Az utópia receptje: ezer gerinces és képzett ember. Kicsit sajnálom, hogy csak most találtam megoldást, az AI hamarosan úgyis átveszi ezt az egész kuplerájt.

Enerigabiztonság, persze. Megmondom, mi szolgálja az energiabiztonságot: például, ha a pazarlást megszünteted energiaínség idején. Úgy lehet a legegyszerűbben, ha hagyod, hogy felmenjen az energia ára, és az emberek eldöntsék, hogy mire nincs szükségük.

Balásy Zsolt, a HOLD Alapkezelő portfóliómenedzsere és a HOLD After Hours házigazdája írja a HVG360 gondozásában készülő, „Kapitalizmus Balásyval” című hírlevelet.

A hírlevél célja, hogy a gazdaság egy-egy szegmenséről írjon úgy, hogy azon senki ne unatkozzon. Az se, akit egyáltalán nem érdekel a gazdaság azon szegmense. A prémium hírleveleket a megjelenés után változatlanul közöljük a HOLDBLOG-on.

A hírlevélre itt tudsz feliratkozni.

Ez a hírlevél először 2026. április 8-án jelent meg.

Mondjuk heti ötször beautózni a munkahelyükre, arra egyáltalán nincs szükségük. Lehet biciklizni, buszozni és home office-ozni is helyette. Ha ötezer forint lenne egy liter benzin, rögtön nagyon látványosan igazolódna az elméletem. Persze ahol benzinársapka van, ott megy tovább a pazarlás. Miközben az olaj meg nem megy. Át a szoroson. 

Vagy esetleg nem kell 23 fokra fűteni a lakást. Lehetne az csak 20 fok, lényegesen alacsonyabb fűtésszámlával. Persze nem ott, ahol rezsicsökkentés van. Senki ne higgye, hogy amikor a stratégiai gáztározót kell üríteni, akkor Magyarország érdeke, hogy a nép a városban olcsón autókázzon. És senki ne jöjjön azzal, hogy de hát különben megfagyna a nép. Ha a benzinársapka – remélem, mindenkinek egyértelmű – nem életben maradási célokat szolgál, akkor a rezsicsökkentés sem. 

Ezek az intézkedések annak a személyes érdeke, aki úgy számolja, hogy attól több szavazata lesz. 

Vízhiány a dzsungelben

Egyébként van egy természeti kincs, ami még fontosabb is, mint az energia. Ez a víz. Magyarországon van belőle bőven, az államnak mégsem sikerül megoldania, hogy ne legyen hiány belőle nyáron. Szerveznie kéne, beruházni, érdekegyeztetni, szakérteni. Végeznie a valós dolgát, na. Csak a valós dolog végzése, az nem fontos a választáson, úgyhogy marad a benzinársapka és a hergelés, szavazatot gyűjtendő. Ezért örülök, hogy az ország energiaellátását nem magyar kormányok, hanem globális és piaci alapon működő elosztó rendszerek oldják meg. Még ha néha akadoznak is. Legalább nem minden nyáron.

És akkor térjünk rá a kérdésre, ami adja magát: miaszarér’ szavaz valaki arra, aki épp azzal fokozza a bajt, hogy hiány esetén mesterségesen alacsony árakkal tartja fenn a magas keresletet? Mert a világ alapvető összefüggéseit sem érti. Amiből meg következik az a kérdés, hogy miaszarér’ szavazhat az, aki a nemértése, és így a szavazata által fokozza a bajt? A saját baját! Erre kimerítőbb válaszom is van, mint hogy „az érzelmek miatt”. Merüljünk!

Urbanizáció

Az intelligensebb emberek a városba költöznek. Ez nem valami céltalan fennhéjázás, hanem gazdasági evidencia. A városok a munkamegosztás és a specializáció, azaz a hatékonyság fellegvárai. Az ész, a tehetség, a szorgalom emiatt ott sokkal jobban meg lesz fizetve, azaz az ilyen típusú emberek inkább a városokba fognak költözni. A másik, kevésbé evidens ok, hogy az intelligensebb emberek kevésbé szeretik egy helyben leélni az életüket. Harmadrészt a változás önmagában bölcsebbé teszi az embert. Jártasabbá a világ dolgaiban. A város meg maga a folyamatos változás. 

