\n Ezek a filmek tutira j\u00f3l j\u00f6nnek, ha hinni szeretn\u00e9l abban, hogy minden rendben lesz. <\/p>\n
Vannak id\u0151szakok, amikor a vil\u00e1g zajosabb, nyugtalan\u00edt\u00f3bb \u00e9s bizonytalanabb, mint szeretn\u00e9nk, ilyenkor pedig k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl fontos kapaszkod\u00f3 lehet egy-egy j\u00f3 film. Persze nem az\u00e9rt, mert megoldja az alapprobl\u00e9m\u00e1t, de n\u00e9h\u00e1ny j\u00f3l eltal\u00e1lt alkot\u00e1s m\u00e1s perspekt\u00edv\u00e1ba helyezheti a dolgokat. \u00cdme 5 film, ami t\u00e9nyleg \u00e9rz\u00e9keny, t\u00e9nyleg emberi, \u00e9s t\u00e9nyleg arr\u00f3l sz\u00f3l, mik\u00e9nt lehet fejl\u0151dni, t\u00fal\u00e9lni \u00e9s kapcsol\u00f3dni, vagy \u00e9ppen \u00fajra\u00e9p\u00edteni.\u00a0<\/p>\n
\n
\nSr\u00e1ckor\u00a0
<\/p>\n
<\/p>\n
Richard Linklater<\/a> 12 \u00e9ven \u00e1t forgatott filmje szinte dokumentarista pontoss\u00e1ggal k\u00f6veti egy fi\u00fa feln\u00f6v\u00e9s\u00e9t. Nincs nagy dr\u00e1mai cs\u00facspont, nincs vil\u00e1gmegv\u00e1lt\u00f3 fordulat, csak az \u00e9let maga, \u00e9s a film tal\u00e1n \u00e9ppen ett\u0151l annyira felemel\u0151. A sztorit v\u00e9gig ugyanazokkal a sz\u00edn\u00e9szekkel forgatt\u00e1k, \u00edgy az id\u0151 m\u00fal\u00e1sa nem tr\u00fckk, hanem a val\u00f3s\u00e1g. A Sr\u00e1ckor arra eml\u00e9keztet, hogy az \u00e9let nem egyetlen sorsford\u00edt\u00f3 esem\u00e9nyb\u0151l \u00e1ll, hanem apr\u00f3, h\u00e9tk\u00f6znapi pillanatok sorozat\u00e1b\u00f3l. Rossz \u00e9s j\u00f3 napok v\u00e1ltj\u00e1k egym\u00e1st, de az id\u0151 megy tov\u00e1bb, mi pedig k\u00f6zben alakulunk \u00e9s v\u00e1ltozunk.\u00a0Ha t\u00fal nagynak t\u0171nik a vil\u00e1g probl\u00e9m\u00e1ja, ez a film seg\u00edt visszatal\u00e1lni a k\u00f6zvetlen k\u00f6rnyezet\u00fcnkh\u00f6z: a csal\u00e1dhoz, a bar\u00e1tokhoz, a jelen pillanathoz.<\/p>\n
<\/p>\n \u00a0<\/p>\n
\n
<\/p>\n Alma Har”el k\u00fcl\u00f6nleges, \u00f6n\u00e9letrajzi ihlet\u00e9s\u0171 dr\u00e1m\u00e1ja egy traumatikus gyerekkor feldolgoz\u00e1s\u00e1r\u00f3l sz\u00f3l. A forgat\u00f3k\u00f6nyvet Shia LaBeouf<\/a> \u00edrta, aki saj\u00e1t apj\u00e1t alak\u00edtja a filmben, egy \u00e9rzelmileg b\u00e1ntalmaz\u00f3, s\u00e9r\u00fclt figur\u00e1t. Az \u00c9des fiam nem k\u00f6nny\u0171 film, de rendk\u00edv\u00fcl katartikus. A t\u00f6rt\u00e9net azt mutatja meg, hogy a m\u00falt sebeinek nem kell t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171en meghat\u00e1rozniuk a j\u00f6v\u0151t. A f\u00e1jdalom feldolgozhat\u00f3, a mint\u00e1k megt\u00f6rhet\u0151k, a s\u00e9r\u00fcl\u00e9kenys\u00e9gb\u0151l pedig er\u0151 sz\u00fclethet. Az alkot\u00e1s rem\u00e9nyt adhat mindazoknak, akik \u00fagy \u00e9rzik, a m\u00faltjuk s\u00falyos b\u00e9kly\u00f3k\u00e9nt nehezedik r\u00e1juk.\u00a0<\/p>\n
