Először is tisztázzuk: mit jelent nepo babynek lenni? Azokat a hírességeket nevezzük így, akiknek egy vagy mindkét szülője, esetleg nagyszülője is ismert, legtöbbször a szórakoztatóiparban. A nepo baby kifejezés nemcsak azokra vonatkozik, akik valóban a szülők hírneve miatt lettek híresek, hanem azokra is, akik tőlük függetlenül. Sőt, vannak olyan nepo babyk, akik ismertebbek lettek, mint felmenőik, ettől függetlenül a kifejezést gyakran használják negatív értelemben. Remek példa erre Hailey Bieber esete, aki mindmáig nyögi, hogy egy világhírű színész, Stephen Baldwin az apja, ráadásul Justin Bieber híres énekeshez ment feleségül.
A fogalom ugyanakkor használható a nem celebekre is, jelen esetben a politikusok gyermekeire, akikről azt gondolhatjuk, már el van rendezve a jövőjük. Egy 2024-es tanulmány megerősíti, az „örökletes demokrácia” – a nepotizmus politikai megfogalmazása – igencsak elterjedt jelenség, és annak ellenére, hogy nem feltétlen előnyös, a világ egyre több pontján üti fel a fejét. Az úgynevezett modern uralkodócsaládok ugyanis hibás képet festenek arról, mit jelent jó politikusnak lenni. Illetve a feltételezésekkel ellentétben nem minden gyerek szeretne politikus lenni, egyszerűen csak szeretheti a figyelmet és a feltűnést, ami életmódjával jár.
Példaként szolgálhat erre a Rich Kids Of Tehran Instagram-csatorna története, amelyről korábban már írtunk is. A közösségi felületen a nem megfelelő körülmények között élő irániak is láthatták, hogy bár sokuk számára akár a mindennapi betevő előteremtése is művészet, addig a társadalom tetején élők élete pazar sportautókról, méregdrága divatkiegészítőkről, gourmet-különlegességekről, szuperjachtokról, magánrepülőkről és luxusutazásokról szól, mintha csak egy jóléti ország felső tízezréről lenne szó. Ezen aranyifjak egy része Törökországba települt át, hogy ott bekkeljék ki, míg odahaza elfojtják a zavargásokat.
Persze nem mindenütt ennyire extrém a helyzet, leginkább a korrupciótól tart az ország lakossága, nem pedig a véres harcoktól.
Ugyanakkor amellett sem lehet elmenni, hogy a jelenség elősegítette a női vezetők felemelkedését több harmadik világbeli országban is. Srí Lankán, Pakisztánban és Bangladesben is megnövekedett a vezető pozícióban lévő nők száma, bizonyos esetekben meg is előzték a nyugati országokat.
Trudeaumania és Bushék
Az öröklés leginkább apáról fiúra száll, az angolszász országokban pedig gyakorta előfordult, hogy apát fia váltotta az elnöki székben. Kanadában nem véletlenül vált szállóigévé a Trudeaumania, tekintve, hogy 55 éven keresztül egy Trudeau vezette az országot. Még 1968-ban lett népszerű a fogalom, amikor Pierre Trudeau a liberálisok elnöki pozíciójáért szállt versenybe. Rajongtak érte és politikájáért, és nem volt kevesebb sikere fiának sem, Justinnak.
Annak ellenére egyébként, hogy Justin Trudeau még a 2000-es évek legelején arról nyilatkozott, hogy még híreket sem olvas, nem sokkal később követte apja nyomdokait a liberális pártban.
Mielőtt politikai karrierbe fogott, igazi életművész volt.
Klubokban kidobóként, de snowboardoktatóként is dolgozott, mielőtt Kanada élére került volna. Esetében érzékelhető, hogy a nepotizmus nagyban szerepet játszhatott sikerében. Miniszterelnökként nemcsak politikus volt, hanem a nép embere is, mivel mindamellett, hogy közvetlen volt, valóban képben volt azzal, mi történik az országban. Elhozta a modern, közösségi médiára építő politizálást, ám később a kormányzása alatt komoly diplomáciai feszültségek adódtak, illetve a kormányzaton belül is sorozatos konfliktusok voltak. Egyhamar népszerűtlenné, megosztóvá vált, majd távozott is a posztjáról.