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a városiak mind „okosak”, a nem városiak meg nem. Amikor azt mondom, hogy a férfiak magasabbak, mint a nők, akkor sem azt mondom, hogy mindegyik mindegyiknél. De azt jelenti, hogy ha egy országban a nem városi (azaz az alacsonyabb oktatással és jövedelemmel bíró) szavazatok határozzák meg az irányt, akkor az az irány félő, hogy nem lesz jó. Ilyen Törökország. Ilyen Argentína. Vagy most az Egyesült Államok. Ha az alacsony képzettségűek diktálják a többség zsarnokságát, akkor lesz csak igazán ijesztő. Igazából, azt hiszem, a baj abból ered, ha drasztikus különbség látható a vidéki és városi szavazatok közt. 

Svájcban mi van?

Könnyű a rossz példákkal dobálózni, álljon itt egy jó. Svájcban is jól mérhető a vidék–városi szavazói preferenciakülönbség, azonban lényegesen kisebb, mint máshol. Talán azt is mondhatjuk, hogy ott jobban mennek a dolgok, mint máshol. Miért a kisebb megosztottság? E cikk szerint a városok és az ingázók magas aránya, ami részben a jó közlekedésnek köszönhető, sokat segít, hogy eltűnjenek a különbségek. Azaz az emberek nagyobb arányban beszélgetnek másképp gondolkozókkal. És kiderül, hogy a másiknak is lehet igaza. Ez nekem jónak tűnik. Objektíve. Akkor a hiánya meg rossz. Objektíve.

Kinek mi a jó?

Persze ilyenkor fel lehet tenni a kérdést, hogy de hát mi az a jó irány. Ez szubjektív! A vidékinek a nyugalom, a városinak a pezsgés. Azért van egy elég objektív mércénk is, a gazdaság. Látjuk, hogy a gazdagabb országok alapvetően boldogabbak. Persze nem annyira a gazdagságtól boldogak, inkább a boldogságot okozó tényezők (pl. jól működő társadalom) egyben gazdagítanak is. Korreláció, nem kauzáció. De azért gerjesztik is egymást. Mindenesetre hosszú távon aszerint dicsérhetnénk egy államot, hogy mennyi extra gazdagodással járt a regnálása. Az ugyanis elég jól mérhető és nem csapodár. A gazdagodásnak mindig örülni fogsz, nem lesz Brexitből bregretting. Apropó, a Brexitet sem a városi, műveltebb rétegek szavazták meg. Most pedig már vidéken se szeretik annyira.

A boldogság szempontjából nem mindegy tehát az időtáv. Egy tábla csokitól boldog vagyok percekig. Hosszabb távon viszont boldogtalan. Talán a dohányzás, az alkohol vagy a tetoválás is ilyen. Ellentéte meg például a rendszeres mozgás, a kapcsolatok ápolása vagy a tanulás. Van egy réteg, ami érthető (?) okokból jellemzően nem hosszú távra optimalizál. Ez a nyugdíjas carpe diem. 

Azt hiszem, egy másik biztos jele, hogy baj van a politikai palettával, ha az idősek preferenciája drasztikusan eltér a fiatalabbakétól. Ugyanis akkor ott a jövő felélése hajlamos zajlani. Apropó. Mint például, ismét, a Brexit.

Bilibe lóg a kezem

Innentől csak az olvasson, akit érdekel egy „mi lenne, ha az lenne, ami úgysem lesz” típusú romkocsmás merengés. Adataim nincsenek, csak utópisztikus gondolataim. 

Miért nem működik a demokrácia? Mert azt nyújtja, amit a választók akarnak. Az ember hajlandó az autója szerelését rábízni a szakértőre, mert ő issza meg a levét, ha beleugat. Az ország vezetésébe való beleugatáshoz sajnos ragaszkodik, pedig ugyanúgy nem ért hozzá. Az, hogy mindenki beleszólhat az ország irányításába, nyilvánvalóan egy kompromisszum: a szakértelmet csökkentjük, a legitimitást növeljük. Ez az érzelmek miatt szükséges, de most ebbe nem megyek bele részletesebben (megtettem korábban).

Most tegyük fel, hogy mégis rábeszéljük az embereket, hogy ne akarjanak már beleszólni abba, amihez nem értenek (és ezt utópisztikus elképzelésnek hívjuk). Van az országban (jóindulatú leszek) ezer ember, aki nagyjából tisztában van a világ működésével, és még azt a gerinces attitűdöt is képes magához ölelni, hogy nem az a jó, ami nekem és rövid távon jó. Na, és a parlament megválasztását a hozzá nem értőktől átadjuk ennek az ezer embernek. 

