Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
A közelmúltban a politika ütemét és intenzitását a nemzetközi környezetben bekövetkező sokkhatások alakították. A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, Byrappa Ramachandra szerint Kanada minden ilyen alkalommal rádöbbent arra, hogy bár az Egyesült Államoktól való függőség hosszú ideig kényelmesnek tűnt, a legrosszabb forgatókönyv is pillanatok alatt valósággá válhat. Ez arra ösztönzi az észak-amerikai országot, hogy diverzifikálja gazdasági és geopolitikai kapcsolatait.
A kutató felidézte, hogy Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök egy híres, 1969-es beszédében úgy jellemezte az Egyesült Államokkal való szomszédságot: „olyan, mintha egy elefánttal aludnánk”. Byrappa Ramachandra hozzátette: az azóta eltelt évtizedekben az Egyesült Államok által kiváltott gazdasági és politikai sokkok – a vámháborúktól és határzáraktól a szuverenitási fenyegetésekig – folyamatosan arra figyelmeztették Kanadát, hogy túlzottan függ az amerikai piactól. Bár Pierre Trudeau már az 1970-es évek elején megpróbálta diverzifikálni az ország kapcsolatait, Kanada exportjának ma is mintegy 75 százaléka az Egyesült Államokhoz kötődik.
Byrappa Ramachandra úgy látja, Kanada európai nyitása ezért nem pusztán az Egyesült Államokkal kialakult gazdasági és geopolitikai feszültségekre adott rövid távú reakció, hanem egy régóta formálódó stratégia része. Ottawa célja, hogy hosszú távú partnereket építsen ki világszerte, és megerősítse nemzeti szuverenitását, valamint geopolitikai mozgásterét.
Egy új észak-atlanti geopolitikai tömb alakulhat ki
Arra a kérdésre, mennyiben jelenthet stratégiai alternatívát az Európai Unió Kanada számára az EU belső megosztottsága és korlátozott geopolitikai mozgástere mellett, Byrappa Ramachandra azt mondta: jelenleg az Európai Unió még nem tekinthető valódi alternatívának az Egyesült Államokkal szemben, de a lehetőségek adottak. Szerinte Kanada földrajzi adottságai és természeti erőforrásai alapján önálló globális hatalommá válhatna, ehhez azonban jelentős kapacitásbővítésre lenne szükség. Bár Ottawa évente mintegy félmillió képzett bevándorlót fogad be, a szükséges gazdasági és stratégiai háttér kiépítése még évtizedeket vehet igénybe.
A kutató úgy véli, Kanada és Európa erősségei jól kiegészítik egymást:
míg Kanadának bőséges természeti erőforrásai vannak, Európa fejlett intézményi és gazdasági struktúrával rendelkezik.
Byrappa Ramachandra szerint ez az érdekazonosság hosszú távon egy új, észak-atlanti geopolitikai tömb kialakulásához vezethet.
Az elmúlt években a skandináv országok szerepe is felértékelődött ebben a folyamatban. A kutató kiemelte: Kanada és Grönland Egyesült Államokhoz történő annektálásának gondolata alapjaiban változtatta meg az észak-európai térség geopolitikai gondolkodását, és felgyorsította az északi együttműködések elmélyítését.
Byrappa Ramachandra szerint Kanada elsősorban az Európai Unió egészével szemben inkább az úgynevezett „északi maghoz” kötné európai nyitását. Ennek részeként Ottawa háromlépcsős stratégiát követ:
először a skandináv térséghez való szoros kapcsolódást,
majd az északi rendszerek integrációját,
végül pedig egy közös geopolitikai és értékalapú térség kialakítását a Kaukázustól Kanadáig, illetve az Északi-sarktól a Földközi-tengerig.
Az Egyesült Államok hanyatlása veszélyt jelent
Azt is felvetettük, van-e realitása annak a forgatókönyvnek, hogy az Egyesült Államok belső instabilitása vagy geopolitikai visszaszorulása közvetlen biztonsági kockázatot jelenthet Kanada számára. Byrappa Ramachandra erre úgy reagált: nem szeretne pánikot kelteni, de a veszélyt valósnak tartja.
A kutató kifejtette, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a válságok – az úgynevezett „polikrízisek” – gyakorisága és összetettsége. Hangsúlyozta: történelmileg az erős állami kapacitás és a társadalmi reziliencia kulcsszerepet játszott az ilyen kihívások kezelésében, ám az 1980-as évek szabadpiaci fordulata idővel fiskális fegyelmezetlenséggel és az állami struktúrák gyengülésével párosult.
Byrappa Ramachandra szerint
az állami kapacitások és a társadalmi kohézió hanyatlása gyenge kormányzáshoz, valamint a nemzeti konszenzus megbomlásához vezetett, ami egyre inkább megmutatkozik a demokráciák polarizációjában és a populizmus erősödésében.
Úgy véli, az Egyesült Államok több szempontból is élen jár ebben a folyamatban.
