![](\"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-content\/uploads\/2026\/03\/Iron_Maiden_banner_640x310.jpg\"\/)
<\/a>\n<\/p>\n
Ha git\u00e1roz\u00e1sr\u00f3l van sz\u00f3, Clapton szinte mindig dobog\u00f3s helyet kap. A Rolling Stone magazin list\u00e1j\u00e1n p\u00e9ld\u00e1ul a vil\u00e1g m\u00e1sodik legjobbja. Nem az\u00e9rt, mert \u0151 tekeri le a leggyorsabb sk\u00e1l\u00e1kat, vagy mert valaha is zeneboh\u00f3ck\u00e9nt haszn\u00e1lta volna a hangszert. Az \u0151 fontoss\u00e1ga a klasszikus hendrixi \u00e9rtelemben m\u00e9rhet\u0151. Ott volt az elektromos git\u00e1roz\u00e1sban rejl\u0151 lehet\u0151s\u00e9gek felfedez\u00e9sekor \u00e9s az \u0151 kezei k\u00f6zt is feh\u00e9redtek ki a fekete bluesdallamok \u00e9s sz\u00fclettek meg azok a hangz\u00e1sok amib\u0151l a rockzene tulajdonk\u00e9ppen mindm\u00e1ig t\u00e1pl\u00e1lkozik. Az utols\u00f3 az els\u0151k k\u00f6z\u00fcl. R\u00e1ad\u00e1sul azon kevesek k\u00f6z\u00e9 tartozik, akit nem csak a hangszeres j\u00e1t\u00e9k\u00e1\u00e9rt, de a remek dalai\u00e9rt \u00e9s az \u00e9nekhangj\u00e1\u00e9rt is lehet szeretni. M\u00e1r a \u201960-as \u00e9vekben megfordult a Yardbirdsben, j\u00e1tszott azt\u00e1n a John Mayall vezette Bluesbreakersben, az \u00e9vtized k\u00f6zep\u00e9n pedig oszlopos tagja volt a korszak egyik legfontosabb tri\u00f3j\u00e1nak, a Creamnek. H\u00e1rom lemez \u00e9s megannyi felejthetetlen riff ut\u00e1n azt\u00e1n j\u00f6tt a tiszavir\u00e1g-\u00e9let\u0171 Derek and the Dominos \u00e9s elindult az a \u2013 lassan hat \u00e9vtizede tart\u00f3 \u2013 sz\u00f3l\u00f3karrier, melynek egyik legfontosabb momentuma m\u00e9g a kilencvenes \u00e9vek MTV-n\u00e9z\u0151it is meg\u00e9rintette: Clapton unpluggedja az \u00e1thangszerelt Layl\u00e1val vagy a kisfia tragikus hal\u00e1l\u00e1t feldolgoz\u00f3 Tears in Heavennel a korszak egyik leggy\u00f6ny\u00f6r\u0171bb \u00e9l\u0151felv\u00e9tele. A k\u00e9t dal egy\u00e9bk\u00e9nt \u00e9ppen egym\u00e1st k\u00f6vette a mostani koncerten \u00e9s az egyik cs\u00facspontja volt az esem\u00e9nynek.<\/p>\n
Elektromosan<\/p>\n
A kollabor\u00e1ci\u00f3kban \u00e9s remek feldolgoz\u00e1sokban is b\u0151velked\u0151 \u00e9letm\u0171 teh\u00e1t adott volt ahhoz, hogy szombat este egy sz\u00ednes, v\u00e1ltozatos karrier\u00f6sszegz\u0151 fell\u00e9p\u00e9st kapjunk. A turn\u00e9 \u00e1ll\u00edt\u00f3lag az 1989-es Journeyman lemez \u00fajrakiad\u00e1s\u00e1t is volt hivatott rekl\u00e1mozni, de Clapton ezt a fajta nosztalgi\u00e1z\u00e1st olyannyira nem verte nagy dobra, hogy v\u00e9g\u00fcl egyetlen dalt sem j\u00e1tszott err\u0151l az albumr\u00f3l, ahogy t\u00f6bb sl\u00e1ger\u00e9t is sim\u00e1n kihagyta a m\u0171sorb\u00f3l. A Spotify lej\u00e1tsz\u00e1sai els\u0151 hely\u00e9n p\u00e9ld\u00e1ul a Wonderful Tonight \u00e1ll, de mintha esze \u00e1g\u00e1ban sem \u00e1llt volna el\u0151venni ezt a dalt.<\/p>\n