Az észak-amerikai kontinensen maradva nem maradhat ki a sorból a Bush család sem, akik igazi politikusdinasztiát alkotnak. Míg az idősebb George Bush vezette kormány megbolygatta az amerikai gazdaságot, ifjabb Bush több fegyveres konfliktusba is belevezette a világhatalmat. Mindkettejüket az ország hanyatlásáért, illetve a társadalmat érintő hosszú távú kihívásokért okolják. A példák remekül mutatják, hogy a politikai értelemben vett nepotizmus kifejezetten rossz hatással is lehet egy országra, ha nem a szakmaiság az irányelv. James Loxton, a Sydney-i Egyetem politológusprofesszora úgy fogalmazott: „Beleegyeznénk-e abba, hogy egy híres sebész fia végezzen rajtunk nyitott szívműtétet, ha az a fiú még orvosi egyetemre sem járt? A kérdés abszurd – és mégis pontosan ezt a logikát követi sok szavazó, amikor vezetőiket választják.”
A „magyarság” esete
A napokban Magyarország új miniszterelnöke, Magyar Péter is bejegyzést tett közzé gyermekeiről közösségimédia-felületén. A kormányfő posztjában arra kérte a nyilvánosságot, tartsa tisztában a tényt, hogy három fia továbbra is gyerek marad, attól függetlenül, hogy beiktatása napján támogatták őt a Parlamentben.
A három fiam. Ők a világon a legfontosabbak nekem. Nélkülük nem tudtam volna végigmenni ezen a kétéves nehéz úton sem. Amit tegnap a Parlament lépcsőjén éreztem, az a hála, a büszkeség és a szeretet. Tudom, hogy nekik is nagyon nehéz volt sokszor, és hogy nem lesznek egyszerűek a következő évek sem. Ui.: Ők továbbra is gyerekek. Ugyanolyan gyerekek, mint a ti fiaitok és lányaitok. Továbbra sem lesznek közszereplők. Kérem ennek a tiszteletben tartását és mindenki segítségét, hogy ugyanolyan gyerekkoruk lehessen, mint a többi magyar fiatalnak
– olvasható a Facebook-bejegyzésben. Tekintve, hogy legidősebb fia idén tette le az érettségit, sokakban felvetődhet a kérdés, vajon szülei nyomdokaiba lép-e, akik mindketten a politikai pályát választották. A két kisebb gyermek esetében viszont ilyesmiről még nem érdemes beszélni, hiszen mindketten általános iskolások.
A Magyar-kormány egyébként tudatosan a szakmaiságra épít, és nem a családi, ismerősi szálakra. Bár a kormányfő kezdetben sógorát kérte fel belügyminiszternek, a férfi néhány nap múlva lemondott a tisztségről. Mint arról írtunk, Melléthei-Barna Márton hangsúlyozta: annak érdekében, hogy a „legkisebb árnyék se vetüljön a rendszerváltásra”, egyeztetett Magyar Péterrel, és abban maradtak, hogy az ország és a leendő Tisza-kormány érdekét az szolgálja legjobban, ha „a miniszterelnök egy olyan alkalmas és elkötelezett szakembert kér fel az igazságügyi miniszteri pozícióra, akit kizárólag tevékenysége alapján ítél meg a nyilvánosság”.
Magyar Péter sógora a jelölést „hatalmas megtiszteltetésnek” tekintette, amely állítása szerint „egyáltalán nem a fél éve fennálló rokoni vagy az évtizedek óta fennálló baráti kapcsolatnak szólt”. A döntés pedig üdvözlendő a 2024-es tanulmány szerint, amely alátámasztja, hogy ha a tisztségeket azok számára tartják fenn, akiknek családi kapcsolataik vannak a politikában, az növeli annak az esélyét, hogy középszerű vezetők kerüljenek hatalomra.
Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!