Ahhoz képest, hogy a Mortal Kombat a világ egyik legkultikusabb verekedős játéka, a filmkészítőknek eddig nem sikerült igazán fogást találniuk az Ed Boon és John Tobias által kitalált franchise-on. Talán éppen azért, mert a modern kori Mortal Kombat-játékok különösen filmszerűek, a verekedésekben mi magunk osztjuk a pofonokat, a nagy vásznas feldolgozásoktól azonban eddig inkább mi kaptuk őket. Nem volt ez alól kivétel a 2021-es film sem, amely emlékeim szerint inkább eredetsztori volt, egy olyan karakterrel, Cole Younggal (Lewis Tan) a főszerepben, aki igazából a játékokban korábban nem szerepelt. Nem nagy kár, a csak a film miatt kitalált figura egészen középszerű lett, a történet kvázi folytatására mellékszerepbe is sorolták, és alig foglalkoztak vele bármennyit.
A május 7-én a hazai mozikban bemutatott Mortal Kombat II helyette két közismertebb karakterre szavaz, hiszen egyrészt a szörnyűséges Shao Kahn (Martyn Ford) által leigázott birodalomban élő Kitana hercegnőt (Adeline Rudolph), másrészt a föld legismertebb Zs kategóriás bukott akciósztárját, Johnny Cage-et (Karl Urban) állítja középpontjába, akik egy kozmikus csetepaté kellős közepén találják magukat, mindenféle szörnyekkel küzdenek, és próbálnak életben maradni azon a tornán, amit csak úgy neveznek, Mortal Kombat.
A jó hír, hogy a Mortal Kombat II most már tényleg olyan, mintha a videójátékokat néznénk a nagy vásznon, épp csak a kontroller hiányzik a kezünkből. A játékidő nagy részében különféle harcosokat nézünk, ahogy páholják egymást, és küzdenek a föld feletti birtoklás jogáért. Sajna több jó hírem nincsen ezen kívül, mert a harcjelenetek elnagyoltak, és nyilván nem improvizálták őket, mégis a koreográfiák olyan szinten megúszósra lettek szabva, hogy kettő küzdelmet leszámítva az összes többit már most elfelejtettem. Liu Kang (Ludi Lin) és Kung Lao (Max Huang) összecsapása, a klasszikus Mortal Kombat-zenével megspékelve a gamereket azért mosolygásra kényszeríti, valamint a nagypofájú Johnny Cage-nek is vannak értékelhető megmozdulásai.
A The Boysban is látható Karl Urbanon kívül azonban a szereplőgárda valami egészen pocséknak bizonyul, teljesen ihletetlen módon alakítanak, mintha egy régi, videókazettára szánt filmet néznénk éppen. Ordas hiba, elvégre Kitana drámája legalább annyira kulcsfontosságú, mint az, hogy Johnny Cage nem hajlandó a tornán részt venni, szarik rá, csak az egykori karrierjét siratja, és bánatát heves alkoholizálással meg lehangoló conokkal igyekszik feledtetni. Csak hát a hercegnőt játszó Adeline Rudolph szerény képességekkel rendelkezik, és a helyzetét az sem segíti, hogy úgy néz ki a karaktere, mint egy tehetségesebb cosplayes a filmben.
A többiek, legalábbis a kinézetüket tekintve korrektek, azt sajnálom, de megértem, hogy Lord Raident (Tadanobu Asano) így nerfölik a filmben, az viszont eggyel felháborítóbb, hogy Sub-Zerót (Joe Taslim), na és Scorpiont (Hiroyuki Sanada) így visszarángatják már sokadjára a valamennyire élők sorába. Bűzlik a fanservice. Mortal Kombat-karakterekkel színültig van tömve ez a film, de a többség csak úgy ott van, verekszik egyet, túl sok emlékezetes megmozdulás nem fűződik a nevükhöz. Már, ha Barakát (CJ Bloomfield) nem számoljuk, aki lopja a show-t az idiótaságával, illetve a folyton káromkodó Kanót (Josh Lawson).
Ami a durvulást illeti, a Mortal Kombat II belecsap a lecsóba, kapjuk a fatalityket, robbannak a koponyák, törnek a gerincek, de még a játéksorozat legsikeresebb aspektusát sem sikerült a készítőknek úgy adaptálniuk, hogy úgy igazán sokkolódjunk a kivégzésektől. A „mapok”, ahol a karakterek harcolnak egysíkúak, szinte kiszúrja a szemünket a CGI, pedig egy ilyen látványfilmnél jogosan várná el az ember, hogy az akción kívül legalább a külcsín oda lesz téve, jó magasra. A Mortal Kombat II azonban e tekintetben is csalódást kelt, a nemlétező sztoriról meg már ne is beszéljek. De ha megnézem, hogy a forgatókönyvet az a Jeremy Slater jegyezte, aki a világ egyik leggagyibb szuperhősös adaptációját, a 2015-ös Fantastic Fourt elhozta nekünk, és aki a Godzilla x Kong: The New Empire-on is közreműködött a nagyvásznas munkáit kiemelve, akkor már mindent értek.
A Mortal Kombat II az agysejtek pusztítását illetően ugyanezekben a mélységekben van, pár popkulturális referencia, néhány beszólás és csonttörés nem menti meg a filmet attól a filmművészeti alpáriságtól, amit becsempészett vele a New Line Cinema a mozikba. A folytatást felvezetik a végén, de minek, ez a videójátékos adaptáció is elhalt, bár a 2021-es részre visszagondolva, inkább halva született. Döglött lovat meg lehet rugdosni, csak éppen nem illik, és valószínűleg harmadjára már a nézőközönség se lesz kíváncsi rá.
3/10
A Mortal Kombat II már megtekinthető a magyar mozikban.
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!