A Creamet is letudta egyetlen sz\u00e1mmal, a koncertet a Badge-el ind\u00edtotta, \u2013 mely el\u0151tt egy\u00e9bk\u00e9nt a walesi Andy Fairweather Low \u00e9s zenekara meleg\u00edtett be a sz\u00ednpadon \u2013 hogy hamar t\u00fallegyen rajta \u00e9s j\u00e1tszhassa ink\u00e1bb kedvenc blues futamait. A Key to the Highway \u00e9s az I\u2019m Your Hoocie Coochie Man ut\u00e1n j\u00f6tt az els\u0151 igazi k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g-\u00e9nekeltet\u0151 t\u00e9tel, a Wailers \u00e1ltal jegyzett I Shot the Sheriff \u00e1tdolgoz\u00e1sa. Minden dalban kaptunk persze egy git\u00e1rsz\u00f3l\u00f3t, s\u0151t a legt\u00f6bb esetben a billenty\u0171s\u00f6k is megmutatt\u00e1k, mit tudnak \u00e9s a vokalist\u00e1k remek\u00fcl harmoniz\u00e1ltak Clapton hangj\u00e1val.<\/p>\n
Akusztikusan<\/p>\n
Az els\u0151 \u2013 elektromos git\u00e1rra \u00e9p\u00fcl\u0151 \u2013 blokk ut\u00e1n k\u00f6vetkezett egy csendesebb akusztikus r\u00e9sz. Am\u00edg a sz\u00ednpadot gyorsan \u00e1t\u00e9p\u00edtett\u00e9k, a kivet\u00edt\u0151k\u00f6n meg is jelent egy unplugged felirattal forg\u00f3 bakelit lemez. Az eg\u00e9sz csarnok elcsendesedett, mikor Clapton szinte egymag\u00e1ban, Nathan East finom nagyb\u0151g\u0151 j\u00e1t\u00e9k\u00e1val kieg\u00e9sz\u00edtve belekezdett a Driftin\u2019 Bluesba. A Nobody Knows When You\u2019re Down and Out m\u00e1r t\u00e9nyleg visszarep\u00edtett minket a legend\u00e1s MTV-s koncert hangulat\u00e1ba, a Layla pedig m\u00e9g az akkori hangszerel\u00e9sn\u00e9l is visszafogottabban, m\u00edg a Tears in Heaven m\u00e1r-m\u00e1r reggae-s l\u00fcktet\u00e9ssel sz\u00f3lalt meg.<\/p>\n
Az akusztikus kit\u00e9r\u0151 andal\u00edt\u00f3 dallamai ut\u00e1n azt\u00e1n olyan element\u00e1ris er\u0151vel sz\u00f3lalt meg az eredetileg Tina Turnerrel duettben \u00e9nekelt Tearing Us Apart, mintha nem is ugyanazon a koncerten lenn\u00e9nk. \u00c9lesen has\u00edtott a torz\u00edtott git\u00e1r, s\u00fcv\u00edtett a Hammond orgona, Sonny Emory dobos pedig olyan groove-val t\u00e1masztotta meg a dalt, hogy legsz\u00edvesebb t\u00e1ncra perd\u00fclt\u00fcnk volna m\u00e9g az \u00fcl\u0151helyeken is. F\u00fclig \u00e9r\u0151 sz\u00e1jjal b\u00f3logattuk \u00e9s tapsoltuk v\u00e9gig a dalt. A f\u0151h\u0151s r\u00e1ad\u00e1sul itt azt is bebizony\u00edtotta, hogy hi\u00e1ba m\u00falt m\u00e1r el nyolcvanegy, a hangj\u00e1ban is megvan m\u00e9g az a nyers er\u0151 \u00e9s ha kell kiereszti azt.<\/p>\n
V\u00e9g\u00fcl pedig<\/p>\n
