Paul Auster a kortárs irodalom rocksztárja volt. Buenos Airesben rajongók másztak az autójára, Párizsban tömegek ostromolták. Az író a New York-i trilógiával beírta magát a halhatatlanok közé.
Két évvel Paul Auster halála után felesége, a szintén világhírű író-esszéista Siri Hustvedt úgy döntött, hogy nem hajlandó csupán egy irodalmi emlékmű őrzője lenni. Új, Ghost Stories című memoárja brutális őszinteséggel mutatja meg, mi marad egy autonóm elméből, ha a világ szemében ő csak a „másik fél” – írja a The Guardian.
Az óriás árnyékában
Paul Auster hírneve mellett Siri Hustvedt neve évtizedekig összeforrt a „híres férj” imázsával, pedig Hustvedt intellektuális teljesítménye sokszor mélyebb volt; és sosem rejtette véka alá, hogy mennyire irritálta, ha csak „Paul gyönyörű feleségeként” hivatkoztak rá. Új művében radikális őszinteséggel vall arról a küzdelemről, amit egy több mint negyven évig tartó szellemi szimbiózis utáni magány jelent.
Igen, Pault gyászolom, de az idő nagy részében Sirit és Pault gyászolom. Azt az ÉS-t gyászolom, amit ő és én alkottunk. Azt az ÉS-t, ahol ő és én átfedtük egymást.
Hustvedt – aki a mai napig pszichiátriát tanít egy New York-i orvosi egyetemen – nem csupán érzelmileg, hanem tudományos alapossággal is elemzi a veszteséget. A Ghost Stories lapjain a gyász nem passzív állapot, hanem kognitív folyamat, amelyben a test próbálja értelmezni a hirtelen támadt űrt.
A kötetbe beemelt Auster-töredékek – levelek és egy unokának szánt befejezetlen mű – nem telepednek rá a szövegre, inkább ellenpontozzák Hustvedt éles, olykor kíméletlen elemzéseit.
Családi és nemzeti démonok
A könyv gerincét Hustvedt rendíthetetlen ereje adja, amellyel nemcsak férje halálát, hanem a családját ért egyéb tragédiákat is feldolgozza: mostohafia, Daniel és unokája, Ruby döbbenetes elvesztését. Annak ellenére, hogy a téma sötét, Hustvedt megőrzi intellektuális fölényét és önironikus humorát. Képes nevetni azon az abszurditáson, amikor a rák elleni küzdelem közepén a könyvtár rendszerezésén vesznek össze.
Hol van Gertrude Stein, az isten szerelmére? – kiabáltam vele a közös könyvtárunkban.
Ezzel a közös múlttal és veszteséggel néz szembe a másik oldalról Paul Auster utolsó regénye is. Ahogy a Baumgartner című kritikánkban írtuk, ez az író letisztult és fájdalmasan szép búcsúműve, amely a fantomfájdalom metaforáján keresztül mutatja be egy megözvegyült professzor küzdelmét a magánnyal és az emlékezéssel. A szerző halálos betegségének árnyékában írt történet az elhunyt társ kísérteties jelenlétét és az öregedés abszurditását tárja fel, végül azonban a gyászt nem pusztulásként, hanem az emberi kapcsolatok megbonthatatlan, múltat és jelent összekötő erejeként értelmezi.
Információink szerint a kötet magyarul is megjelenhet, amint kiderülnek a részletek, cikkünket frissítjük. Megkerestük az életművet gondozó 21. Század Kiadó sajtóosztályát is, ahol elmondták: próbálták megszerezni a kötet jogait, ám végül nem náluk jelenik meg a mű.
(Borítókép: Az amerikai író, Paul Auster (jobbra) válaszol egy kérdésre egy interjú során, amelyet felesége, az írótárs Siri Hustvedt készített vele New Yorkban, 2009. január 19-én. Fotó: Jack Vartoogian / Getty Images)
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!