Főszerepben: óriáskrokodil, tűzokádó teknős, erdei troll és társaik.
Ha szörnyhorror, akkor a legtöbbünknek Godzilla, King Kong vagy az Alien jut az eszünkbe. A műfaj szerelmeseinek azonban érdemes a független filmgyártás világában is kutakodniuk. Olyan gyöngyszemeket ajánlunk most, amelyek alacsony költségvetésük ellenére is bűnösen szórakoztatóak, mégis elkerülték a szélesebb közönség figyelmét.
Ez a mikroköltségvetésű független film Gareth Edwards elfeledett sci-fi kincse, amelyet jóval azelőtt készített, hogy fejest ugrott volna a gigantikus hollywoodi blockbusterek világába. A Monsters története évekkel azután játszódik, hogy egy földönkívüli életforma miatt lezártak egy hatalmas karanténzónát Mexikóban. Andrew Kauldert (Scoot McNairy) követjük, aki fotóriporterként azt a feladatot kapja, hogy kísérje át munkaadója lányát, Samantha Wyndent (Whitney Able) a veszélyes „Fertőzött Zónán”.
Íme, a sci-fi, amit senki sem tud hová tenni
A Gareth Edwards rendezte Monsters (2010) a maga nemében zseniális film, csakhogy ezt a fillérekből összerakott független produkciót mindenki másként nézi, mint aminek készült.
Bár az alkotók minimális büdzséből gazdálkodtak, bebizonyították, hogy egy igazi szörnyfilmnek nincs szüksége pusztításpornóra ahhoz, hogy bevonja a világába a nézőt. A Port kritikusa szerint:
Van benne szerelmi történet, dráma, road movie, társadalomkritika, egy kis akció is, hogy mindenkit összezavarjanak, és főleg egy elképesztően tehetséges rendező szárnypróbálgatása.”
5. Gamera: Guardian of the Universe (1995)
A Gamera bemutatásakor szinte semmilyen figyelmet nem kapott a nyugati közönségtől, és mozis forgalmazása is szinte csak Japánban volt. Bár néhány fesztiválon megfordult, a hasonló kaliberű Godzilla rajongóihoz sajnos sosem jutott el a híre. Pedig ez az alkotás a szörnyfilmek egyik legabszurdabb, mégis legzseniálisabb darabja.
Kaneko elismert Gamera-trilógiájának első részeként a film újraindítja a tűzokádó óriás teknős, Gamera történetét, akit Mayumi Nagamine ornitológus és Yonemori kapitány találnak meg kikelés után. Miközben Japánt rejtélyes madárszerű szörnyek támadják, Gamera felnő, hogy megvédje Japánt, és egy mágikus talizmán révén pszichikusan kapcsolódik egy kislányhoz.
A gigantikus épületeket romboló kaijuk szerelmeseinek ez egy kötelező alapfilm, amely megérdemelt volna egy rendes nemzetközi karriert is.
4. Shin Ultraman (2022)
Egy régi klasszikusnak ez a letisztult, modern újragondolása az egyik legkiválóbb film, amely az utóbbi években Japánból érkezett. A Shin Ultraman történetében Sora (Takumi Saitô) és Mizorogi tiszt (Hidetoshi Nishijima) Tokióban vizsgálódnak óriásszörny-támadások után. Ahogy az azonosítatlan óriás életformák jelentette fenyegetés fokozódik, egy ezüstszínű, 50 méteres óriás érkezik a Föld légkörén túlról. A film mesterien egyensúlyoz a politikai dráma és a szörnycsaták között – Shinji Higuchi rendező és Hideaki Anno forgatókönyvíró olyan mélységet adott a karakternek, amely messze túlmutat az eredeti sorozat gyermeki báján. A kritikusok dicsérik a kapitalizmus-, a fogyasztói társadalom- és a bürokrácia-kritikáját, miközben a klasszikus szörnyakciókról sem feledkezik meg. Bár a korlátozott nemzetközi forgalmazás miatt sosem ért el tömegeket, a Shin Ultraman egy modern, alulértékelt film, amely mesterien támaszt fel egy legendát.
A filmek gyakran metaforákon keresztül beszélnek a valóságról, de Nacho Vigalondo rendezése ennél jóval továbbmegy: a metafora szó szerint testet ölt. Gloria (Anne Hathaway) munkanélküli, depressziós, és alkoholproblémákkal küzd. Amikor összeomlik a kapcsolata, visszaköltözik szülővárosába, ahol újra találkozik gyerekkori barátjával, és munkát vállal a helyi bárban. De a menekülés helyett egyre mélyebbre süllyed: képtelen szembenézni saját életének romjaival.
A történet azonban különös fordulatot vesz. Gloria ráébred, hogy belső káosza és pusztító hajlamai valóságos formát öltenek: egy szörnyetegként jelenik meg a világ másik felén, amely hatalmas pusztítást végez. Ez a hátborzongató allegória nemcsak a személyes összeomlásról szól, hanem a férfiuralomról is: arról, mire képes egy férfi, ha meg van győződve arról, hogy birtokolhat és „megmenthet” valakit.
A kolosszus egyedi módon ötvözi a sci-fi elemeit a személyes drámával, hogy bemutassa: a belső démonaink néha akkora erővel törnek felszínre, mintha valóban szörnyekként pusztítanának körülöttünk.
A norvég found footage-filmben egyetemistákat követünk, akik véletlenül rábukkannak a kormány titkos trollvadász műveletére. A diákok elhatározzák, hogy filmet forgatnak az egyszemélyes „Trollbiztonsági Szolgálatról”, Hansról (Otto Jespersen), aki a sötét erdőkben valódi trollokra vadászik. A dolgok akkor fordulnak komolyra, amikor egy különösen hatalmas példány ront elő a fák közül, és a film teljes sebességgel átvált vérbeli szörnyhorrorba.
A Norvégia gyönyörű tájain forgatott film egyszerre izgalmas és szórakoztató áldokumentumhorror, illetve egyedi és fantáziadús sci-fi, amely a bemutatójakor a filmfesztiválok világán túl szinte láthatatlan maradt. Azóta szerencsére az igazi ínyencek már felfedezték maguknak.
1. Húsevő (2007)
A 2007-es Húsevő az egyik legszórakoztatóbb és egyben legnyugtalanítóbb tétel a listán, leginkább azért, mert megtörtént események ihlették. Lazán igaz történeten alapul, és egy valóban létező „szörnyeteget” mutat be. A fókuszban katonákból és amerikai újságírókból álló csapat áll, akik a háború sújtotta Burundiba utaznak, hogy megtalálják a legendás, majd nyolcméteres nílusi víziló- és emberfaló krokodilt, amelyről úgy tartják, áldozatok százait szedte már. De nem csak ők vadásznak. A kegyetlen szörnyeteg is prédára les: amilyen hatalmas, olyan gyors és kiszámíthatatlan. Tökéletesen álcázza magát, hogy azután a legváratlanabb pillanatban csapjon le mit sem sejtő, gyanútlan áldozatára.
A filmben van minden, amiért az óriásszörny-mozikat szeretjük: túlélőhorror, abszolút káosz és feszült izgalmak.
Via: Collider