Dalok, zene és emberi szó – ezt kaphatták azok, akik részt vettek az OPERA által rendezett esten az Eiffel Műhelyházban. Miklósa Erika alig húszévesen, 1991-ben robbant be szopránként, felkavarva a békés budapesti operaélet állóvízét és – amellett, hogy a meghallgatáson brillírozott az Éj királynője híres áriájával, Ütő Endre az akkori operaigazgató pedig azonnal szerződtette – olyan friss hangot, természetes életörömöt és kicsattanó energiát hozott, ami régóta hiányzott az Operaházból.
Ezt a természetes életörömöt és elképesztő energiát érezhették mindazok, akik részt vettek a Príma Donna-sorozat legújabb, egyben záró estjén, ezzel együtt pedig valami békét és megnyugvást is, ami csak a tiszta művészettől kapunk, és azoktól az emberi kapcsolatoktól, amelyek körülvesznek minket, és segítenek a pályán és az életben.
Füttyszó az előadáson
Miklósa Erika szeret beszélni, és ezt ő is tudja: időnként figyelmeztetni kellett magát, hogy ne meséljen annyit, maradjon idő a dalokra, de annyira magával ragadó volt az is, hogy a közönség kicsit sem bánta, hogy a művészi produkció mellett emberi történeteket is kap. Rögtön az elején megtudhattuk, hogy május 9. számára azért is fontos ünnep és évforduló, mert ekkor van a házassági évfordulójuk – a tapsba lelkes füttyszó vegyült, ami a művésznő szerint biztosan a férjétől jött, mert ő szokott így fütyülni – és tényleg ő adott így kedves jelzést és támogatást.
A művésznő beszélgetőpartnere Lami Klára volt, az OPERA művészeti főtitkára, ami egyrészt azért volt érdekes, mert Miklósa Erika fontosnak tartja azok munkáját is bemutatni, akik a színfalak mögött dolgoznak egy-egy előadás sikerért, másrészt pedig így
olyan értő és a művészet iránti alázattal teli beszélgetésnek lehettünk tanúi,
ami csak egy ilyesfajta munkakapcsolatban alakulhat ki. Szó esett az indulásról, amikor is Madai Lilla énektanárnő felfedezte azt a kincset, ami Miklósa Erika torkában van, a sportsérülésről, ami az atlétika irányából az énekesi pálya felé vitte, egészen odáig, hogy az Éj királynője híres áriájával beutazta az egész világot,
Miklósa Erika az Erkel Színházban, 1995-ben énekelte először az Éj királynőjét, ami aztán világszerte a névjegyévé vált, és amelyet több mint háromszázszor, a világ valamennyi jelentős színpadán előadott. Most ez nem hangzott el, hanem más népszerű operaáriák, duettek, egy operettsláger és népdalok szerepeltek a műsoron.
Népdal és operett
A koncert első felében főként olyan áriákból válogat a világhírű koloratúrszoprán, amelyek bár szívéhez közel állnak, a színpadi szerepet alkatilag nem érezte magához közel. A kuriózumok között szerepelt Mozart ifjúkori remeke, az Ascanio Albában Vénusz áriája, illetve A varázsfuvolából Pamina áriája, amelyet az Éj királynőjeként számtalanszor hallott a takarásból, de színpadon sosem énekelt. A bel canto hagyományok és a korai Verdi-stílus A szicíliai vecsernye Elenájának áriájában elevenedett meg, amely egy Maria Callas-felvétel nyomán vált Miklósa Erika gyerekkori kedvencévé.
Aki ismeri a koncertjeit, az tudja, hogy nem maradhatnak ki a népdalok.
Most is kaptunk egy csokorra valót, amelyben Bartók-gyűjtések és az énekesnő erdélyi élményei nyomán megismert csángó népdalok is helyet kaptak. Kálmán Imre és Lehár Ferenc hazájában pedig az operett műfaja sem maradhatott ki: a Messze a nagy erdő… című sláger hangzott el Lehár Cigányszerelem című művéből, és hallhattuk Kerekes János dalesteken népszerű Radnóti-versfeldolgozását, a Záport is.
Miklósa Erika vendége az esten Ferenczy Orsolya szoprán volt, akinek a pályáját a Kossuth-díjas operaénekes 2018 óta kíséri figyelemmel, amikor is a Simándy József Nemzetközi Énekversenyen különdíjban részesítette. A székelyudvarhelyi születésű énekes a koncerten a francia romantika két emblematikus szoprán duettjében énekelt közösen Miklósa Erikával, előbb Offenbach Hoffmann meséinek híres barcaroláját, majd Delibes Lakméjának virágkettősét adták elő. A fiatal szólista a Pécsi Tudományegyetemen a Miklósa Erika nevével fémjelzett KvintEsszencia Mesteriskola magiszteri képzésében is részt vesz.
Meghitt ráadás
Az esten zongorán közreműködő Harazdy Miklós négy évtizede kíséri a legkiválóbb magyar operaénekeseket, és immár három évtizede mentora Miklósa Erikának is – az ennek köszönhető művészi összhang is hozzájárult ahhoz, hogy a május 9-i alkalom méltó zárása legyen a Príma Donnák-sorozatnak. Az est hangulatába és kettejük kapcsolatába még a kedves ugratás is belefért, Lami Klárával pedig a végén már arról beszélgettek, hogy milyen énekesi szerepkörben próbálná ki magát Miklósa Erika. A válasz: legszívesebben Whitney Houston vagy Aretha Franklin lenne.
Na de milyen hang, ha nem szoprán?
– hangzott az újabb kérdés, mire Miklósa azonnal rávágta: basszus! Sarastro áriáját szerette volna mindig is elénekelni, de ez az Éj királynőjét is beleszámítva már négy oktáv lenne. Meglepetésvendégként pedig egy fiatal lány ült a beszélgetőpamlagra, akit annyira elvarázsolt Miklósa Erika és az opera világa, hogy a Lammermoori Lucia összes színének minden díszletét felépítette Legóból, és az általa készített kisfilmben úgy tette alá a zenét, hogy minden jelenet passzolt.
Az est végén a ráadás ezúttal is az Erdő mellett estvéledtem kezdetű népdal volt, amit a szereplők a közönséggel együtt éneketek el a meghitt est lezárásaként.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!