A koncert ezut\u00e1n egy kiss\u00e9 le\u00fclt, a f\u0151szerepet legal\u00e1bbis \u00e1tvett\u00e9k a v\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 bluesok \u00e9s sz\u00f3l\u00f3k, eg\u00e9szen a m\u0171sort z\u00e1r\u00f3 Cocaine-ig. Itt megint megj\u00f6tt a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g hangja is, de az\u00e9rt egy kicsit szerintem mindenki rem\u00e9nykedett benne, hogy egy-k\u00e9t Cream-klasszikus vagy egy\u00fctt\u00e9nekl\u0151s sz\u00f3l\u00f3sl\u00e1ger m\u00e9g h\u00e1travan. Nem volt. A zenekar visszaj\u00f6tt \u00e9s egy Bo Diddley-dallal lez\u00e1rta az est\u00e9t. Eleg\u00e1nsan meghajolt \u00e9s nagy szavak n\u00e9lk\u00fcl integetve elb\u00facs\u00fazott Magyarorsz\u00e1gt\u00f3l. Mintha csak egy \u00e1tlagos este lett volna. Mintha nem a vil\u00e1g egyik utols\u00f3 git\u00e1rh\u0151s\u00e9t l\u00e1thattuk volna \u00e9l\u0151ben, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg utolj\u00e1ra. Eric Clapton nem bizony\u00edtani j\u00f6tt, csak j\u00e1tszani. \u00d6r\u00f6mb\u0151l, a hangszere szerelmesek\u00e9nt. L\u00e1tszik rajta, hogy b\u00e1r minden hangot ismer a git\u00e1r nyak\u00e1n, m\u00e9g mindig vannak fog\u00e1sok, amiket mintha el\u0151sz\u00f6r pr\u00f3b\u00e1lna ki ott, el\u0151tt\u00fcnk, nek\u00fcnk, mag\u00e1nak. Mi meg szinte fel sem fogjuk, hogy olyan ez, mintha Leonard\u00f3t n\u00e9zn\u00e9nk, ahogy az ecseteit pr\u00f3b\u00e1lgatja a v\u00e1sznon, csak \u00fagy, mert kedve t\u00e1madt kicsit \u201efestegetni\u201c. Tegye m\u00e9g ezt sok\u00e1ig, nek\u00fcnk, mag\u00e1nak, \u00f6r\u00f6mb\u0151l!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"M\u00e1sodszor l\u00e9pett fel Budapesten Eric Clapton, a 81 \u00e9ves git\u00e1rzseni. Els\u0151 koncertje \u00f3ta r\u00e1ad\u00e1sul el is telt m\u00e1r…\n","protected":false},"author":2,"featured_media":86941,"comment_status":"","ping_status":"","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[18],"tags":[30437,30438,137,30287,44,42,40,708,43,41,176,6317,138,5942,177],"class_list":{"0":"post-86940","1":"post","2":"type-post","3":"status-publish","4":"format-standard","5":"has-post-thumbnail","7":"category-zene","8":"tag-beszumolo","9":"tag-cream","10":"tag-entertainment","11":"tag-eric-clapton","12":"tag-hu","13":"tag-hungarian","14":"tag-hungary","15":"tag-live-nation","16":"tag-magyar","17":"tag-magyarorszag","18":"tag-music","19":"tag-mvm-dome","20":"tag-szorakozas","21":"tag-vezeto","22":"tag-zene"},"share_on_mastodon":{"url":"https:\/\/pubeurope.com\/@hu\/116512645674932019","error":""},"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/86940","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=86940"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/86940\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/86941"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=86940"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=86940"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.europesays.com\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=86940"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}