Az elemző úgy fogalmazott: az Egyesült Államok geopolitikai hanyatlása összefügg az intézményi kormányzás eróziójával, miközben Washington egyre gyakrabban mélyíti el a válságokat anélkül, hogy képes lenne azokat kezelni vagy stabilitást teremteni. Byrappa Ramachandra arra figyelmeztetett, ha ez a folyamat ilyen ütemben folytatódik, az akár a jelenlegi struktúrák hirtelen megrendüléséhez is vezethet, aminek Kanada lehet az egyik legnagyobb vesztese.
Kanada belépne egy európai NATO-ba?
A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint az, hogy a Kanada és az Európai Unió közötti együttműködés idővel biztonságpolitikai dimenziót is kap-e, vagy elsősorban gazdasági és szabályozási integráció marad, rendkívül összetett kérdés. Úgy fogalmazott: a két fél kapcsolatának mélyülése mögött alapvető szuverenitási és stratégiai megfontolások állnak. Mindkét fél egy nyíltan ki nem hirdetett, de több fronton zajló geopolitikai küzdelemben próbálja megőrizni a mozgásterét. A gazdasági biztonság és a nemzetbiztonság ma már szorosan összefonódik.
Byrappa Ramachandra rámutatott, hogy Kanada és az Európai Unió gazdasági és politikai együttműködésének alapját a 2016-ban aláírt átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA), valamint a stratégiai partnerségi megállapodás (SPA) képezi. Ezek a megállapodások egy olyan harmonizációs folyamatot indítottak el, amely egy közös gazdasági és szabályozási ökoszisztéma kialakítását célozza, és az integráció az elmúlt években egyre gyorsabb ütemben halad.
A kutató arra is kitért, hogy a védelmi együttműködés továbbra is érzékeny terület, mivel Kanada nem tud teljesen kiszabadulni az Egyesült Államoktól való függőségéből anélkül, hogy életképes alternatívával rendelkezne. Ottawa arra számít, hogy hosszabb távon egy európai védelmi rendszer, egyfajta „európai NATO” is kialakulhat, amelyhez Kanada szükség esetén gyorsan csatlakozhatna. Kanada 2015 óta szinte valamennyi jelentősebb uniós védelmi kezdeményezésben részt vett.
A Kanada és az EU közötti gazdasági és politikai integráció hosszú ideig lassú, fokozatos folyamat volt, az elmúlt időszakban azonban látványosan felgyorsult
– fogalmazott Byrappa Ramachandra.
Rendre jelennek meg olyan felmérések, amelyek szerint egyre több kanadai támogatná, hogy országuk csatlakozzon az Európai Unióhoz. Erre jelenleg nincs jogi lehetőség, mivel az EU alapszerződései kizárólag európai országok számára teszik lehetővé a tagfelvételi kérelem benyújtását.
Trump fenyegetésként tekint Kanada európai nyitására
Arra a kérdésre, hogy egy Kanada és Európa közötti mélyebb stratégiai együttműködés okozhat-e feszültséget Washington és Ottawa között, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója azt mondta: a Kanada és Európa közötti együttműködés már most is jóval mélyebb annál, mint amit kívülről érzékelni lehet.
Donald Trump egyik stratégiai célja pedig éppen az lehet, hogy megakadályozza az integráció további mélyülését, vagy akár egy olyan jövőbeli helyzet kialakulását, amelyben Kanada formálisan is közelebb kerülne az Európai Unióhoz.
Byrappa Ramachandra úgy fogalmazott: ha Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke a jövőben meghatározó európai politikai szerephez jutna, miközben Mark Carney miniszterelnök továbbra is Kanada élén maradna, az az Egyesült Államok számára komoly stratégiai kihívást jelenthetne. Emlékeztetett arra is, hogy Carney korábban jegybankárként dolgozott, és szerinte Kanada történelmileg, politikailag és kulturálisan is az egyik „legeurópaibb” ország Európán kívül.
A kutató szerint az amerikai adminisztráció kétirányú stratégiával próbálhatja fékezni ezt a folyamatot. Egyrészt gazdasági és politikai instabilitás kialakulásában lehet érdekelt, amely kedvezhet a MAGA-típusú politikai mozgalmak európai megerősödésének, másrészt pedig a kanadai belső feszültségek erősödése is nyomást gyakorolhat Ottawára. Példaként említette Alberta tartomány függetlenségi törekvéseit és az erről szóló népszavazási kezdeményezéseket.
Byrappa Ramachandra ugyanakkor hangsúlyozta: korántsem biztos, hogy a MAGA-politika hosszú távon meghatározóvá válik Európában. Bár az Egyesült Királyságban a Reform UK sikeresen szerepelt a legutóbbi helyi választásokon, Európában ezzel párhuzamosan más politikai erők is szerveződnek. A kutató úgy látja, hogy a piacgazdasági liberalizmus és a társadalmi konzervativizmus egyfajta „Kohl-modellre” emlékeztető kombinációja akár hatékony politikai alternatívát is jelenthet a MAGA-jelenséggel szemben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!