsúfolt nyitónapon léphettek be a Giardini terébe, ahol rögtön egy erősen szimbolikus munka fogadta őket.
Az ukrán Zhanna Kadyrova egy darura függesztett, óriási origamiszarvasa egyszerre idézte meg a háború törékenységét és a művészeti világ politikai túlterheltségét.
Füstbombák és hiányzó főszereplők
A nyitónap már az első órákban jelezte, hogy a Velencei Biennále idén kevésbé lesz ünnep, mint inkább politikai erőtér. A Pussy Riot tagjai füstbombákkal és fukszia színű símaszkokkal tüntettek az orosz pavilon előtt, miközben a „békeestéknek” meghirdetett programok sem hozták a várt nemzetközi jelenlétet: Alekszandr Szokurov orosz rendező és Szuad Amiri palesztin író végül nem jelent meg.
A Pietrangelo Buttafuoco elnök által szervezett három, eredetileg vitarendezőnek szánt esti program is módosult. Pénteken egy rendkívüli koncerttel próbálták áthidalni a hiányokat, ahol a Biennále különböző szekcióinak művészeti vezetői – köztük Willem Dafoe (színház) és Alberto Barbera (mozi) – léptek fel a közönség előtt, részben performatív, részben gesztusértékű jelenléttel.
Buttafuoco az újságírók előtt egyértelműen a rendezvény autonómiáját védte, reagálva a bojkottokra és a politikai nyomásra.
A kockázat ismét az, hogy megállunk az ujjnál, a vitáknál, a hovatartozásoknál, a nyomásgyakorlásnál, és szem elől tévesztjük a Holdat. De a Hold az a világ, ami aggaszt minket.
Hangsúlyozta azt is, hogy a Velencei Biennálé nem politikai döntőbíróság:
Ha a Biennálé útleveleket, és nem műveket választana, akkor valami mássá válna. Ehelyett a Biennálé találkozóhely egy szétszakadt világban. Itt az egyetlen vétó a megelőző kizárás.
Zárásként pedig a béke gesztusát emelte ki. „Ha békét akarsz, készítsd elő a békét!”
A politikai jelenlét azonban nem maradt el. Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes bejelentette, hogy ugyan ellátogat Velencébe, de bojkottálja az orosz pavilont. „Pénteken meglátogatom a pompás Velencei Biennálét, minden pavilon kivételével” – mondta, hozzátéve, hogy a művészetnek és a sportnak mentesnek kell lennie a tiltásoktól. A kijelentés egyszerre lett politikai üzenet és abszurd gesztus: kiállítás, amelyen jelen lenni csak részlegesen lehet – legalábbis egyes értelmezések szerint.
Az Európai Unió közben levélben figyelmeztette a szervezőket, hogy Oroszország részvétele sértheti a szankciókat, és felmerült a finanszírozás megvonásának lehetősége is. Salvini erre csak annyit reagált: a kétmillió euró „semmi”.
13
Az orosz pavilonGaléria: Hivatalosan is megnyitotta kapuit a Velencei Biennálé(Fotó: Simone Padovani / Getty Images Hungary)
Mit látunk idén?
A politikai feszültségek ellenére a művek is jelen vannak – sokszor éppen ezek kommentálják a helyzetet. A magyar pavilonban idén egy erősen konceptuális, Pneuma Cosmic című kiállítás látható, amelyet Koronczi Endre képzőművész jegyez, a kurátori munkát pedig Cserhalmi Luca végzi. A Giardini egyik legrégebbi nemzeti pavilonjában – amelyet Magyarország már a 20. század eleje óta használ a Biennálén – az idei installáció központi gondolata a „láthatatlan levegő” és a lélegzés mint világszervező erő.
A kiállítás egy fiktív kutatási projekt köré épül, amely a légáramlatokat nem pusztán természeti jelenségként, hanem spirituális és filozófiai közegként értelmezi.
A budapesttime.hu oldalán Vincze Máté (még helyettes államtitkárként) és Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója, egyben nemzeti biztos is hangsúlyozza, hogy a projekt több mint húsz év kutatási és gyűjtőmunka eredménye, és célja egyfajta „lélegzetmúzeum” létrehozása, ahol a világot átható, de láthatatlan erő válik érzékelhetővé.
A pavilon installációi ennek megfelelően nem klasszikus műtárgyakból állnak, hanem olyan elemekből, mint egy régi szellőzőrendszer darabjai, egy videómunka, amely „a legfontosabb sóhaj” keresését dokumentálja, valamint egy olyan fal, amely szó szerint „lélegzik”. A koncepció egyszerre épít technikai és metaforikus rétegekre:
az anyagi és az immateriális világ határán mozogva próbálja megjeleníteni azt, ami alapvetően láthatatlan.
A magyar pavilon tehát nem politikai narratívával, hanem erősen absztrakt, érzékelésre épülő installációval van jelen a Biennálén.
A francia pavilonban Yto Barrada Comme Saturne című munkája az idő és a generációk önpusztító körforgását vizsgálja.
A britek kiállításán Lubaina Himid festményei az identitás és az „otthon” fogalmát bontják szét.
Alma Allennek az Egyesült Államok által kiállított monumentális, ipari anyagokból készült szobrai az anyag és forma viszonyát radikalizálják.
Az északi pavilon Finnország vezetésével egy rituális, álomszerű térbe fordul, ahol Klara Kristalova kerámiái és Tori Wrånes performanszai a túlélés mitológiáját idézik.
Japán pedig – szinte ironikus gesztusként – barátságos bábfigurákkal enyhíti az orosz pavilon közelsége által keltett feszültséget.
13
Galéria: Hivatalosan is megnyitotta kapuit a Velencei BiennáléFotó: Simone Padovani / Getty Images Hungary
Válság a megnyitó előtt
A mostani nyitány hátterében egy példa nélküli intézményi krízis húzódik. A nemzetközi zsűri lemondása, a díjak felfüggesztése és a „Látogatói Oroszlánok” bevezetése alapjaiban írta át a Biennále működését. A döntés mögött az a vitatott javaslat állt, amely Oroszország és Izrael kizárását célozta volna az elismerésekből a Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásaira hivatkozva.
A zsűri feloszlása után a szervezők kénytelenek voltak átalakítani a díjazási rendszert,
így idén először a közönség dönt majd a fődíjakról – ami tovább erősíti a rendezvény körüli politikai és szakmai törékenységet. Az Európai Bizottság közben már jelezte: az uniós támogatás is veszélybe kerülhet, ha Oroszország részvétele fennmarad. A kulturális tér így egyszerre vált diplomáciai ütközőzónává és intézményi kísérleti tereppé.
A szervezők mégis ragaszkodnak az eredeti vízióhoz, vagyis hogy Velence továbbra is a „béke kertje” maradjon, ahol a művészet képes párbeszédet teremteni egy egyre inkább szétszakadó világban. A kérdés csak az, hogy ebben a formában ez még intézmény, vagy már inkább tükör.
(Borítókép: A Pussy Riot aktivistái tüntetnek a Velencei Biennálén 2026. május 7-én. Fotó: Simone Padovani / Getty Images)
Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!