Donald Trump pekingi útja előtt arról írt az X-en, hogy Hszi Csin-ping „nagy öleléssel” fogadja majd, ennek azonban kicsi az esélye az utóbbi időben lezajlott geopolitikai események tükrében. Kína ugyanis szoros gazdasági kapcsolatokat ápol Iránnal, ezért a vámháborús feszültség és az iráni hadműveletek diplomáciai következményei árnyékolják be az amerikai−kínai csúcstalálkozót.
Az amerikai elnök helyi idő szerint szerdán este érkezett meg Pekingbe, és csütörtökön fogadást adnak tiszteletére, majd négyszemközt tárgyal a kínai elnökkel. Ezt követően a két vezető meglátogatja a Mennyei Béke templomát, este állami vacsorán vesznek részt, pénteken pedig munkaebéddel zárják a programot. Anna Kelly, a Fehér Ház szóvivője szerint szó lesz egy közös Kereskedelmi Tanács létrehozásáról, amely energetikai, űrkutatási és mezőgazdasági témában indítana párbeszédet a két ország között.
Peking részéről Kuo Csia-kun külügyi szóvivő hétfőn jelezte: Kína kész az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alapján együttműködni az Egyesült Államokkal, kezelni a nézeteltéréseket és stabilitást teremteni. A kétoldalú kapcsolatban a csúcstalálkozónak „pótolhatatlan stratégiai iránymutató szerepe van” − tette hozzá.
Nem várható áttörés, de megadják a módját a látványos külsőségeknek
Donald Trump 2017-es pekingi látogatásán különleges fogadtatásban részesült: katonazenekar, zászlókat lobogtató gyerekek, a Tiltott Város meglátogatása és vacsora is része volt a programnak. Az amerikai elnök volt az első a Kínai Népköztársaság megalakulása óta, akinek uralkodóknak járó fogadtatást nyújtottak. A mostani vizit várhatóan nem lesz ennyire exkluzív.
Ali Wyne, a washingtoni Crisis Group szervezet elemzője szerint a kínaiak valószínűleg most is mindent megtesznek annak érdekében, hogy Donald Trump a legemlékezetesebb látogatásán legyen túl. Jonathan Czin, a Brookings Institution munkatársa, aki a Biden-adminisztrációban a Nemzetbiztonság Tanács Kína-szakértője volt, úgy véli, nem várható áttörés az amerikai−kínai kapcsolatokban, mert előbbiek már az amerikai félidős választásokra is készülnek.
Régebb óta tart a vámháború, mint gondolnánk
A 2017-es látogatáskor az amerikai elnök 250 milliárd dollár értékű, nem kötelező érvényű kereskedelmi megállapodást jelentett be, amelyek egy része viszont sosem valósult meg, de ugyanez történt a 2020-ban közzétett, 200 milliárd dolláros csomaggal is.
Az igazi fordulópont 2018-ban következett be, amikor Donald Trump még első elnöki ciklusa alatt 250 milliárd dollárnyi kínai importárura vetett ki vámokat. Egyes elemzők szerint ettől datálható a kereskedelmi háború kezdete a két ország között. Peking ekkor még jobban függött az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelemtől: az amerikai piac kulcsfontosságú volt a kínai exportnak, és a vámok veszélyeztették a munkahelyeket.
Joe Biden 2021-ben nem szüntette meg elődje vámjait, sőt tovább szigorította őket, korlátozta a Huaweit, vizsgálatot indított a TikTok ellen, és magas tarifákkal sújtotta a kínai elektromos járművek behozatalát. Tang Heivai, a Hongkongi Egyetem közgazdásza szerint Joe Biden protekcionistább politikát folytatott Donald Trumpnál.
Utóbbi második beiktatása után megduplázta a korábbi, Kínára kivetett vámokat, először 20 százalékot a fentanilügyre hivatkozva, majd a „felszabadulás napján” további 34 százalékos tarifát jelentett be. Peking azonnal visszavágott, és vámokat szabott ki az amerikai mezőgazdasági termékekre, valamint korlátozta a ritkaföldfémek exportját. A vámháború 2025 április 10-én érte el csúcspontját, amikor már 145 százaléknál tartott a tarifák szintje.
Októberben a Dél-Koreában tartott csúcs hozott áttörést, Kína ekkor felfüggesztette a korábbi korlátozásokat, illetve újra vásárolt amerikai mezőgazdasági termékeket, Washington pedig mérsékelte a fentanilhoz kapcsolódó vámokat, és visszavonta a félvezetőkre vonatkozó szabályozást.
A mostani találkozón várhatóan nem kezdenek a felek újabb vámháborúba, Peking ugyanis nem akar kiszorulni az amerikai piacról, illetve tovább fékezné az exportkorlátozások szigorítását. Cserébe jelentős befektetések jöhetnek az Egyesült Államokban. A tárgyalásokon repülőgép-vásárlásról is szó eshet, Kína 500 darab Boeing 737 Max típusú gépet vehet. A mezőgazdaságot illetően Washington célja az, hogy Peking évi 25 millió tonna szójababot, valamint baromfit, marhahúst, szenet, olajat és földgázt vásároljon. Kína ugyanakkor egy aduásszal bír: a ritkaföldfémekkel, amelyeket katonai célú felhasználáson kívüli célokra ad el az Egyesült Államoknak.
