Nagy Imre és mártírtársai újratemetése, a magyar–osztrák határkerítés átvágása, az MDF-et hirdető Tovarisi, konyec plakát… Aki megélte, őriz valami emblematikus pillanatot a rendszerváltás idejéből. De annak is beugranak képek, aki csak tankönyvekből ismeri azokat a képeket. Kinek Hegedűs Zsolt tánca, kinek a tamburás gyerekek parlamenti fellépése, kinek Gajdics Ottó értetlenkedő áriája marad meg ezekből a sokak által rendszerváltásként megélt napokból.

Nekem azonban a legemlékezetesebb képsor Magyar Péter késő esti „tárlatvezetése” a Karmelitában.

Nem elsősorban azért, mert a fél országot a családja és barátai zsebébe átjátszó volt miniszterelnök önmaga és vendégei előtt a kolostori cella vaságyának hazug puritanizmusával pózolt. Eddig is tudtuk, hogy az őszinteség nem az erős oldala.

Azoknak a komor tereknek az üressége nem megy ki a fejemből. Csak a Biblia, a közepes minőségű múzeumi bútorok és a frissen vett, bizonyára jól meghajtott iratmegsemmisítő maradt a kongó termekben 16 év országlása után.

Láttam én még demokratikus átadást-átvételt, amikor aktákat, fájlokat iktattak, dokumentumok cseréltek gazdát hosszú órákon át, hiszen a munka megy tovább, az országnak egy kormánya van, mi csak a személyzetet cseréljük a választásokon. Ez a váltás viszont olyan volt, mint amikor a megszálló csapatok egy éjszaka alatt, titokban, sunnyogva kivonulnak, és az irhájukat mentve kipakolnak minden szekrényt, kiforgatnak minden fiókot, csak azt hagyva hátra, ami már nem fér fel a ház előtt járó motorral várakozó teherautókra. A magukra hagyott csapatok pedig tétován állnak egyik lábukról a másikra, nem kaptak utasítást, hogy tegyék le a fegyvert, vagy harcoljanak az utolsó golyóig.

Ezeknek a napoknak a krónikájáról és a megalakult Tisza-kormány összeállításáról szól Fókuszban rovatunk, sok olvasnivalót kínálva.

https://hvg.hu/360/20260513_a-valasztok-turelme-nem-vegtelen-de-ha-ugyes-a-tisza-akkor-kitolhato-rendszerbontok-akcioban

Magyarország rovatunk két cikke is a NER utáni nehéz örökséget veszi számba: mi történjen a Magyar Rádió barbár módon lerombolt telkével, ahol nem épül már meg a Pázmány-campus?

Másik cikkünkből kiderül: gazdaságilag hasonló romhalmazt hagynak maguk után a Metropolitan Egyetem vezetéséből most kiszálló Matolcsy-káderek. Gazdaság rovatunk arról ír, hogy a Tisza-kormánynak nyilvánosságra kell hoznia a 2600 milliárd forint közpénzt elnyelő zárt körű tőkealapok tényleges tulajdonosait, és arról is olvashatnak, hogy nem lesz könnyű az Otthon Start és a kettős benzinár örökségét kezelni.

https://hvg.hu/360/20260513_magyar-peter-kormany-miniszterek-mikrovallalkozasai-orban-milliardosai-helyett

Sokat, félek, túlságosan is sokat fogunk írni még a szekrényekből kieső csontvázakról, a rombolás sokáig árnyékot vet a jelenünkre és a jövőnkre. De a katartikus pillanatok idején talán nem is tudatosul bennünk, hogy minden nappal távolabb kerülünk az immár múlttá vált NER-től. Ezért gondolta azt két szociológus, hogy elkezdi összegyűjteni, hogyan hatott az Orbán-rezsim az emberek személyes, mindennapi életére, és elindították az Így éltünk itt közösségi archívumot – a NER-sztorikról Szellem rovatunk számol be.

Végre a helyére kerültek az orosz–ukrán háborúról, Trumpról, az iráni helyzetről szóló remek cikkeink is a Világ rovatunkban. Ahogy lekerültek az utcákról a háborús, Zelenszkijt és az EU-t támadó plakátok, Balásy Gyula mérgező termékei, úgy veszik át a belpolitikában azok a témák a vezető szerepet, amelyekre valóban van hatásunk itt és most.

hvg címlap 2026_05_13

HVG