Az 1950-es \u00e9vekben, j\u00f3val azel\u0151tt, hogy az amerikai folkzen\u00e9ben megjelent volna az \u00e9nekes-dalszerz\u0151i hull\u00e1m, egy szinte teljesen ismeretlen n\u0151 a New York-i lak\u00e1s\u00e1ban dalokat \u00edrt mag\u00e1nak. Nem \u00e1llt m\u00f6g\u00f6tte kiad\u00f3, nem volt k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ge, l\u00e9nyeg\u00e9ben senki nem figyelt r\u00e1. T\u00f6bb mint f\u00e9l \u00e9vsz\u00e1zaddal k\u00e9s\u0151bb \u00fagy hangzanak ezeket a felv\u00e9telek, mintha kort\u00e1rs indie-folk zen\u00e9k lenn\u00e9nek. Az el\u0151ad\u00f3 neve Connie Converse, akit ma a 20. sz\u00e1zadi k\u00f6nny\u0171zene egyik elveszett \u00fatt\u00f6r\u0151j\u00e9nek tartanak.<\/p>\n
A Roving Woman c\u00edm\u0171 dala p\u00e9ld\u00e1ul egy nagyv\u00e1rosi n\u0151t mutat be, aki ny\u00edltan besz\u00e9l a saj\u00e1t v\u00e1gyair\u00f3l \u00e9s szabads\u00e1g\u00e1r\u00f3l. A dal hangulata ink\u00e1bb id\u00e9zi egy brooklyni b\u00e1r k\u00e9s\u0151 esti f\u00fcst\u00f6s ter\u00e9t, mint az 1950-es \u00e9vek Amerik\u00e1j\u00e1t, a lebeg\u0151 git\u00e1rhangok \u00e9s a melankolikus \u00e9nek sokkal k\u00f6zelebb \u00e1ll a mai el\u0151ad\u00f3khoz, mint p\u00e9ld\u00e1ul Weyes Blood, Jessica Pratt vagy Angel Olsen vil\u00e1g\u00e1hoz.<\/p>\n
A meglep\u0151 csak az benne, hogy ez a dal t\u00f6bb mint hetven \u00e9ve k\u00e9sz\u00fclt. Converse 1924-ben sz\u00fcletett, \u00e9s az \u00f6tvenes \u00e9vek elej\u00e9n kezdett dalokat \u00edrni New Yorkban. Egy egyszer\u0171 magn\u00f3val \u00e9s egy akusztikus git\u00e1rral dolgozott, \u00e9s gyakorlatilag teljesen egyed\u00fcl \u00e9p\u00edtette fel azt a zenei vil\u00e1got, amit ma m\u00e1r korszakokat megel\u0151z\u0151nek tartanak.<\/p>\n
Mindezt j\u00f3val azel\u0151tt, hogy olyan nevek, mint Bob Dylan, elind\u00edtott\u00e1k volna az \u00e9nekes-dalszerz\u0151i mozgalmat. A dalai akkoriban nem tal\u00e1ltak utat a nyilv\u00e1noss\u00e1ghoz, a kiad\u00f3k t\u00fal bonyolultnak tartott\u00e1k \u0151ket, a r\u00e1di\u00f3k nem j\u00e1tszott\u00e1k, \u00e9s m\u00e9g az az alkalom sem hozott \u00e1tt\u00f6r\u00e9st, amikor 1954-ben szerepelt az egyik nagy amerikai t\u00e9v\u00e9ben, a legend\u00e1s Morning Show-ban, amit a szint\u00e9n legend\u00e1s Walter Cronkite vezetett. A felv\u00e9tel nem maradt fenn, \u00e9s az ad\u00e1s ut\u00e1n sem t\u00f6rt\u00e9nt semmi \u00e9rdemi v\u00e1ltoz\u00e1s a karrierj\u00e9ben.<\/p>\n
Converse alapvet\u0151en egy korai \u201ecsin\u00e1ld magad zen\u00e9sz\u201d volt, j\u00f3val azel\u0151tt, hogy ez a fogalom l\u00e9tezett volna. Dalait t\u00f6bbnyire saj\u00e1t mag\u00e1nak r\u00f6gz\u00edtette, vagy bar\u00e1toknak, csal\u00e1dtagoknak k\u00fcldte el. Id\u0151nk\u00e9nt vacsorapartikon j\u00e1tszott, de sz\u00e9lesebb k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ghez sosem jutott el. K\u00f6zben egyre ink\u00e1bb frusztr\u00e1lta, hogy nem tal\u00e1lja a hely\u00e9t, \u00e9s a hatvanas \u00e9vekre lassan visszavonult a zen\u00e9l\u00e9st\u0151l. Ek\u00f6zben m\u00e1s ter\u00fcleteken dolgozott, p\u00e9ld\u00e1ul szerkeszt\u0151k\u00e9nt a Journal for Conflict Resolution c\u00edm\u0171 foly\u00f3iratn\u00e1l Michiganben. A leveleiben arr\u00f3l \u00edrt, hogy eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben k\u00fczd\u00f6tt azzal, hogy olyan helyet tal\u00e1ljon, amihez k\u00f6t\u0151dni tud.<\/p>\n
Ennek az \u00e1llapotnak 1974-ben, lett v\u00e9ge, amikor Converse 50 \u00e9ves kor\u00e1ban egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra elt\u0171nt.<\/p>\n
A zen\u00e9sz elhagyta az otthon\u00e1t, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1tt\u00e1k. Hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt vele, m\u00e1ig nem tudni, egyes felt\u00e9telez\u00e9sek szerint Kanad\u00e1ban aut\u00f3val szakad\u00e9kba hajtott, m\u00e1sok szerint \u00faj \u00e9letet kezdett Braz\u00edli\u00e1ban. A t\u00f6rt\u00e9netek bizonytalans\u00e1ga \u00e9s az inform\u00e1ci\u00f3 hi\u00e1nya csak tov\u00e1bb er\u0151s\u00edtette a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte kialakult m\u00edtoszt, ami tov\u00e1bb n\u0151tt, amikor a rajong\u00f3k r\u00e1tal\u00e1ltak a zen\u00e9j\u00e9re.<\/p>\n
A fordulat 2004-ben j\u00f6tt, amikor Gene Deitch r\u00e1di\u00f3m\u0171sor\u00e1ban lej\u00e1tszott n\u00e9h\u00e1ny felv\u00e9telt, amiket m\u00e9g az \u00f6tvenes \u00e9vekben r\u00f6gz\u00edtett az \u00e9nekes-dalszerz\u0151vel. Ezek a dalok addig szinte teljesen ismeretlenek voltak, de a m\u0171sor ut\u00e1n hirtelen sokan kezdtek ir\u00e1ntuk \u00e9rdekl\u0151dni. Erre az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9sre 2009-re \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtottak egy How Sad, How Lovely c\u00edm\u0171 v\u00e1logat\u00e1salbumot, ami el\u0151sz\u00f6r tette sz\u00e9lesebb k\u00f6rben hozz\u00e1f\u00e9rhet\u0151v\u00e9 a munk\u00e1it.<\/p>\n