Gazdasági érdekből zárná le Kína az iráni háborút
A vámháború mellett az iráni konfliktus is fontos szerepet kap a tárgyaláson. Komoly fenyegetést jelent a Hormuzi-szoros lezárása a kínai gazdaságra és az ország közel-keleti kapcsolataira. Donald Trump a konfliktust hol befejezettnek nyilvánítja, hol Irán megsemmisítésével fenyegetőzik, azonban a pakisztáni közvetítők szerint a két ország álláspontja ismét közeledik egymáshoz.
Kína ugyan Irán legnagyobb olajfelvásárlója, eddig mégis viszonylag jól viselte a háború hatásait, hiszen jelentős olajkitermelése van, valamint importjának nagy részét Oroszországból fedezi. Ennek ellenére a konfliktus elhúzódása egyre inkább próbára teszi a kínai gazdaságot.
Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter eközben felszólította Pekinget, hogy „lépjen fel aktívabban diplomáciai téren”, vagyis Washington segítséget kér abban, hogy lezárhassa a háborút Iránnal. Jamieson Greer, az Egyesült Államok kereskedelmi főképviselője közölte, hogy Donald Trump figyelemmel kíséri Kína iráni energetikai üzleteit is.
Az elemzők azonban óvatosak azzal, hogy Peking milyen mértékű befolyással bír Iránban. Van Ven, a Renmin Egyetem professzora úgy fogalmazott: Kína nem tudja irányítani Teheránt, és nem is rendelkezik olyan hatalommal, hogy egyoldalúan befolyásolja a Hormuzi-szorosnál lévő válság menetét. Peking az Egyesült Államokat vádolja a konfliktus kirobbantásával, ettől függetlenül mégis tartós békét szeretne elérni a térségben, amely erősítheti pozícióját a Washingtonnal zajló kereskedelmi tárgyalásokon.
Elutazása előtt közvetlenül Donald Trump viszont ellentmondásos nyilatkozatot tett arról, hogy igényt tart-e Peking közvetítésére vagy katonai támogatására az iráni háború lezárásához. Először az amerikai elnök még azt mondta: „Nem gondolom, hogy szükségünk lenne bármilyen segítségre Iránnal kapcsolatban”, néhány perccel később viszont már azt közölte, hogy bármilyen segítséget elfogad Hszi Csin-pingtől. Utána viszont még azt sem tartotta kizártnak, hogy Iránról nem is egyeztetnek a csütörtöki tárgyaláson.
Nem létkérdés Donald Trumpnak Tajvan támogatása
Tajvan kérdése Hszi Csin-ping számára létfontosságú: Vang Ji kínai külügyminiszter az amerikai−kínai kapcsolat legnagyobb kockázatának nevezte. Peking a szigetet saját területének tekinti, és kész erővel is visszavenni. Donald Trump második elnöki ciklusa alatt enyhébb álláspontot képvisel Tajvannal kapcsolatban, mint elődei: inkább gazdasági riválisként, semmint szövetségesként tekint rá. A külügyminisztériumban még egy 11 milliárd dolláros fegyvercsomag is elakadt a csúcstalálkozó előtt.
Mira Rapp-Hooper, a Biden-adminisztráció Ázsia-szakértője szerint a szövetségesek nem annyira a doktrína megváltoztatásától tartanak, mint inkább attól, hogy az amerikai elnök Hszi Csin-ping kezére játssza Tajvant, vagy beleszólást enged neki a fegyverszállítások kérdésébe.
A mesterséges intelligencia terén kialakult verseny szintén fontos témává válhat: a kínai elnök a csúcstalálkozón bemutathatja, hogy a két AI-nagyhatalom képes együttműködni a globális szabályozásban, ez pedig mindkettőjük számára presztízsgyőzelemként lenne eladható.
Semmi sem játszik az amerikai elnök kezére
Donald Trump hátrányos helyzetből érkezik a tárgyalóasztalhoz, hiszen támogatottsága is sokat zuhant, amelyen az iráni konfliktus sem javított. Kína ezzel szemben rekordméretű exportadatokkal és a ritkaföldfémek feletti monopóliummal rendelkezik.
Jonathan Czin szerint paradox helyzet állt elő: „Valójában egy nagyon pozitív, elismerő találkozó lehetne a legrosszabb kimenetel, mert ez megrémítheti a régió többi szereplőjét – azt jelzi, hogy valamiféle engedményt tettünk. Ha Peking nagyon elégedett a találkozó menetével, az valószínűleg aggasztó jel az Egyesült Államok számára.”
(Borítókép: Donald Trump megérkezik a pekingi nemzetközi repülőtérre 2026. május 13-án. Fotó: Alex Wong / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!