Bár a nyolcadik kerület derekasan küzd a stigmáival, a Baross utca eddig mintha alulmaradt volna a küzdelemben. A háború előtti aranykor iparos-kereskedő hagyományai nem teljesen pusztultak ki, boltok sorakoznak itt az egykori patinás helyiségekben a török hentestől a művirágoson át a vietnámi büféig, az elegancia azonban megszűnik a Horváth Mihály tértől kifelé haladva. Ezt a részt a józsefvárosi dzsentrifikáció terepétől, a Corvinnegyedtől is Nagy Falként választják el a Práter utca sokemeletes panelházai.
A nevén kívül nem sokat őriz dicső hagyományaiból a 85-ös számú ház sem, amelyet a 19. század legvégétől szinte teljes egészében egy vegytisztító – Lohr Mária üzleti birodalmának ékköve – foglalt el, majd ennek a helyén az ötvenes évektől a rendszerváltásig az állami tisztító vállalat, a Patyolat működött. A 21. században pedig – megőrizve a nevet – kulturális befogadótér tárul az elé, aki átjut a súlyos és sokszor zárva tartott kapun.
Jóval nagyobb élet lehetne itt, mint amekkorát most látunk: van itt bárhelyiség, galéria, színházterem és egy tetőterasz – mellesleg egy full extrás konyhával felszerelt étterem, történetünk főszereplője. „A tulajdonos azzal a céllal építette, hogy itt legyen egy étterem, és annak ellenére, hogy sosem dolgozott ilyen helyen, nagyon logikus a kialakítása, a szabályoknak is megfelel, kényelmes is” – mutat körbe Nádudvari Martin.
Ő először egy eseményen főzött itt, majd évekig a Konyhakör itt működő éttermének, az Ensónak volt a séfje, egy éve pedig itt nyitották meg párjával, Kámán Emesével közös helyüket, a Yümét. A név a japán yume (álom) szó nyugati, két ponttal megbolondított változata, de ahogy a névben, úgy a dekorációban sincs semmi keleti. Persze, ha nagyon összeszorítjuk a szemünket, a logóként szolgáló kövér fekete macskában meg lehet látni a japán szerencsehozó macska, a maneki-neko és a legendás montmartre-i Le Chat Noir bár macskájának szerelemgyerekét, de épp úgy a rögtönzött terasz környékén kóborló állatot is.
Nádudvari Martin
HVG / Veres Viktor
És ha a bejáratnál azt gondolnánk, ennél mélyebbre nem hatolhat az ember a nyolcadik kerületbe, Martin a hátsó kijárat felé terel, a környék kultikus panel-bérkaszárnya-hátsó udvar kombójához: forgattak itt már klipet magyarok és koreaiak, nemrég Romániát alakította a hely, két forgatás között pedig egy átlagos lepukkant placc, egyike a Nyócker azon helyeinek, amiket tényleg semmilyen képeslapon nem fognak soha mutogatni, de még a magamfajta helyiek is ritkán jutnak el ide.