Az elmúlt évek egyik legérdekesebb európai futballsztorija kétségtelenül az FK Bodö/Glimt felemelkedése volt. A norvég kisváros klubja néhány év alatt jutott el odáig, hogy rendszeresen európai kupaporondon szerepeljen, miközben a háttérben továbbra sem egy kiemelkedő költségvetésű szervezet működik. A hamarosan lezáruló nemzetközi kupaidényben olyan nagyágyúk orra alá is borsot tudtak törni a Bajnokok Ligájában, mint a Manchester City, az Atlético Madrid vagy az Internazionale, miközben a Sporting CP elleni nyolcaddöntőben is jó 150 percen keresztül továbbjutásra álltak.
Hogy pontosan milyen modellre épül a Bodö/Glimt és a nagy rivális Tromsö IL sikere, arról Olav Överli, a Bodö/Glimt akadémiai igazgatója és Robin Bergfald, a Tromsö akadémiai szakembere beszélt a Danubia Football Institute által szervezett szemináriumon, amelynek a székesfehérvári Fönix Labdarúgó és Lovas Park új központja adott otthont. Az előadás egyik érdekessége az volt, hogy bár két olyan riválisról beszélünk, mint itthon a Ferencváros és az Újpest, a szakemberek ragaszkodtak ahhoz, hogy közösen beszélhessenek, bemutatva az azonosságokat a két klub között, és a rivalizálásuk mögött húzódó kölcsönös tiszteletet is.
Az előadásból gyorsan kiderült: a Bodö/Glimt sikere mögött korántsem korlátlan erőforrások állnak, ám annál erősebb alkalmazkodóképesség. A két északnorvég klub akadémiája éves szinten nagyjából 1-1,2 millió euróból valósul meg, amelynek legfeljebb egyharmada támogatás, a többit a nagycsapat profitjából kell előteremteni. A Bodö/Glimt költségvetése az elmúlt időszak nemzetközi sikerei után valamivel magasabbra, körülbelül 1,4 millió euróra emelkedett, de ez sem hozott radikális változást az utánpótlás működésében. Csak összevetésképpen: ez az emelt összeg sem több félmilliárd forintnál, miközben idehaza a kiemelt állami akadémiák esetében csak az évenkénti központi támogatás 1,2-1,5 milliárd forint volt évente 2020 óta…
Pedig a sárga-feketéké néhány év alatt Európa egyik legtöbbet emlegetett klubprojektjévé vált: nemzetközi kupaszereplések, látványos játék, megannyi topligás érdeklődés a futballistáik iránt és Bajnokok Ligája-kvalifikációs harcok követték egymást.
„Néhány évvel ezelőtt mindenki azt akarta, hogy kirúgjuk a vezetőedzőnket, de a klub kitartott a hosszú távú stratégia mellett” – hangsúlyozta Olav Överli az aktuális sikerek egyik alapjaként a következetességet említve. A Bodö/Glimt akadémiai vezetője szerint a klub fejlődésének egyik legfontosabb eleme az volt, hogy nem tértek le az előre kijelölt útról még akkor sem, amikor kívülről erős nyomás nehezedett rájuk.
Ki kell tartani a saját utad, a saját elképzelésed és az általad választott irány mellett.
Nyolcórás utazás egyetlen edzésért
A magyar futballközeg számára talán a legmegdöbbentőbb része az előadásnak az volt, amikor a két szakember arról beszélt, milyen környezetben próbálnak profi játékosokat nevelni. Bodö és Tromsö egyaránt az északi sarkkörön túl található. Oslo több mint ezer kilométerre van, Tromsö és Oslo között például több mint 1600 kilométer a távolság. Ez nem statisztikai érdekesség, hanem napi szintű működési probléma.
„El kell fogadnunk, hogy ennyire északon élünk, és a lehető legtöbbet kell kihoznunk minden helyzetből, mert a földrajzot nem tudjuk megváltoztatni” – fogalmazott Bergfald.
A kluboknál teljesen hétköznapi helyzetnek számít, hogy egy 14 éves játékos nyolc órát (!) autózik egyetlen edzés kedvéért. Mivel ez napi ingázással kivitelezhetetlen lenne, a legjobb akadémisták átlagosan havi egy-két alkalomnál többször nem tudnak közösen dolgozni. Az sem ritka, hogy 12-13 éves gyerekek repülővel utaznak két-három órát egy utánpótlás-mérkőzés miatt. Miközben Oslo környékén több elitakadémia működik néhány kilométeres körzetben, addig Észak-Norvégiában hétvégi táborokat kell szervezni ahhoz, hogy a legjobb játékosok egyáltalán együtt tudjanak dolgozni hosszabb időn át.
„Minden egyes edzés rendkívül fontos, mert lehet, hogy sok idő telik el, mire újra látjuk ugyanazt a játékost.”
A két klub akadémiai modellje több ponton is nagyon hasonló. A kiválasztás már 12-13 éves korban elkezdődik, ugyanakkor a játékosok hosszú ideig saját grassroots klubjaikban maradnak, és csak fokozatosan integrálódnak az akadémiai rendszerbe.
A szakemberek hangsúlyozták: nem feltétlenül az aktuálisan legerősebb vagy legfejlettebb játékosokat keresik.
Amikor azt mondjuk, hogy a legjobb játékosokat keressük, nem feltétlenül azokra gondolunk, akiknek az adott pillanatban a fizikai testfelépítés éppen a legerősebb. Mi a hosszú távú potenciált próbáljuk felismerni.