Mivel járna ez?

Természetesen elsősorban szakértelemmel. Innentől eredmények, de legalábbis valós problémára ígért valós megoldások versenyeznének egymással. Senki nem próbálna senki fejébe mondvacsinált rémületet ültetni, mert az már nem működik. 

Az embert senki nem akarná a legképzetlenebbeknek (is) szánt üzentekkel politikai involválódásra kényszeríteni. Azaz a politikai kultúra teljes kicserélődését látnánk, például egészen más lenne a politikai paletta, amiről választani lehetne. Egészen más kvalitásaik lesznek a „politikusoknak”. A sakkban ezt minőségcserének hívják. Azaz eltűnne az életünkből az a rákos daganat, amivé itt a politika lett. 

De hát akkor ki képviselné az alsóbb társadalmi rétegeket? Könyörgöm, bárkinek úgy tűnik, hogy az alsóbb társadalmi rétegek jól tudják képviselni magukat? Ők ártanak a legtöbbet maguknak. Nekik kéne örülni a legjobban, hogy végre jó kezekbe kerülnek az érdekeik. Könnyen lehet, hogy idővel azt vennénk észre, hogy ugyanazok az emberek és azok gyerekei tennék ki ezt az ezer embert, azaz határoznák meg a parlament összetételét.

Csak annyira, amennyire a képzett és gerinces emberek tábora nem változik. De baj ez? Az mindenképpen legitimálná ezt a fajta rendszert, hogy működik. Pontosabban: sokkal jobban működik, mint az, amit most látunk. Az orvosnak is azért van legitimációja a testem fölött, mert sokkal jobban ért hozzá. 

Benne lenne az elmúlt évtizedek politikai elitjének számottevő része ebben az ezer emberben? Benne. De ez nem baj. Őket a hatalom, és pláne az gerinctelenítette, hogy a képzetlenek szavazatait igyekeznek begyűjteni, mert ők sokan vannak. Enélkül ők sem züllöttek volna oda, ahova. A nép zülleszt. Tocqueville úgy mondta, hogy a demokráciákban a többség önmagához hasonló vezetőket akar. A populizmus ezt a logikát felerősíti: a vezetőnek nem kiválónak, hanem „olyan embernek kell lennie, mint mi”.

Mi van, ha valaki megvesztegeti az ezret? Ugye a gerinc megléte pont ez ellen óvna, de azért megint vegyünk észre valamit. Nem tökéletesnek kell lennie a rendszernek, hanem sokkal jobbnak, mint a mostani. Ha egy országban másként szavaz idős és fiatal, képzett és képzetlen, akkor erős a gyanúm, hogy a megvesztegetés jelenleg meg van történve. 

A jelenlegi rendszerbe bele van kódolva a rossz működés, ugyanis ha jól csinálod (például nincs sapka a benzin árán), akkor négy év múlva úgyis leváltanak. 

Sok vállalatot sikerül legjobb tudás szerint és korrupció nélkül elvezetni. És valahol demokrácia az is, csak ott valóban érdekelt a szavazó (a fogyasztó) a jó működésben, mert az általa megvett nadrág őt fogja szorítani. Szóval lehet ezt jól csinálni, ha az érzelmeket kizárjuk. 

Ez nem fog menni

Persze sok a gyakorlati probléma, a legkézenfekvőbb, hogy hogyan válasszuk ki azt az ezer embert. Ha úgy adódik, esküszöm, segítek kidolgozni, de addig is a legegyszerűbb, ha csak az az ezer ember megy el szavazni, akire ráillik a leírás. Segítségül: az (Magyarországon biztosan) kizáró ok, ha valaki 20 plusz éve ugyanarra a pártra/tömörülésre szavaz. Ő érzelmileg involválódva van.

Amúgy kicsit sajnálom, hogy most találtam meg a siker receptjét, amikor az AI hamarosan úgyis átveszi ezt az egész kuplerájt. Akkor meg hirtelen minden rendben lesz, hisz nincsenek érzelmei.

Balásy Zsolt, a HOLD portfóliómenedzserének többi írását és szemléjét itt böngészheted a HOLDBLOG-on.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLD Alapkezelő és a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.