<\/p>\n \u00a0<\/p>\n
Terrence Malick<\/a> filmje kicsit olyan, mint egy hossz\u00fa, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 gondolatfolyam arr\u00f3l, hogyan f\u00e9r meg egym\u00e1s mellett az \u00e9let kegyetlens\u00e9ge \u00e9s sz\u00e9ps\u00e9ge. Az \u00e9let f\u00e1ja egy texasi csal\u00e1d t\u00f6rt\u00e9net\u00e9n kereszt\u00fcl besz\u00e9l a gyerekkorr\u00f3l, a vesztes\u00e9gr\u0151l, a hitr\u0151l, a b\u0171ntudatr\u00f3l, valamint arr\u00f3l az \u00e9rdekes \u00e9rz\u00e9sr\u0151l, amikor az ember megpr\u00f3b\u00e1lja meg\u00e9rteni, mi\u00e9rt is t\u00f6rt\u00e9nnek vele a dolgok. Nem egy sz\u00f3rakoztat film ez, de nem is ez a c\u00e9lja, ink\u00e1bb elgondolkodtat\u00f3. Egy olyan \u00e9lm\u00e9ny, ami ut\u00e1n akarva-akaratlanul is meg\u00e1llunk egy pillanatra m\u00e9lyen magunkba n\u00e9zni. Persze jogosan mer\u00fclhet fel a k\u00e9rd\u00e9s, mi k\u00f6ze ennek az alkot\u00e1snak a rem\u00e9nyhez, amikor olyan k\u00e9rd\u00e9seket boncolgat, hogy a f\u00e1jdalom az emberi \u00e9let r\u00e9sze, de ezen a ponton \u00e9rkezik val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a megnyugtat\u00f3 felismer\u00e9s: az emberi l\u00e9t t\u00f6r\u00e9keny ugyan, de csod\u00e1latos, \u00e9s a k\u00e1osz m\u00f6g\u00f6tt mindig ott van a rend.\u00a0<\/p>\n
<\/p>\n \u00a0<\/p>\n
A n\u0151 els\u0151re egy futurisztikus szerelmi t\u00f6rt\u00e9netnek t\u0171nik, de val\u00f3j\u00e1ban nagyon is mai, s\u0151t, n\u00e9ha m\u00e1r kellemetlen\u00fcl ismer\u0151s. Spike Jonze<\/a> filmje finoman, \u00edt\u00e9lkez\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl mutatja meg, mennyire k\u00f6nny\u0171 belecs\u00faszni abba, hogy a k\u00e9perny\u0151n kereszt\u00fcl keress\u00fcnk vigaszt, figyelmet, kapcsolatot, mert ott minden egyszer\u0171bbnek \u00e9s biztons\u00e1gosabbnak t\u0171nik. Csakhogy a digit\u00e1lis k\u00f6zels\u00e9g gyakran nem p\u00f3tolja azt, amit\u0151l t\u00e9nyleg embernek \u00e9rezz\u00fck magunkat: a val\u00f3di jelenl\u00e9tet, a csendet, a zavarba ejt\u0151 \u0151szintes\u00e9get, a k\u00e9zzelfoghat\u00f3 k\u00f6t\u0151d\u00e9st. A film arra pr\u00f3b\u00e1l r\u00e1vil\u00e1g\u00edtani, hogy b\u00e1rmikor \u00fajratanulhatunk kapcsol\u00f3dni, n\u00e9ha pedig ehhez csak annyit kell tenn\u00fcnk, hogy letessz\u00fck a telefont, kimegy\u00fcnk leveg\u0151zni, s\u00e9t\u00e1lni egyet, \u00e9s hagyjuk, hogy a vil\u00e1g megmutassa a legszebb arc\u00e1t.\u00a0<\/p>\n
<\/p>\n \u00a0<\/p>\n
\n\u00c9des fiam\u00a0
<\/p>\n
\nAz \u00e9let f\u00e1ja\u00a0
\n
<\/p>\n
\nA n\u0151\u00a0
\n
<\/p>\n
\nA gyerekek j\u00f3l vannak
\n
<\/p>\n