Ez a szemlélet különösen fontos olyan környezetben, ahol eleve rendkívül szűk a merítési lehetőség. A Bodö/Glimt és a Tromsö gyakorlatilag ugyanazért a néhány száz, az északi sarkkör felett élő fiatal játékosért versenyez.
A helyzetet bonyolítja, hogy már fiatalon is vagy sokat kell utazzanak a minőségi ellenfelek elleni meccsekért, vagy kompenzálva a képességekből fakadó különbségeket egy-két korosztállyal idősebb ellenfelekkel kell megmérkőzniük. Utóbbi meccsek azonban a szakemberek szerint gyakran csapnak át a sportszerűség határait erősen súroló adok-kapokba. Így a fejlődést megint csak fenntartások mellett tudják segíteni…
Mindez ráadásul nem is olcsó, az elhangzottak szerint az országos ligákba lépve akár öt-nyolcszor magasabb költségekkel kell számoljanak a csapatok utaztatása miatt, mint egy Oslo környéki klubnak kell.
A fiatalok nélkül összeomlana a modell
Robin Bergfald arról is beszélt, hogy a norvég modell egyik legfontosabb eleme a fiatal játékosok folyamatos beépítése az első csapatba – még akkor is, ha ez rövid távon eredménykockázatot jelent.
Bár a vezetőedzőknek sokszor okoz fejtörést, ők is pontosan értik, hogy a fejlesztendő fiatal tehetségeknek is játékidőt kell biztosítani.
Hangsúlyozta, úgy kell a lehető legjobb eredményeket elérni, hogy kilenc, maximum tíz játékos szerepeltetésénél van szabad keze a trénerüknek. A fiatalok beépítése és fejlesztése nélkül fenntarthatatlanná válna a modell, ezért az így elért eredményeknek pedig semmi értelmük nem lenne.
Ez a gondolkodás jól mutatja, hogy a két klubnál az akadémia nem különálló projektként működik, hanem a teljes sportszakmai modell alapját jelenti. A későbbi költségvetés – amiből az első csapatot és így az egész rendszert fenntartják – legfőbb lába a játékosfejlesztésen keresztül a jogok értékesítéséből realizált profit.
A Bodőnél például az elmúlt hat évben ötször döntötték meg az értékesítési rekordot. Míg 2022 előtt egyetlen futballistát sem tudtak eladni 5 millió eurónál többért, addig azóta minden szezonban volt legalább egy ilyen értékesítésük.
Az aktuális eladási rekordot pedig Albert Grönbaek tartja. A középpályást 20 évesen csábították el Dániából, majd két év alatt megnégyszerezték a piaci értékét.
Ami igazán izgalmas, az az, hogy bár a hétköznapi élet még futballistaként sem igazán könnyű, a légiósok is komoly fantáziát látnak a Bodö vagy épp a Tromsö projektjében. Hogy nyugat-európai mércével nézve közel sem kiemelkedő fizetések mellett is csatlakoznak a nagyrészt saját nevelésű vagy legalább norvég játékosokra épülő kerethez, látva, hogy megfelelő teljesítményt nyújtva két-három éven belül kiváló ugródeszkát jelenthet mindez Németország, Spanyolország vagy akár Anglia felé.
A két klub működési struktúrája azonban nem csak a szélsőséges környezeti körülményekre adott optimális válasz miatt ennyire hasonló. Bár taorendszerről, fiatalszabályról vagy épp szinte 100 százalékban állami finanszírozású kiemelt akadémiákról még hírből sem hallottak, saját utánpótlásukat szigorú központi iránymutatások mellett kell működtetniük. Ennek része az akadémiák költségvetése szempontjából kevesebb mint egyharmados súllyal latba eső norvég minősítési rendszer, amely több mint 160 kritérium alapján auditálja a profi klubokat és upképzésüket. A rendszer jelentős szerepet játszott a norvég futball fejlődésében, ugyanakkor a két szakember szerint mára bizonyos szempontból inkább béklyó.
„Néha azt érezzük, hogy ez a rendszer inkább egy kipipálandó ellenőrző lista lett, mint valódi fejlesztési keretrendszer” – fogalmazott Överli, aki szerint a jövőben a nagyobb önállóság érdekében az is megfontolandó, hogy lemondjanak a támogatási összegek egy részéről.
A probléma szerintük az, hogy a szabályozás elsősorban a dél-norvégiai klubokra van optimalizálva, miközben az északi egyesületek teljesen más földrajzi és logisztikai környezetben működnek.
Az infrastruktúra kérdése szintén sokat elárult a norvég valóságról.
A klíma miatt a fedett létesítmények gyakorlatilag létfontosságúak, ugyanakkor rendkívül drágák. Tromsö például még ma sem rendelkezik teljes méretű fedett pályával.
Ezért vagyok a globális felmelegedés hatalmas rajongója
– igyekezett poént csinálni a Magyarországról nézve lehetetlennek tűnő helyzetből Bergfald. A vicc mögött azonban nagyon is komoly probléma húzódik: egy komolyabb havazás könnyedén teljes edzésheteket boríthat fel.
A Bodö/Glimt és a Tromsö története mégis azt mutatja, a modern futballban továbbra sem kizárólag a pénz dönt. Egy világos filozófia, következetes játékosfejlesztés és stabil szakmai háttér még mindig képes nemzetközi szinten is versenyképes klubokat építeni – akár az északi sarkkörön túl is.
(Borítókép: Erling Haaland, a Manchester City játékosa lövés közben a Bodö/Glimt elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen Bodőban 2026. január 20-án. Fotó: Michael Regan / UEFA / Getty Images)
Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!